Női alteregók, kelet-európai idegenek
Az est folyamán betekintést nyerhettünk az író-költő munkásságába a nyolcvanas évektől kezdve, amikor Petőcz András pályára lépett. Mint az író elmondta, ekkoriban csatlakozott az avantgárd párizsi köréhez. Behatóan foglalkozott a vizuális költészettel, a képversekkel, rendszeresen járt a francia főváros irodalmi rendezvényeire, majd később Sáry László zeneszerzővel került baráti és szakmai kapcsolatba, akivel közös hanglemezt is megjelentettek Közeledések és távolodások címmel. Szintén ekkoriban kezdett minimál és repetitív stílusú verseket írni, utóbbiakból fel is olvasott néhányat. Kálmán C. György ezután megkérte Petőczöt, hogy beszéljen egy kicsit „leányságáról” is.
A szerző elmondta, hogy eddig három alteregója volt: a kilencvenes évek közepén, Az utazó búcsúja című kötetében Anette Labelle, a francia költőnő, akinek verseit „műfordításban” jelentette meg, és háttértörténetet is kreált hozzá. „Leányéletének” következő állomása már egy magyar költőnő, Mecseki Rita Eszter, akinek verseit több rangos irodalmi lap is közölte. Petőcz mosolyogva elevenítette fel ezt az alteregóját: micsoda családi, baráti összefogás kellett ahhoz, hogy a fiatal költőnőnek legyen „saját postaládája”, „fel tudja venni a honoráriumait”. Ez még ment, de amikor a főként erotikus versek szerzőjével találkozgatni szerettek volna egyes szerkesztők, színt kellett vallania a költőalak „szobrászának”.
Mindazonáltal megjelent a titokzatos költőnőnek egy kötete, Nőtincs címmel, amelyhez a fénykép Petőcz akkor ötéves kislányáról készült, számítástechnikai eszközökkel átdolgozva, „öregítve” kicsit. Sőt, a Szép versek antológiába is beválogatták Mecseki Rita Eszter verseit, így történhetett meg, hogy Petőcz András – aki saját nevén is szerepelt benne – duplán volt jelen a válogatásban.
Kálmán C. György az után érdeklődött, miként reagáltak a színvallás utána a felajzott szerkesztő urak. Voltak, akik humorosan fogták fel a dolgot, akadtak azonban szép számmal, akik nagyon megsértődtek, mikor megtudták, hogy Mecseki költőnő helyett valójában Petőcz Andrással kívántak közelebbi ismeretséget kötni – vallotta be a költő. Harmadik alteregója már férfialak volt, mégpedig Jerome David Salinger regényéből Seymour Glass, akinek nevében haikukat írt Petőcz, és Tenyered, ha csattan címmel rendezte a műveket önálló kötetbe.
Az író franciaországi ösztöndíja idején a Villa Yourcenarban
A beszélgetés után Havas Judit adott elő néhány művet Petőcz A napsütötte sávban című kötetéből. E prózaversek konkrét élményből táplálkoznak – mesélte a szerző –, 1998-ban meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államokba, ahol három hónapot tölthetett el egy nemzetközi írószemináriumon, Iowában.
Az alteregók és az amerikai út után a prózai művekre terelődött a szó, azon belül is az Idegenek című kötetre, amely Havas Judit szerint Petőcz első jelentős, komplex regénye, és egy sajátos novellafüzérből nőtte ki magát. Kálmán C. György és Havas Judit egyetértettek abban, hogy Petőcz, bár lírai művekkel indult, fokozatosan, a narratív versek és a sajátos lüktetésű szabadversek nyomán váltott át a prózára, amely mára a verseknél meghatározóbb életművében.
Az Idegenekben a kelet-közép-európai világot, életérzést kívánta megragadni egy kislány életútján keresztül. Konkrét ország és helyszín nincs ugyan megnevezve a műben, de az egész regényben érezhető a „közép-kelet-európai hangulat, atmoszféra”. Folytatása a Másnap című regény, melyben az előző könyv kislány főszereplője immár felnőtt nő. Petőcz elárulta, hogy eredetileg trilógiát tervezett, de még nem tudja, mikor készül el a harmadik rész, jelenleg dolgozik rajta. Az Idegenek kapcsán elmondta, hogy már a kilencvenes évek elején tervezgette a regényt, melynek egy akkoriban történt, nagy port kavart túszdráma adott alapot. Bár komor alaphangulatú, de nem elsősorban az öldöklés, a háború, hanem a nyomasztó emberi viszonyok miatt. Az írót különösen foglalkoztatta az, hogy ki is az idegen. Petőcz szerint mindannyiunknak szembe kell néznünk azzal, hogy valamiképpen idegenek vagyunk egymás, de sokszor még saját magunk számára is. Egyedül vagyunk a világban, és ezt meg kell tanulnunk megélni, ami nem is annyira ijesztő, hanem inkább fontos és izgalmas feladat.
Végezetül a költő újabb, istenes verseire tért ki a beszélgetés. Havas Judit szerint ezek a költemények egyszerre komolyak és játékosak, elgondolkodtatóak és kissé profánok. Zárásként az e versekhez kapcsolódó, Gitti néni című novellát olvasta fel Havas Judit.
Csepcsányi Éva
Leadfotó: Irodalmi Jelen archív, Bibók Bea
