Fürdő
Való
Egy egészen
tényszerű pillanatra
világos lesz,
hová, hogy mi
és mire nem.
Hogy való-e mégis
valami odabenn.
Vékonyan törik
a sor, a fény róla
csúszik,
és félremehet,
szorítaná,
kapná,
ami hullik.
Miért illetlen
lemetszeni bármit
a szavakról,
markolni sokkal
szűkösebbet?
Szűrni át
párnavásznon
a sűrű sebeket.
Egy egészen
életszerű ember.
Az ablakon
türemkedő kényszer,
a surló pászma a
világos vásznon.
Mi az eljárás,
a bevett szokás?
Mikor megy végbe
az utolsó simítás?
Egy egészen
egyszerű pillanat
válság közben,
amint izzadva vissza-,
hazafordul, ott benn,
a megkezdett fényben,
talán, a képzet
örökbe adható.
![vers](/sites/default/files/inline-images/M%C3%A9hes%20%C5%90shaza_fot%C3%B3%20%282%29.jpg)
Őshaza
Létezésed
legfőbb bizonyítéka
a teljes mellszélességgel
ezer és ezer évre visszakereklő test,
és hát a vállak. Az izmok betartást
tanultak, és feszülni szakadozva.
Megléted súlyát, ki más,
ha nem én mutatnám be?
Csak hát érted én odavagyok!
Ezer meg ezer éve van ez.
Kizáró-, ha nem is válóok.
A lélegzet szúr nyakban,
torkaszakadt szótagok.
Visszatetsző, de elámító a múlt.
Bizony, én neked
kidobatlan, de tarthatatlan
tartozékod vagyok.
![vers](/sites/default/files/inline-images/M%C3%A9hes%20Sz%C3%BClet%C5%91_fot%C3%B3%20%282%29.jpg)
Születő
Arcod, kezem
mind az ölben,
egybeérünk, mindketten
felázunk, csillog bőrünkön anyánk
oltárvize. Lecsorgó jövőnkhöz
orrunk hozzávérzik,
kezeddel arcomra simítod,
el a múltamat kened.
Anyánk törölközőt vesz,
felitat rólunk vért, vizet.
Így vesztjük el öröklött szentségünk,
tenger jövőnkig keskeny kapilláris vezet.
![ver](/sites/default/files/inline-images/M%C3%A9hes%20Fennen_fot%C3%B3%20%282%29.jpg)
Fennen
Hiszen
vaskos,
magas
vagy,
egy hősi
fatörzs,
akin nem
fog
a fejsze.
Terjedelmed
a teljesség
ígérete.
Mennyei
lombkoronádig
szótlanul
gyökérzed
az erőt.
Szívós
és ékes.
Elámít,
mennyire
bejött
neked
az ég.
Eléd hajlok
most,
szinte
alád.
Érzem,
értem
az emelkedőt.
Egek!
Indíts
engem is
meg,
kérlek!
Nézz
a szemembe!
Lássam,
amihez
ilyen
magasság
kell!
Fürdő
Ha végre,
legbelül,
kutad
fenekéről
kiszeretnéd,
aki jönne!
Őt, aki szomját
hajtva beléd
hajítja vedrét,
újra tölt,
és kiönt.
Jó ízzel
kortyol.
Ad neked.
Felismeri arcod
az élő vízben,
kilátja belőled
a beásott világot,
a mélyebb sarat.
Ő, aki eloltja
szomját benned,
téged választ,
és te őt magaddal
eggyé fürdeted.