Lengyel Péter 1939-ben született Budapesten, eredeti neve Merényi Péter. Édesapja, Merényi Endre, hadifogságban halt meg 1943-ban. Lengyel Sándor vegyész fogadta örökbe, az ő nevét vette fel. Iskoláit a fővárosban és Veszprémben végezte (ekkor írta első novelláját). 1962-ben az ELTE BTK spanyol-olasz szakán szerzett diplomát, 1963-64 közt egyetemi lektor Havannában. 1965-ben adja ki első írását, 1967-ben megjelent első novelláskötete, a Két sötétedés.

Miért kezdődik egy önmagát krimiként reklámozó regény egy egyes szám első személyű női naplóbejegyzéssel? Mi lesz az eredménye annak, ha egy szerző, akinek neve a gyermek- és ifjúsági irodalom terén vált ismertté, felnőttkönyvet ír?

„Gondolom, továbbra sincs értelme megkérdeznem, hogy mi ennek az egésznek a célja.”
„Úgyis mindjárt megtudja, dr. Wells. Már tényleg nem kell sokat várnia.”

Mircea Eliade, a neves valláskutató Dionüszosz kertjében című kötetének novellái a létezés alapkérdéseivel és természettudományos rejtélyekkel foglalkoznak. Balogh Gyula értékelte a kötetet.

A Földön év tízezredekig nem létezne más, csak hangával, szamárkóróval és vörösfűvel benőtt domboldalak ott, ahol most bérházak állnak; a hídlábak csonkjai a Temzében, amint körülörvényli őket a víz; madárfészkek a British Museum valahai olvasótermében meg a síneknek a talajt vörössé színező vasrozsdája az Ilford-i vasútállomáson.

​​​​​​​„Részben élt csak a technika adta lehetőségekkel, mert félt, hogy örökre bezárulnak azok a kis szobácskák tudatában, amelyekben azokat a régi illatokat őrzi. Az első szint tehát kiégett és üres volt, ez már kívülről is látszott. A kapu csukva. Odalépett és benyitott a házba.” – Weiner Sennyey Tibor (sci-fi) vasárnapi levele. Folytatása az olvasókon múlik...

„Te, barátom, tudod mivel megy a BKV?” – kérdi a mosolygós fiatalember egy pesti presszóban a szomszéd asztalnál. „Na? Mivel?” – vigyorog rá vissza cimborája: „40 deka parizerrel!” – nagy röhögés, mire a cimbora integet, s azt mondja: „Nahát! Azt hittem telefonosdobozba rejtett milliókkal!” – újabb röhögés. Megiszom a kávém én is, sétálok a napsütésben, a vasárnapi Pesten, és azon gondolkodom, hogy ez a magyar humor már-már olyan, mint a magyar irodalom. Egyrészt ugye – ahogy a közhely mondja – „senki sem értheti a magyarokon kívül”, másrészt csak most van – de most aztán nagyon – jelentése és jelentősége.  – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.