Ugrás a tartalomra

Fürdő

Való

Egy egészen 
tényszerű pillanatra 
világos lesz,
hová, hogy mi
és mire nem.
Hogy való-e mégis 
valami odabenn.
Vékonyan törik 
a sor, a fény róla 
csúszik,
és félremehet,
szorítaná,
kapná,
ami hullik.
Miért illetlen
lemetszeni bármit
a szavakról,
markolni sokkal
szűkösebbet?
Szűrni át
párnavásznon 
a sűrű sebeket.
Egy egészen 
életszerű ember.
Az ablakon
türemkedő kényszer,
a surló pászma a 
világos vásznon.
Mi az eljárás,
a bevett szokás?
Mikor megy végbe
az utolsó simítás?
Egy egészen
egyszerű pillanat
válság közben,
amint izzadva vissza-, 
hazafordul, ott benn,
a megkezdett fényben,
talán, a képzet
örökbe adható.

vers
Méhes Károly: Őshaza 

Őshaza

Létezésed
legfőbb bizonyítéka
a teljes mellszélességgel
ezer és ezer évre visszakereklő test,
és hát a vállak. Az izmok betartást 
tanultak, és feszülni szakadozva.
Megléted súlyát, ki más,
ha nem én mutatnám be?
Csak hát érted én odavagyok!
Ezer meg ezer éve van ez.
Kizáró-, ha nem is válóok.
A lélegzet szúr nyakban,
torkaszakadt szótagok.
Visszatetsző, de elámító a múlt.
Bizony, én neked
kidobatlan, de tarthatatlan
tartozékod vagyok.

vers
Méhes Károly: Születő

Születő

Arcod, kezem
mind az ölben,
egybeérünk, mindketten
felázunk, csillog bőrünkön anyánk
oltárvize. Lecsorgó jövőnkhöz
orrunk hozzávérzik,
kezeddel arcomra simítod,
el a múltamat kened.
Anyánk törölközőt vesz,
felitat rólunk vért, vizet.
Így vesztjük el öröklött szentségünk,
tenger jövőnkig keskeny kapilláris vezet. 

ver
Méhes Károly: Fennen

Fennen

Hiszen
vaskos,
magas
vagy,
egy hősi
fatörzs, 
akin nem
fog
a fejsze.
Terjedelmed
a teljesség
ígérete.
Mennyei
lombkoronádig
szótlanul 
gyökérzed
az erőt.
Szívós
és ékes.
Elámít,
mennyire
bejött
neked
az ég.
Eléd hajlok
most,
szinte 
alád.
Érzem,
értem 
az emelkedőt.
Egek!
Indíts
engem is
meg,
kérlek!
Nézz 
a szemembe!
Lássam,
amihez
ilyen
magasság 
kell! 
Fürdő 
Ha végre,
legbelül,
kutad
fenekéről
kiszeretnéd,
aki jönne!
Őt, aki szomját
hajtva beléd
hajítja vedrét,
újra tölt,
és kiönt.
Jó ízzel
kortyol.
Ad neked.
Felismeri arcod
az élő vízben,
kilátja belőled
a beásott világot,
a mélyebb sarat.
Ő, aki eloltja
szomját benned,
téged választ,
és te őt magaddal
eggyé fürdeted.
 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.