Minden háború – millió ember külön háborúja, mert mindenki másképp éli át. Ha átéli...

A halottak némák, az élők idővel elcsendesednek, az emlékezet is elenyészik – ahogy szokott, vagy amennyire engedjük. Vesztes háborúk után különösen.

Uzsok oroszlánja

Itt-ott a Kárpátok orszlánjának is nevezik Szurmay Sándor m. kir. honvéd altábornagyot, majd vezérezredest. Maradjunk Uzsoknál.

1914 őszére a kétszeres túlerőben lévő orosz hadsereg betört a Kárpátokba.

Az osztrák–magyar hadsereg hátrált. Különösen az uzsoki hágó és környéke került kényes helyzetbe. Ekkor bukkant fel Szurmay.

1860. december 19-én született, „nálunk”, Boksánbányán (ma Bocsa-Nua). Apja Szurmay Mihály kalaposmester, anyja a sváb Schaffer Jozefina. A családban magyarul beszéltek.

Szülőháza református templom közelében tekinthető meg – ha arra tévednénk, mi kései zarándokok...

1870-től a szegedi állami főreáliskola diákja. Iskolájuk épülete az, ami ma a JATE főépülete. 1875-ben meghal édesapja, nincs pénz a továbbtanuláshoz, úgyhogy a vasútnál lesz kenyérkereső. Huszonkét éves korában beáll a lugosi 18. honvédzászlóaljba. Jó fejű, megbízható, ezért a Ludovikára küldik. Kitűnő, jeles.

Aztán a híres bécsújhelyi, Mária Teréziáról elnevezett Hadiiskola a következő állomás, ahol az osztrák–magyar hadsereg krémjét, a vezérkari tiszteket képezik. Osztályelső, nyelvérzéke is páratlan. Magyarul, németül anyanyelvi szinten társalog, de érti a franciát, románt, horvátot is. Eddig mintaszerű K.u.K. tiszt.

De ő sorsát, vágyait a m. kir. Honvédséghez kötötte. Mivel kitűnő szervező, messze látó és jó emberismerő, szépen halad az un. osztrák–magyar Schematismusban.

Százados, őrnagy, alezredes, ezredes majd vezérőrnagy, azaz tábornok. Bekerül a honvédelmi minisztériumba – a kötelező csapatszolgálatok után: nagyváradi 4. honvéd gyalogezred zászlóaljparancsnoka, később a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred parancsnoka. Hobbija a magyar hadtörténelem, a pecázás és a vadászat. Értekezik a mohácsi csatáról és megírja a magyar Honvédség történetét, a kiegyezéstől 1898-ig. A könyv annyira megtetszik I. Ferencz József magyar királynak, hogy kitünteti – annak ellenére, hogy I. Ferenc József osztrák császár nem rajong az önálló magyar haderőért. Érthető. Ilyen tudathasadásos idők voltak azok... Az egyébként zsidó származású Hazai Samu magyar honvédelmi miniszter hamar felismeri Szurmay nem mindennapi – mai kifejezéssel – menedzseri képességeit. Báró Hazai annyira ragaszkodik hozzá, hogy csak hosszas, nyomatékos kérések után hagyja jóvá, hogy a frontra mehessen, a harcoló csapatokhoz.

1914. november 24-én veszi át az uzsoki hágó, az Ung folyó völgyének védelmét. Az orosz hadsereg számára akkor itt a legcsábítóbb a lehetőség, hogy mihamarabb a Magyar Alföldre érjenek és bevegyék Budapestet. II. Miklós orosz cár a karácsonyt a magyar fővárosban akarja ünnepelni. Aztán a húsvétot óhajtja ott ünnepelni. Ez sem sikerül, mindkét alkalommal Szurmay csapatai torlaszolják el budapesti „látogatást”. Akár egy gigantikus Thermopüléhez is hasonlíthatjuk a helyet és helyzetet. Szurmay ádázul harcoló seregteste a 38. honvéd gyaloghadosztály és még néhány népfelkelő, tartalékosokból álló ezred. A harmincnyolcasokról jó tudni, hogy Ausztria - Magyarország talán legjobb hadosztálya. (Mikor csak magamban vagyok, elhagyom a „talán”szót.) Erdélyi legénység. Létszáma 15-20 ezer fő. Négy ezredből állott: a 21. kolozsvári, a 22. marosvásárhelyi, a 23. nagyszebeni és a 24. brassóiból. Vajh, hányan vagyunk még, akik ismerjük a „Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom „kezdetű hetyke magyar katonaindulót? Nos, ez róluk, az ő tiszteletükre dübörgött hajdanán. Valamikor, 1918 végén a harmincnyolcasokból és a sokat emlegetett székelyudvarhelyi un. közös (K. u. K.) 82.-es „vasszékely”ezred túlélőiből áll össze a legendákba masírozó Székely Hadosztály kemény magja. A harmincnyolcasok háromszor pusztultak el a nagy háborúban (halottak, súlyos sebesültek, hadifoglyok) és háromszor újra feltöltötték őket. A gyaloghadosztály 1914 októberében az uzsoki szoros északkeleti előterét védte és visszafoglalt az oroszoktól négy községet. November elején visszavonult a kárpáti magyar határ mögé. A híres limanowai csatában, december 11-13, derékig érő hóban, visszavetette a VIII. orosz hadtestet (legalább három hadosztály). A sikeres ellentámadás után védelembe vonult ( a cár hadserege itt legalább háromszoros túlerőben volt!) 1915. április elején a német Déli Hadsereghez (Südarmée) került, a nagyszerű August von Mackensen tábornok erőteljes követelésére. Mackensenről tudni illik, hogy az egész osztrák–magyar ármádiából a honvédeket becsülte igazán, szinte rajongott értük. A gorlicei áttörés után (1915) a harmincnyolcasokat napiparancsban, példaként állította a derekasan harcoló német csapatok elé is. 1915. november 1–5. között a hadosztály, a siemikowcei ütközetben harci útja legszebb, legvéresebb babérjait aratta: 14 orosz ezredet futamított meg, ejtett fogságba. Három és félszeres túlerőnek mutatta meg, hogy nem csak nóta, hanem valóság is, hogy ”magyar baka a legelső a világon”.

De vissza Szurmayhoz.

Az író Móricz Zsigmondé a szó, aki szembaja és szívproblémái miatt felmentést kapott a frontszolgálat alól, de mint haditudósító, ott akart lenni. A Pesti Hírlap december 21. számában, Inter Arma... jelzetű tudósításában ez áll: Minden katonáját látta. Alig vette át a parancsnokságot, már is az első vonalakat, a lövészárkokat járja. Zsebében hordja a kisezüst, nagyezüst vitézségi érmeket, s az ellenség golyóinak fütyülése közben nyújtja át az arra érdemeseknek: Nesze fiam, most nincs különb nálam. Szurmay kell nekünk, akinek a lövészárkában olyan az élet, hogy én ilyen jóllakottnak, rendesnek és megbékéltnek bizony nem láttam a magyar szegény embert. (Ezek a háborúért egyáltalán nem rajongó író szavai.)

Amint Szurmay átvette a parancsnokságot, először is a raktárakat és a tábori kórházakat szemlézte. Minden tea, cukor, kávé, rum és bortartalékot azonnal az első vonalba küldetett. A bakák forró teát, kávét, ételt vételeztek. Csak arra vigyázzatok, fiaim, nehogy a muszka észrevegye a felszálló gőzt, mert rögtön ide durrant – így a parancsnok. Tudta, hogy a katona nem csak a szívével, a gyomrával is harcol. Az tele kell legyen. A harctéri prófunt (ellátmány) a m. kir. Honvédségnél, Hazai Samu rendelete alapján, 1915-ben, fejenként, naponta: 40 deka hús, 70 deka kenyér/kétszersült, 3 deka só, fél gramm bors, hat deci magyar bor délben, hat deci magyar bor estére. Járt még napi 14 deka pipadohány vagy 10 db. cigaretta.

Már 1915 tavaszán, mikor a Szurmay hadtest (Korps Szurmay) előrenyomult, megkérdezte katonáit: Mit akartok enni, fiaim? Gyümölcsöt! – ordította ezernyi torok.

Pár napon belül a hadtest egy vagon (= tízezer kiló) narancsot majszolt.

A parancsnok hihetetlen módon képes volt azonosulni alárendeltjei lelkiállapotával, átérezni igényeiket, bajaikat, örömeiket. Egy székely bakája később így emlékezett rá:

„Kicsi, filigrány ember volt. Mindég a lövészárkot járta, mintha mindenütt ott lett vóna. A nézése belevilágított az emberbe. Csuda vót, de majdnem minden katonájára emlékezett.

Egyikről tudta, hogy hány gyereke van, másikról, hogy mi a kedves nótája, megint másikról, hogy hová valósi, aztán hogy ennek vagy annak hogy hívják a babáját. A román honvédgyereket románul szólította meg, a szebenyi szászt németül. Vélünk egy békésebb napon pár percig elnótázgatott. Cigarettával kínált. De a trehány vagy gyáva meg nem állhatott előtte.”

Emlékezőtehetség, odafigyelés, gondoskodás a közkatonáról – és a példamutatás! E három tulajdonság birtokosát a magyar baka a pokolba is követi. Igazolta a történelem. Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Damjanich János lehetett ilyen, no és persze Napóleon.

Szurmay kétszer kapott parancsot a visszavonulásra s mindkétszer megtagadta. Saját felelősségre helyben maradt és győzött. Uzsoknál. E haditettek után kapta meg a Mária Terézia Rendet, melyet rendkívüli, csatadöntő elhatározásokért lehetett kiérdemelni, ami ésszel párosult bátorságot, vakmerőséget, egyéni döntést követelt.

A Mária Terézia Rend első kitüntetettje Hadik András, a huszártábornok volt 1757-ben. Később, a napóleoni háborúk alatt egy másik huszár, Simonyi József (Simonyi óbester) is a Rend tagjává vált. Minden simonyifalvi földink tudja, kiről kapta nevét a faluja. A Rend sokáig a világ legrangosabb kitüntetése volt s nem csak azért, mert ritkán ítélték oda.

Egy eltorzult pillanat, avagy a kizökkent az idő...

Báró uzsoki Szurmay Sándor vezérezredes 1917-től 1918. október 31-ig Magyarország honvédelmi minisztere. Ekkor jött az őszirózsás forradalmasdi, Tisza Istvánt meggyilkolják, a hadsereget Károlyi Mihályék szélnek eresztik, pontosabban lefegyverzik, fölbomlasztják. Nem kell hadsereg többé. Nem akarok katonákat látni! – harsogta Linder Béla forradalmi hadügyér Budapesten. Mintha a pap azt ordítaná, hogy nem akar többé híveket látni, a tanító, hogy nem akar többé gyerekeket látni, a pincér, hogy nem akar többé vendégeket látni. Az okosságnak van határa, az ostobaságnak nincs. Az elmeficam csúcsa, hogy 1919 februárjában Szurmay tábornokot letartóztatják, mint háborús bűnöst, mert 1914–15-ben megállította az ellenséget. Ha ráengedi az oroszokat Budapestre, már akkor véget ér a háború – hirdette ez logika. Abszurd és groteszk, itt fölösleges és hiábavaló minden elemzés. Képtelenség felfogni ezt a képtelenséget. A Tanácsköztársaság bukása után szabadul.

1945. február 26-án hal meg. A végóráit élő vezérezredes mellett ott van egy szovjet ezredes is. Figyel, kiszállítható-e még a Szovjetunióba? Ők jól megtanulták ennek a magyar hadvezérnek a nevét, még az előző világháborúban. A szovjet katonai akadémiákon részletesen elemezték az orosz hadsereg kárpáti hadjáratát. Most megnyugodhattak, ez a veszélyes honvéd sem él már.

Végül fújjuk meg azt a szomorú trombitát:

 

„Kárpátokban megfújták a trombitát

Minden anya haza várja a fiát.

Csak engemet nem vár haza az édesanyám

Kárpátokban lesz az örökös hazám.

 

Édesanyám, ha föl akarsz keresni

Kárpátoknak hegyaljára gyere ki.

Megtalálod síromat a kőszikla alatt

Édesanyám kisírhatod magadat.”