Veress Gerzson: A minőség forradalma

A láthatatlan versek

hány vers lapul a szó- és sorközökben
hány le nem írt és ki nem nyomtatott
látszatsenkiföldjein a lapoknak
a nincs de van holdudvarként ragyog
a láthatatlan versek garmadája
mi lesz ha egyszer – rettegj ! – szólni  kél
s nem kell hozzájuk aláírt pöcsétes
érvényes láthatási engedély
addig is kedves tanulom a csöndjük
fejteni fenekszem rejtelmeik
s egy napon tán majd fölmondom fennhangon
a világ összes fehér verseit

Rágalom

terjesztik némely kétes szóbeszédek
óperencián innen egy kicsit
van egy roppant hatalmú hivatal
ahol verseinket törzskönyvezik
 
nem hiszek hivatásos jajnokoknak
omló igék alá félsz nem temet
született szólásutáni szabad vagyok
magyarul nevelem föl csöndömet

A minőség forradalmára

               N. L. emlékének
 
Magán túljárni tanított egy népet
 – világ-életfán gyümölcs-rokkant ágat –,
mely vackort termőn nyúlik a jelenbe
s éppen fejetleneket koronázgat.
A minőség forradalmának
holdban hanyatlik egykor-napja,
s Ő, „kései, tékozló remény,
az utolsó már nem a földet lakja.”
 
De fölcsalánlik koronája,
s hont lel bennünk ő-királysága
bujdoklón ész- s idegcsalitban…
Fenjük fényét minden szavának
élesre, szegezzük a mának
ó-Európa nagykalitban!

Igazolatlanul – Jelen

           Farkas Árpádnak

„Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög”
            Nemes Nagy Ágnes
 
Ne félj! – kilobbannak a fényen
a szánkhoz koptatott szavak,
üressé ismételt igéink
kimondva szertefoszlanak,
 
bármily rend vagy szigor parancsa
zendíti kényszer húrjain;
igaz csak az, mi túlhajolhat
a jelszavak korlátain.
 
Szólj nem rettenve, mindig többet
annál, mit kér a pillanat,
tetemre hívni létigéink
s bölcsőnknél állni sorfalat.
 
A példa kell! Azt fölmutatni:
igazolatlanul is – jelen!
Csak szél ne oltsa szép beszédet,
gyeplőn ne tartsa félelem.
 
Azt a nyelvet tanítod a népnek,
mely egyetlen-kimondható:
melyen – eső a havazással –
a tettel összeér a szó,
 
suttogd, dadogd, hitté kiáltsad:
létünk e tájon úgy örök,
ha sorssá vállaljuk a sávot,
hol a kristály már füstölög.

Holdtölte

Csillaggal sarkantyúz a menny
– kezdhetnék így is egy mesét –,
s ég alján ha hajnal csobog,
elmossa az éj szennyesét,
mely tépetten himbál alá,
napsugársál a fogason,
meggyekkel világít a kert,
lobban, lába kél, eloson.
Pipacsok nyitott sebei
vérzik át a búzamezőt
– mintha suhannál szélűben –,
zöldből szőkébe zendülőt,
mert kétszerkettő ez a nyár,
halk áramán már ősz dereng,
míg ablakodban gyertya ing,
huzat denevérszárnya leng,
s jön a virágfojtogató,
a testtelen és nevenincs,
kulcsra zárt ajtónk fölfakad,
elhúz fölöttünk a kilincs;
ma önkéntes holdtölte van,
s míg párzik fönn a félelem,
sikolyra fenten azt lesem,
mint él le engem életem.

Veress Gerzson: Igazolatlanul – jelen (Erdélyi Híradó Kiadó – Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Kolozsvár, 2012)
 
1956-ban szüle­tett Sep­si­szentgyörgyön, ugyan­itt halt meg 1998-ban, a har­ma­dik Forrás-nemzedék tag­ja. Rövid élete alatt négy ver­seskötete je­lent meg. Ti­zenéves korától közöl, briliáns vers­tech­nikával. Nem si­kerül egye­te­mi ta­nulmánya­it be­fe­jez­ni, újságírásból és a költészetből élt. Életének utolsó éve­i­ben súlyos be­teg, gyógyítha­tat­lanságának tu­datában leszámol az élet­tel, öngyil­kos lesz.