A rettenet éjjelén

A verseket Keszthelyi György grafikájával illusztráltuk

Képeslapok 

Ősz van, fagyok, a pincékben újbor.
Kemény húsú almák a polcon.

Avar fedi az erdei utat,
aszalódik tőkén a szőlő.

Találkoznunk kell,
szorít a hallgatás.

Tizenkilenc év. 

Torony 

Fecskékkel játszott.
Tollpihék hulltak a gesztenyefákra.

Nem tettünk ellened semmit.
El akarunk menni innen.

Magány

Akit a magány körmével megsebez, 
megalvad vére, álomba merül.

Társa lesz minden kitaszítottnak.

Hódolat 

Láttunk az idő hullámzásából,
kinyúlni értünk.
 
Ott voltál velünk a rettenet éjjelén.
Valamit jelentünk neked.

Apa 

Nem kegyelmezett.
Harcolni űzött a lövészárkokba.
Gyilkoljatok, vagy meg kell halnotok.

Leköpdöstek és megkínoztak.
Karjaimba szögeket vertek.
Az utolsó percen apám is elhagyott.