Életem az utca túloldalán
Fotó: Horváth Péter Gyula
a szerencse fia
megjelent ma régi ellenségem
miatta foszlott hamuvá
egy lángoló fiatal évem
mikor lelépett vele
visszaidézhetetlen életem
az utca túloldalán sétált
a kerítésen keresztül néztem
és ahogy hunyorognom
kellett az erős fényben
látványa szemhéjam
és a vasrácsok közé szorult
kéményseprő lett nem jogász
mit sem sejtve fütyörészett
én pedig hálát adtam az égnek
hogy ma szép idő van
és a kertben lehetek
és hogy az ápolók ma reggel
a gombos kényszerzubbonyba
öltöztettek fel
két költői kérdés
hányat sóhajtasz lépésenként
amikor elhagyod a lakást
és hányat lépsz sóhajtásonként
amikor már vissza sem fordulsz
