Az el nem dobott macskakő
Lengyel Péter 1939-ben született Budapesten, eredeti neve Merényi Péter. Édesapja, Merényi Endre, hadifogságban halt meg 1943-ban. Lengyel Sándor vegyész fogadta örökbe, az ő nevét vette fel. Iskoláit a fővárosban és Veszprémben végezte (ekkor írta első novelláját). 1962-ben az ELTE BTK spanyol-olasz szakán szerzett diplomát, 1963-64 közt egyetemi lektor Havannában. 1965-ben adja ki első írását, 1967-ben megjelent első novelláskötete, a Két sötétedés. 1969-ben megírja sci-fi regényét, az Ogg második bolygóját. Megnősül, két gyermeke születik. Az 1970-es Mellékszereplők című regényét betiltották, évtized múltán jelenhetett meg. 1978-ban a Cseréptörés című regényt viszont kiadták. A nyolcvanas évek derekán a Rondó című novellaválogatás összefoglalja addigi pályáját. 1988-ban készült híres Macskakő című könyve (angolra is lefordították). Majd a Holnapelőtt című „nem-regény”. Az 1993-as Búcsú című könyvének „társszerzője” tragikusan korán elhunyt édesapja, Merényi Endre. Munkásságát 1983-ban József Attila-, 1999-ben Márai-, 2010-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
Lengyel Péter életművének egyik nem jelentéktelen lapja a fantasztikum. E „macskakő” hat lapján egyként elfér az erkölcsnemesítő realizmus és az áradó mesélőkedv. Lengyel „szómágiájának segítségével jeleníti meg azt, ami van” – jegyzi meg kritikusa. Írásainak valószerűsége az öt érzékszerv által fölidézhető tények tiszteletén alapul. A másik, ami összeköti műveit, az „ottliki bizonyosság”, az emlékezet; a műről műre vándorló fiktív történetszál általa válik valós történelemmé. Horkay Hörcher Ferenc kissé kicsavart véleménye szerint: „Az emlékezet révén válik lehetségessé, hogy ami van, mégis lehessen. Ez a realizmus kategóriájának másik jelentése, ha Lengyel prózájáról szólunk. Talán nem tűnik túl nagynak a szó, ha transzcendentális realizmusnak nevezzük ezt.”
Ezúttal csak Lengyel Péter sci-fi írásaival foglalkozom. Az Ogg második bolygója híres regény. Itthon nagy szépirodalmi kiadónál, a Magvetőnél jelent meg (Azóta csak egyszer, 1984-ben a KFK sorozatában). Sikere volt német, lengyel, japán, cseh nyelven is.
A rajongók biztos felkapják a fejüket, ha azt állítom – a történet lecsupaszított vázát vizsgálva –, hogy klasszikus space operával van dolgunk. Hozzátéve: az általam olvasott legjobb űroperával!
Emberhez testben és lélekben hasonló faj kutató-csillaghajója repül hazafelé, fedélzetén – egy kivétellel – hibernált utasokkal. Anyabolygójukon, Eelán ez idő alatt hét évszázad pergett le. Kikerülhetetlen konfliktus támad a modern Eela társadalma és a múltból előtermett kilencszáz űrhajós között. Ráadásul a történés horizontján ott feketéllik Ogg második bolygójának kegyetlenül racionalista, inhumán világa. Utóbbi hódítóként van jelen a galaxisban. Leigázható fajok után kutató robotjai felfedezték Eela holdját.
Nem akarom „kisütni” a történetet, aki nem olvasta, és kedveli a fantasztikus irodalmat: annak kötelező házi feladat! Mai sci-fi író ebből a sztoriból fegyverdörgéstől hangos, pörgős kalandregényt konstruálna. Ám Lengyel Péter nem ezt az utat választotta. Miként szépirodalmi műveiben, a múltat kapcsolja össze a jövővel, montázsszerű képekben bemutatva a főbb helyszíneket (csillaghajó, Eela, Ogg). A főhős sorsában önéletrajzi utalást is föllelni: Igo Vandar árván marad. Az „atom-középkori kövület” űrhajósok életszemlélete tűnik az olvasó számára elfogadhatóbbnak, a munka, a cselekvés a talmi szórakozás és lézengés helyett. Igyekeznek felnyitni „utódaik” szemét, mert azok nem veszik tudomásul a leselkedő veszélyt, amiben főként a politikusok titkolózása a ludas. A szerző nem ítélkezik, kellő empátiával írja le a negatív szereplőket is. Eela társadalmára a nosztalgikus humanizmus a jellemző. Vele szemben a „sötét oldal”, a TRRG-k hatalommániás civilizációja áll: az értelmetlenségig fokozott pusztító erő és harci kedv.
Ha fel lehet róni valamit a szövegnek, az a homo sapiens váratlan megjelenése; mintha „kötelezően” csöppenne a négy földi asztronauta a történés sűrűjébe. A regény addig részletező, komótosan kibomló elbeszélésfolyama is váratlanul fejeződik be: a legyőzhetetlen ellenség és a két humanoid faj küzdelme kurtán-furcsán – bár a könyv szellemiségéhez illőn – ér véget.
Az Ogg második bolygója nagy erénye, hogy átitatja az erőszak – minden erőszak! – elutasítása. Ez a szemlélet Lengyel Péter egész munkásságára jellemző. Távol áll tőle a viaskodás, a virtus, írásainak morálja nem a harci erényeken alapul, még akkor sem, ha „…védtelenné válhat a modernizációval (korrupcióval, entrópiával, romlással) szemben (…) Lengyel mai elbeszélője a hajlíthatatlan morális fegyelem elvét látszik vallani…” (Horkay Hörcher F.)
A Napkelet avagy a Szívöröm Ünnepe a Rondó című kötetben jelent meg 1982-ben. Külföldön a magyar sci-fi reprezentánsaként beválogatták a Penguin Kiadó World Omnibus of Sf című antológiájába (1987). Érdekes elbeszélés. A szerző erőteljes szómágiája itt is a múlt és a jelen közt kalandozik. A helyszín- és társadalomrajzban fellelhetők kubai élményei. A lassan duzzadó történet előbb világháborús (vagy ökológiai) katasztrófát sejtet, ám az írás vérbeli wells-i történetté válik (árnyaltabban: a Sztrugackij fivérek fanyar Wells-parafrázisára, a Marslakók második inváziójára hajaz.)
Az 1978-ban írt műből kiérezhető az óvatos kritika Lengyel koráról, mert a Napkelet – a sci fi „körítés” mellett – a konformizmusnak a mindennapok szerves részévé válásáról szól. Nyelvezete szépirodalmi, a lektűr egyszerűbb szövegeihez szokott olvasót első nekifutásra riaszthatja, de érdemes végigolvasni ezt a gunyoros látleletet a hetvenes-nyolcvanas évek magyar szocializmusáról.
Lengyel Péter életműve több ponton emlékeztet J. R. R. Tolkien történelmi-filozófiai álláspontjára. „… múlt az ami – minden baj, bánat és bűn ellenére – jó volt, a most pedig az, ami – minden kényelme és fejlettsége ellenére – rossz. Kifejezetten és vállaltan konzervatív álláspont ez.” (Horkay Hörcher Ferenc) Az író maga sem tagadja: „Maradi vagyok, most is, ahogy az új Európával, nehézkes, süket a modern eszmékre…” (Macskakő, 194.old.)
E nosztalgikus szemlélet patinája teszi egyedivé – és divatossá – Lengyel Péter történeteit a XXI. századi olvasó számára.
