Holányi Julianna (sz. 1947. aug. 20.)
Nagyenyeden születtem, édesapám Molnár Árpád, a Bethlen Gábor Kollégium zene- és filozófiatanára, édesanyám Bartus Julianna. Gimnáziumi tanulmányaimat az évszázados nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, egyetemi tanulmányaimat pedig a Kolozsvári Műszaki Egyetemen végeztem. Képzőművészeti fejlődésemet kezdetben rajztanáraim irányították, meghatározó szerepe Gazdáné Olosz Ella textilművésznek volt. Nagyenyeden elvégeztem a Horhat Horea festőművész által irányított festőiskolát, Martonvásáron pedig a prof. Beung-Kun Sou dél-koreai festőművész által vezetett akvarell- és kollázs mesterkurzust. 1989 októbere óta élek családommal együtt Magyarországon.
Kedvelt technikáim az akvarell, pasztell és tus. Alkotásaimat bel- és külföldön eddig 90 önálló és több mint 100 csoportos kiállításon mutattam be. Több kiadványt, újságot, könyvet, folyóiratot is illusztráltam (1995-ös Bakony-Balatoni Kalendáriumot, Várpalotai naptárat, Új Horizont Veszprém megyei irodalmi folyóiratot, megyei kiadványokat, újságokat, Hantz Lám Irén: Nagyenyed szóban-képben c. könyvét, útikönyveket stb.).
Szülőföldemmel való kapcsolatom folyamatos, évente kiállítok Erdélyben (Nagyenyed, Torockó, Marosvásárhely), több alkalommal résztvevője voltam a Nagyenyedi Inter-Art Nemzetközi Művésztelepnek.
Vallom, hogy állandóan alakuló világunkban most már nem az a legfontosabb, hogy hol él az ember, hiszen a távolságok szinte nem is léteznek, áthidalhatók, a határok megszűnni látszanak. Az viszont nagyon fontos és mind fontosabb lesz, hogy gyökereit ne feledje senki, ápolja ereje felett. Azokat a gyökereket, amelyeknek köszönhető egyénisége, jelleme, minden, ami emberré formálta. És igyekezzen mindent, amit így kapott, továbbadni gyerekeinek, környezetének.
Természetimádatom is erdélyi eredetű… Amikor alkotok, úgy érzem, mindig ott van képeimben az erdélyi táj, ha formailag nem is, de kisugárzásában, lelkiségében igen. Képeimben legtöbbször jelen van az ember is, képletesen, a maga alkotta táj által.
Ugyancsak erdélyi az a vonzalom is, ami meghatározza témaválasztásaimat. A kisebbségi sorban élő ember fokozott kötődése saját múltjához, emlékeihez, az a törekvés, hogy meg kell őrizni, ami a miénk, meg kell örökíteni, mindenkinek a saját eszközeivel, a saját módján. Jó együtt élni velük, mellettük meg lehet nyugodni, fel lehet töltődni, erőt lehet meríteni, „húrt pendít, dallamokat kelt bennünk”.
„Képeimbe a levegőt akarom belelehelni, ami nélkül nincs élet” – nagyon magaménak érzem ezt az idézetet (Vető Ágnes Róza festőművésztől származik). Ezért is lettek kedvelt technikáim az akvarell és a pasztell, mert e technikák gyors, légies és könnyed kifejezésre adnak lehetőséget. Az alkotás nem öncélú, viszont egy nagyon szubjektív folyamat. Akkor hiteles egy művész, amikor a téma megválasztásától kezdve a megkomponálásáig, technikák és anyagok felhasználásával önmagát, belső énjét, gondolatait, érzéseit adja alkotásaiban, amelyek így lesznek „hidak lélektől lélekig”. Vallom, amit Rafael Alberti esztéta mondott, hogy „a festészet a szín és vonal költeménye”, vagy amit Ruskin, hogy „a képzőművészetben az ember keze, elméje és szíve együtt alkot.”
