ahány betű, annyira hiábavaló

ősszel a lehullott árnyék a játszótér fut ugrik érkezik porzik nevet izzadok feketék a körmeim nevetek egy hatalmas gyerekkor a cél 

Ha késsel aprítasz kenyeret a tejbe, beteg lesz a tehén, akitől lett fejve.

Dalolsz, hogy ne gondolj semmire. Ne halld elrontott életed nevetni.

A szavak méregfogai meg egyre hatástalanabbak, az ember, ha kellően bölcs, szép lassan, egy beszéd nélküli birodalomba száműzi magát, hogy a zongoraszóhoz költészetet szerezzen.

látod, a szívem, milyen fehér, hallod, milyen tökéletes hullámokban zenél bennem is az élet. 

A buszok csak akkor érkeznek meg ha várnak rájuk.

hányszor tavaszodott ki bennem  egy gyöngyvirág-álom, melynek  az illatára emlékszem csak.

remélem, viszontlátlak a  Rorschach-teszt legcsinosabb pacájában.

olyan egyformák leszünk vízszintesen

tudja Mester idén egész évben magát emlegetjükj

tarkódon lesikló lélegzetemmel könyörgök létezz létezz

őt magaddal
eggyé fürdeted.

Ha leveti legszebb díszeit a Nap, táncolunk tovább a sötétedő ég alatt.

a sövény bezárul,
körbenőtt mindent,

A visszacsorgó
jövőtől megnőtt pillanatban
ragyogni kezdtek

Uram, nem lehet csodákat tenni, nem erre teremtetted e bolygót

A húsvéti ünnepekre Lőrincz P. Gabriella versét ajánljuk az Arcot a versnek című rovatunkból.

külön külön
de megfagyunk reggelre

Hallom belülről nevetni a szfinxet