Takáts Fábián

Ki Banksy?

2025. április. 02. - 10:00

A graffiti akár tetszik, akár nem, művészeti ág. Legismertebb képviselője a brit Banksy, akiről a világon, így idehaza is sokan hallottak. 2020-ban a budapesti Tesla Loft adott helyet alkotásainak, 2024 májusában a szintén a fővárosban működő Komplex Kiállítóteremben nyílt kiállítása. Hogy láthatjuk-e hamarosan újra? Meglehet, hiszen itthon is nagy érdeklődés övezi. Ahhoz, hogy népszerűségének titkára választ kapjunk, minden rejtőzködése ellenére is valamelyest meg kell ismernünk őt. Nyomjuk hát le képzeletbeli időgépünk gombját, és térjünk vissza a 80-as évek végére, amikor Banksyt magával ragadta a graffiti világa.

Banksy munkásságának értékeléséhez nem árt tisztában lennünk a graffiti fogalmával. Olyan, jó esetben művészeti alkotás, amit falak, épületek vagy egyéb köztéri helyek felületeire írnak, festenek, firkálnak festékkel, krétával vagy egyéb anyagokkal. Egyesek számára krikszkrakszokat (összevissza dűlő, értelmezhetetlen írásjeleket), mázolmányokat, mások számára műalkotásokat jelentenek. A szórakoztató vagy provokatív üzenteket hordozó graffitizést mindenesetre az emberek többsége nem nézi jó szemmel, mondván: ez vandalizmus, és amúgy sem, vagy csak csekély mértékben képviselnek művészeti értéket. A felületeket „díszítő” szövegek, jelek, képek felett a hatóság szeme sem siklik el, a háztulajdonosok pedig olykor nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében távolítják el a tiltott „remekműveket”.

De ki dönti el, hogy egy falfirka műalkotás-e avagy „szemét”? Banksy esetében szerencsére az előbbi, főleg, miután a művészeti körök is felfigyeltek tevékenységére. A jó munkához, pláne egy karrier befutásához idő kell. Nem úgy Banksynek, aki kevesebb, mint egy évtized alatt alapozta meg hírnevét. 1992-től graffitizett, 2000-től már sikeresnek mondhatta magát. Ekkor fordult teljesen a stencilezés technikája felé. Az eljárásra való rátalálás „kalandosra” sikeredett. Miközben egy vasúti szerelvény alatt bujkált a rendőrség elől, felfedezte annak stenciles sorozatszámát. A képek reprodukálásához alkalmazott stencilezés felgyorsította a munkafolyamatot. Még 2000-et írunk, amikor barátjával és menedzserével , Steve Lazarides-szel papírok és vászonnyomatok sokszorosításába vágott bele. Műveinek debütálására a Los Angeles-i 33 1/3 galériában került sor 2002-ben. Majd sorra jöttek a kiállítások és az ezzel járó felhajtások, természetesen nélküle.

Titokzatos kiléte eleve foglalkoztatja az embereket és a bulvársajtót is. Banksy jelentőségét nem lehet vitatni, így munkásságáról szakmai tanulmányok, könyvek is íródtak, amelyek bemutatják legismertebb motívumait, részletesen elemzik ikonikus műveit és a Banksy-jelenséget. A GABO Kiadó gondozásában tavaly megjelent Alessandra Mattanza: Banksy című kötet is ilyen. Már az első lapok elolvasása után érződik, hogy szerzői alapos ismeretekkel rendelkeznek a graffiti műfajának zsenijéről, akiről nem tudni, kicsoda. Így természetesen nem életrajzzal van dolgunk, a művész személyisége művein keresztül rajzolódik ki laikusok számára is közérthetően. Mattanza olvasmányosan ír patkányokról, majmokról és egyéb rendkívüli teremtményekről, politikai és társadalmi elkötelezettségről, szeretetről és békéről, reményről és álmokról, angyalokról és démonokról, művészetről és improvizációról, végül egy fallal körülvett hotelről. A felsorolások egyben azoknak a fejezeteknek a címei is, melyekből lényegében a Banksy alkotásai mögött húzódó társadalmi, politikai üzenetek bontakoznak ki. A Patkányok, majmok és egyéb rendkívüli teremtmények címmel ellátott fejezetből az is kiderül, hogy stencillel ábrázolt „kreatúrái” közül a legreprezentáltabbak a patkányok, olyannyira gyakran jeleníti meg őket, hogy szimbólumává váltak. „Kell, hogy legyen valamilyen különleges vonzalom Banksy és ezek közt az igen különleges állatok közt, amiért olyan sokszor vannak jelen a munkáiban” – véli az írónő, aki maga válaszol a kicsiny rágcsálók sűrű megjelenítésének miértjére: „Talán valamilyen tudatalatti szinten… Végtére is a patkányok rossz bánásmódban részesülnek”. Banksy „felkarolja” ezeket a nyugati világban negatívan (mocskosak, betegségeket hordoznak), az ázsiai kultúrákban azonban pozitívan (kreativitással, nagylelkűséggel, kapcsolják össze őket) megítélt állatokat. Banksy „olvasata” szerint a patkányok kíváncsiak, játékosak, ellenségekként és forradalmárokként vannak jelen, mindamellett ironikus és gúnyos szelleműek, társadalomkritikai minőséget hordoznak. „Együtt szeretnek, álmodnak, dolgoznak – vagy nagyon gyakran megsemmisítenek valamit” – foglalja össze róluk gondolatait az írónő.

Aztán ott vannak a csimpánzok, majmok, gorillák, amelyek szintén lenyűgözik Banksyt. Egyes portréin fülbevalókkal, gyöngysorral, koronával jelennek meg, másutt golyóálló mellény védelmezi őket valami fenyegetettség ellen. Banksy állatairól elmondható, hogy a tiltakozás magasabb formáját képviselve parafrazeálják azt a nyers valóságot, amiben élünk – derül ki a szövegből.

Az alakos kompozícióiról azt olvashatjuk, hogy azokon „sötét, politikai jelleg keveredik a szatíra ötletességével...” Az írás erőssége, hogy széles kitekintéssel elemzi Banksy filozófiai, társadalmi, politikai üzeneteit, gyakran az alkotó saját megnyilatkozásainak idézésével, így hitelesen. A szerző a művek értelmezésére, gondolati hátterének feltárására törekszik, nem műelemzésre.

Alessandra Mattanza könyvének erénye a számos példa felhozatala és a gazdagon illusztrált képanyag. A képek megértésében lábjegyzetek segítenek, hol kevesebb, hol több információval. A könyv előszavának, illetve a képaláírásoknak John Brandler, az utcai művészet kiemelkedően elismert szaktekintélye a szerzője. A különböző televíziós csatornákon is felbukkanó Brandler 2003 óta foglalkozik Banksyvel.

Az évekig New Yorkban, San Franciscóban és Los Angelesben élt Alessandra Mattanza író, forgatókönyvíró és fotós is. Regényeket, forgatókönyveket, útikönyveket jegyez, és dolgozik olyan magazinoknak, mint az Elle, a Forbes, vagy a Vanity Fair. Banksyról korábban is írt a szintén a GABO Kiadónál 2018-ban megjelent Street Art – Híres művészek beszélnek vízióikról egyik fejezetében.

A helyenként sajnos nehezen értelmezhető szöveg Szabó István Zoltán (Steve) fordítása.

Az előlap szürkés színe a falat idézi, a graffitiző majom, illetve a hátoldalon félénken álló patkány is jól tükrözi Banksy szellemiségét: nem „szépet” akart alkotni. A borító „csúnyasága” ellenére egy tipográfiailag szépen szerkesztett, kiválóan tördelt kiadványt tarthatunk a kezünkben, amely mélyebb megértés kínál, mint az ez idáig íródott Banksy kötetek.