Állókép katasztrófa utánnról

Dunavirágzás

Ez a tömeges halál egy nyárestén
a strandröplabda-pálya homokjában ér.
Kelj fel és repülj!
De nem kel fel.
Nem tud.
Nincs csodás gyógyítás.
Hanem kódolt tehetetlenség.
Pár órára kárhoztatott élet
Egy a noteszomon landol belőle.
Ihletet hoz vajon utolsó szárnycsapásaival, 
mielőtt feloldódik a névtelen ezrek
száraz záporjában?
Vergődés a homokban,
Az esőre áhítozó légkörben,
A fények itt halált hoznak,
És az örök sötétség fényesedik nekik,
Kapálóznak kicsit,
Megannyi névtelen,
Pont mint a régen éltek.
Kérészek vagyunk tán mi is csak?

Állókép katasztrófa utánról

Bányamagányban
Örök időkre
Zsivajától megfosztva
Olvadó sólében
önmagában
pácolódnak termei
Kiázott sószemei úszkálnak csak vígan
A sötét, hideg őstenger-imitációban.
Senkinek nem lesznek már fűszerei.
Helyette lubickolnak, szaltóznak kettőt 
a teljes megsemmisülés előtt