„Csoóri 95”
Nagy médiaérdeklődés mellett zajlott le a Csoóri Sándor 95. születési évfordulójára rendezett megemlékezés. Miközben a nagyszerű színészek izgatottan készültek az előadásra, zsúfolásig megtelt a Petőfi Irodalmi Múzeum díszterme. Az est során Hankó Balázs, Demeter Szilárd és Kodolányi Gyula mondott beszédet, valamint Császár Angéla, Rátóti Zoltán és Rubold Ödön színművészek verselőadását hallgathattuk meg, melyet két zenész, Balogh Ferenc és Bánkövi Bence játéka színesített.
Az emlékműsort dr. Török Petra, a PIM főigazgatójának szavai nyitották meg. Elmondta, hogy az 1954-ben megnyílt múzeum tavaly egy kiállítássorozattal ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját, melynek egy portréfotókiállítás is részét képezte. A 150 darabos kiállítás legrégibb darabja az 1854-ből származó Vörösmarty-kép volt, de az új portréfotók között megtalálható Csoóri Sándor portréja is, mely a költő PIM-ben megrendezett, 85. születésnapján készült. Szavai végén dr. Török Petra e portré bekeretezett másolatát Csoóri Sándor özvegyének, Balogh Júliának ajándékozta.
Hankó Balázs kultúráért felelős miniszter beszéde következett, aki Csoórit a „népi írók utolsó mohikánjának nevezte”, továbbá kiemelte, hogy a költőhöz hasonlóan ő maga is „erős falvakban és erős nemzetben” gondolkodik. Hankó beszélt a költő nevét viselő Csoóri Sándor Programról, majd megosztotta azt a hírt is, hogy Csoóri Sándor zámolyi szülőháza felújításra kerül, s ennek köszönhetően az alkotó következő születésnapját már ott ünnepelhetjük.
Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központjának elnöke azzal kezdte köszöntőjét, hogy személyesen nem ismerte a költőt, de több beszédet is mondott már születésnapjai alkalmával, és járt a zámolyi szülőháznál is. Demeter Szilárd azon gondolkozott el, „mennyivel vagyunk kevesebbek nélküle, és mennyivel többek általa”. E gondolatok közben megállapította, hogy az anyanyelv idehaza is elveszhet, ha nem igazat mondunk általa, és hogy Csoóri Sándor nem alkudott meg a középszerrel: a nemzet lelkiismerete volt. Demeter azzal zárta szavait, hogy e napon a belső szabadságot is ünnepeljük.
Kodolányi Gyula költőt, műfordítót Török Petra Csoóri legközelebbi barátjaként és harcostársaként mutatta be. Kodolányi Gyula a beszédében elmondta, hogy Csoórival a Kádár-kor határait átlépő, közös akcióik kovácsolták össze, melyek az „új normalitásra való törekvés” jegyében zajlottak. Először New Yorkban találkozott a költővel, ahová Csoórit Püski Sándorék hívták meg. Aztán sokat beszélgettek a költő garzonjában, a Keleti Károly utcában. Majd Erdélybe is elkísérte – e tapasztalatairól Kodolányi cikket írt az egyik nyugati lapba, melyet az akkori romániai vezetés nem nézett jó szemmel. Ezután Kodolányi Csoóri 1997-es beszédéről emlékezett meg, melyet a költő Illyés Gyula felújított síremlékénél mondott. Ebben Csoóri arról beszélt, hogy a szellem munkásai sajnálatos módon elszakadtak Illyés hagyományától. Ebből kiindulva Kodolányi feltette a kérdést, vajon nem zajlott-e le ugyanez a „könnyelmű múltfeledés” Csoóri Sándor esetében is. Zárásul pedig arra kérdezett rá: lesz-e folytatása annak a szerepnek, melyet többek között Babits, Illyés és Csoóri is továbbvitt.
A beszédek után a megemlékezés „színházi része” következett. A színészek műsora előtt Csoóri Sándor hangját hallgathattuk meg felvételről. Császár Angéla, Rátóti Zoltán és Rubold Ödön szavalatai közben Balogh Ferenc és Bánkövi Bence zenéltek. Az előadást a sikeres színházi előadásokhoz méltó vastaps zárta.
Török Petra reményét kifejezve búcsúzott a közönségtől a műsor végén – mint elmondta, bízik benne, hogy 2026 februárjában már a zámolyi emlékházban idézhetik fel Csoóri Sándor alakját.
Acsai Roland fotói a lapozható képgalériában!
