A földben bújó órák
Tik-tak
A földben bújó órák
a lábam alatt némán ketyegnek
üszkös ritmusa estéknek reggeleknek
ugyan ki húzza fel őket ó sejtem is már
az a sok halotti kéz hisz minden egy srófra jár
Mindenszentek napján
Amikor kiderült ez a győri út elhatároztam hogy végigjárom a gyerekkor helyszíneit mintha így akarnám marcangolni magam
Nem mintha meglepődnék az eltelt időn mi minden más mint egykor
A "más" egyet jelent a "nincs"-csel mellesleg
A szürke ég alatt jártam az utcákat csöndes utcákat a régi házunktól az iskoláig a szovjet laktanya (Leier City) mellett a Bem téri parkon át
Kocogókat láttam motorosokat halkan zümmögő elektromos buszt
A Wesselényi utcában jött vissza igazán a múlt ahol gázszagot éreztem és megtorpantam mert megvolt: itt gázszag terjengett negyvenöt éve is
éreztük a suliból hazafelé menet
A kerítésére azt festették: "Nem a neutronbombára!"
Úgy rémlik a neutronbomba és a gázszag kicsit nyugtalanított 12 évesen
de aztán a trafikban vettem egy rágót ha ugyan akadt pénzem
Két órával később immár Pannonhalmán ahol szintén bőven akad a múltból arról diskuráltunk hogy az emlékezés avagy irodalmiasabban az önéletrajz nem mese-e úgy ahogy van
Már itthon vagyok
iszom egy kis bort miközben folyamatosan érzem a gázszagot
Óráról órára
Anyám mániákus óra-elvesztő volt világ életében
Mintha nem lett volna szüksége arra
hogy mérje mert kvázi tudja az időt
Nem akarta elhinni de így figyelmeztette rá
valaki – lehet saját jobbik énje – hogy az idő
nem számít mérhetetlenül sok van belőle
Az órákat szép sorban elvesztette
míg a maga által kitűzött elhalálozási
időpontokat simán túlélte
Az előbbiekért szégyellte magát
az utóbbiak felett – lehet csak megjátszva
kicsit az egészet – szinte bosszankodott
Apám halála után az ő óráját hordta
Ami aztán nem is veszett el
a halálon túli idő ugyanis örök
