Kötetajánló: Döme Barbara: Sanyi, az ismeretlen celeb

Van egy falu, valahol a magyar vidéken, ahol él egy ügyeskedő házaspár, amely panziót üzemeltet, a lehető legabszurdabb módszerekkel. Ahol él egy férfi, aki időnként csodákat művel, egyszer-másszor teljeseket, máskor amolyan elfuseráltakat. Hiszen senki nem lehet tökéletes – lehetne a mottója Döme Barbara első kisregényének, amely nemcsak szórakoztat, de kortörténeti dokumentumként is értelmezhető, hiszen minden olyan jelenség és karakter megtalálható benne, ami a 2020-as évek elejét jellemzi.

Amióta Sanyit és feleségét, Marit ismerem, vidámabban telnek a napjaim. A megoldjuk okosba’, a koronavírus-járvány és udvartartása, a szomszéd zöldebb füve a legfurcsább lépésekre szánja rá Marit, aki bizarrabbnál bizarrabb ötletekkel áll Sanyi elé. Nem is olyan titkos praktikáival rábírja férjét az általa kiötlött csodák véghezvitelére. Sanyi pedig mindent megtesz a siker érdekében, ám a maga faramuci módján, aminek a végén tótágast áll a világ, de legalábbis a kisregény névtelen faluja.

Akinek hobbija a búskomorság, annak semmiképpen nem ajánlom ezt a könyvet. Döme Barbara humora, szereplőinek furmányos gondolkodása, a karakterek szeretetteljes karikírozása mind nevetésre készteti az olvasót. Történetvezetése és írástechnikája kifinomult, a kisregényt pedig önmagukban is élvezhető fejezetekből építette fel. Ajánlom minden vidámságot kedvelő olvasónak és azoknak is, akik nem félnek attól, hogy ebbe a görbe tükörbe belenézve esetleg magukra ismernek:

Király Farkas

Részlet a regényből

Nulladik fejezet,

amelyben Sanyi megszületik

Azon a napon, amikor a nagy kerek fejem miatt a szülőcsatornába szorultam, anyám helyettem Sanyit szoptatta meg. Pelenkázáskor kissé elbizonytalanodott, mivel úgy emlékezett, lányt szült, de miután Sanyi az órákig tartó bőgést az egy csepp vodkával megbolondított anyatejtől abbahagyta, megnyugodott. Ez a gyerek pont azt szereti, amit én, csakis az én vérem lehet, mosolygott, és az elcserélt csecsemővel a mellén álomba szenderült.

Sanyi, ébredj már fel, hát nem vetted észre, hogy összecseréltek minket?! Hiába ordítok, a füle botját sem mozgatja, annyira bealudt a vodkától.

Mari vagyok, ma születtem itt, a városi kórházban, ahol Sanyi is. Az egyik nővér azonban összecserélt minket, innen indult a kálváriánk. Mindent szép sorjában elmesélek.

Anyám, aki mellett most éppen Sanyi szunyókál, a terhessége alatt sem tudott leszokni az ivásról. Mit árthat az a kis itóka, mondta Miki dokinak, a körzeti orvosnak, aki fiatalon, lelkesen érkezett a faluba, és azt hitte, megválthatja a világot. De legalábbis megváltoztathatja anyámat, aki azóta iszik, mióta egyedül képes volt megfogni a poharat. Az anyjától a hatalmas fogait, az apjától meg az alkoholizmust örökölte. A terhességét eleinte észre sem vette, azt gondolta, hormonzavaros, azért nem menstruál. A nagyanyja ugyanis mindig azt mesélte neki, hogy az ő családjukban a nők nagyon megszenvednek a gyerekért, mert anyáról leányra öröklődik a hormonzavar. Teri ezért azt gondolta, nála is ez a probléma, s ahelyett, hogy doktorhoz ment volna, a szomszédoktól összeszedegetett kipróbált és megbízható információk alapján próbálta kikezelni magát a bajából, mármint a hormonzavarból. A szembe szomszédja azt tanácsolta, csak olyan állat húsát fogyassza, ami füvet eszik, erre a disznók elől kiborogatta a moslékot és lucernát tett eléjük. A kertszomszéd javaslatára minden este bazsalikommal dörzsölte be a talpát, hogy az meghozza a várt eredményt. De semmi nem történt. Teri legjobb barátnője javasasszonyt hívott, aki utasításba adta, hogy a beteg mindennap fogja meg a kecske szarvát, közben mondjon el tíz miatyánkot, és küldjön neki postán annyi papírpénzt, amennyi csak a házban van, mert azzal végképp kiviszi a rossz energiákat az otthonából. Amíg anyám azon fáradozott, hogy kigyógyuljon a hormonzavarból, én jó nagyra nőttem a méhében. Mire rájött, hogy nem a disznótorostól puffadt fel, már Miki doki sem tudott mást javasolni, minthogy vegyen kiságyat meg babakelengyét. Anyám rettentően sírt, amikor kiderült, hogy terhes, mert ura, az nem volt. Pontosan azt sem tudta, kié lehet a gyerek, mert egyszerre többen is udvaroltak neki. Így mesélte mindenkinek, a részletekre persze nem tért ki. A lényeg, hogy nem akart leányanya lenni, ezért elvetette magát a körzeti megbízottal, aki a nevére íratott kecske, egy fél ház meg egy fél telek ellenében hajlandó volt szemet hunnyi Teri kerekedő hasa felett. Később meg mindenkinek azt mesélte: a gyereke koraszülött lett, mert olyan gyorsan nőtt, hogy még a városi orvosok sem tudták tovább az anyjában tartani.

Kora reggel van, jön a vizit és a szoptatás. Sanyi és én egymás mellett fekszünk. Éjszaka még reménykedtem, hogy reggelre kiderül a félreértés, és ma már tényleg az igazi anyámnak adnak oda, ám amikor hajnalban hallottam, hogy anyám azt suttogja bele a telefonba, nem mer szólni az orvosoknak, mert valójában olyan részeg volt a szülés közben, hogy abban sem biztos, fiút hozott a világra vagy lányt, arra gondoltam, szívjon csak Sanyi a következő száz évben egy ilyen anyával, mert én ennél jobbat érdemlek.

Sanyi eredeti anyja, Gizi, aki most éppen engem szoptat, tisztességes, asszony. Teriékkel egy faluban lakik, ismerik egymást, de nem járnak össze. Ennek oka elsősorban Teri alkoholizálása és léha életmódja. Gizi sűrűn hányta magára a keresztet, amikor Teriék előtt vezetett az útja. Úgy gondolta, az ördög lakik abban a házban, s ha Teribe képes volt belerakni férfi nélkül a gyereket, más szörnyűség is megtörténhet a környéken. Gizi nem túl okos asszony. De jól ment férjhez, az ura hentes és mészárosként kereste a kenyerét a faluban, mindenki becsülte és tisztelte. Egyszer azonban őt is megszállta az ördög, legalábbis a felesége így gondolta, ugyanos zöldülő, ecetes vízzel többször átmosott húsból töltött kolbászt, amit a polgármester lányának lakodalmán fel is szolgáltak. Mivel a vendégeknek egy kis hányáson túl nem lett bajuk, és azt is az elfogyasztott pálinka mennyiségére fogták, Gizi ura vérszemet kapott. Azt követően mindent eladott, ami még saját lábán nem mászott ki a hentesüzletből. A család egyre jobban élt, nem csoda hát, ha gyereket akartak. Gizi nem pártolta az ura ügyeskedését, imádkozott, hogy ne kerüljön pokolra.. Azzal nyugtatta magát: ha tisztességtelenül szerzett jövedelmükből valamennyit visszajuttat a templomi perselyen keresztül a megváltóhoz, Szent Péter, még ha az ajtórés alatt is, de hagyja majd őket bekúszni a mennyországba. Biztos, ami biztos alapon minden vasárnap ebédet vitt a tiszteletesnek és Miki dokinak is, hogy ne csak a fentieknél, de az orvosnál is legyen protekciójuk, ha esetleg beüt a ménkű.

Néhány perccel ezelőtt, miután mindkettőnket bepelenkáztak, megzsaroltam Sanyit! Eleinte próbáltam szép szóval rávenni, hogy senkinek ne szóljon a cseréről, és éljünk mindketten boldogan jelenlegi szüleinkkel, de ő hajthatatlan maradt, azt mondta, mindenki menjen azzal haza, akihez valójában tartozik. Mivel ez a variáció nekem cseppet sem tetszett, kíméletlenebb módszerhez kellett folyamodnom. Elmondtam Sanyinak, hogy az igazi édesanyja megrögzött antialkoholista és a házban egyetlen korty szeszt sem tűr meg, így aztán ha hozzá kerül, soha többé nem kóstolhatja meg azt a jó kis vodkát, amit Teri adott neki az első szoptatásnál. Azt is beígértem neki, ha hallgat a titkunkról, húszévesen hozzámegyek feleségül, s azt követően mindennap kap egy sört és egy felest. Fogalmam nincs róla, hogy Sanyi honnan tudta, mit jelent ez a két szó, s őszintén szólva, én sem egészen tudtam, miről beszélek, de előző nap hallottam Terit a férjével beszélgetni, aki ugyanezt ígérte neki, ha otthon újra boldoggá teszi azzal, hogy beengedi az otthonkája alá. S mivel Teri rettentően bazsalygott az ígéretet hallva, azt gondoltam, ez valami nagyon jó lehet. Valahonnan Sanyi is tudhatott a dologról, mert erre a csalira azonnal ráharapott. Csak később árulta el, hogy egyébként sem szólt volna senkinek a cseréről, mert anyám és az ő vodkás anyateje teljesen levette a lábáról.

Látogatási idő van. Az új anyámhoz, Gizihez a legjobb barátnője, Juci érkezik. Gizi zavartan viselkedik, mutogat, hogy halkabban beszélgessenek, mintha valami nagy titkot akarna elárulni. Közelebb vonja magához Jucit, s azt mondja: sikerült. Juci keresztet vet, és a miatyánkot mormolja. Megkapod ezért a büntetésed, mondja Gizinek, aki áttesz egyik melléről a másikra. Próbálok fülelni, érzem, itt olyasmiről lesz szó, ami engem is érdekelhet. A mellettünk lévő ágyon Teri Sanyit szoptatja, közben meg-meghúzza az üdítősüvegbe áttöltött sört. Láttam, ahogy reggel ügyeskedett vele. Sanyi próbál hallgatózni, de szerencsére Teri folyamatosan beszél hozzá, így szerintem semmit nem tud kivenni Gizi mondandójából. Én persze mindent hallok. És mit kért cserébe?, kérdi Juci anyámtól. Azt, hogy továbbra is az urammal hálhasson, és én hunyjak szemet efelett, válaszolja Gizi, és nagyot kacag. Azt hiszi, ez engem érdekel? Nekem ott van az a jóképű nős iskolaigazgató, jaj, csak ki ne derüljön!, sóhajtozik, és ő is keresztet vet. Szóval mondtam annak a kis cafka ápolónőnek, hogy mindent tudok róla és az uramról, s ha nem cseréli ki Sanyit Marira, mindenki megtudja majd, hogy kurválkodik. Erre azt mondta, nem vállal ekkora kockázatot, ha én nem adok valamit cserébe, s ekkor kérte az uramat. Gondolhatod: örömmel igent mondtam. A tervem bejött, Teri folyamatosan annyira részeg, hogy nem emlékszik, fiút szült vagy lányt, szóval nem reklamál. Arra azért kíváncsi leszek, mit szól majd a falu, amikor a kis Sanyi felcseperedik, és nem az apjára, hanem az iskolaigazgatóra hasonlít.