Ha még eztán kétségei támadnának valakinek, netán vastagnak találná a Petőfi esszé-regényt, ott a karcsúbb Puszták népe, hogy legyen min megrendülni. De a verskedvelők megtalálják az Egy mondat a zsarnokságról című mondatot a zsarnokságról. Ebből a fiatalabbak is megérthetik a kor lényegét. Már amennyiben a korok rendelkeznek felfogható lényeggel, nem a mindenekori hatalom mindenkori mocskos játékát nevezzük "kor lényegének".

A nagy csend olybá tűnhet, mint a süketség, és elkezdek félni attól, hogy április 11-én ezerszer többen fognak gondolni a két egymást metsző vonalra és a férfi nemi szervre, mint a költészet napjára és az 1848-as áprilisi törvények kihirdetésére. Nem is kell a múlton rágódni, mert akkor nem lesz új országunk, nem forrnak be a sebeink, nem lesz frakcióképes egy megviselt ország fallosza. Vajon hányan fejezik ki ily módon tartózkodásukat azok közül, akik a kettős állampolgárságra nemmel szavaztak? – Sultanus Beatus tárcája

Most, hogy itt üldögélek egy csopaki csárda teraszán komolyan elgondolkodom azon, hogy miért is élünk. Élünk nőért-férfiért, pénzért-hatalomért, hírnévért, szépségért, önmagunkért, másokért és másért, de vajon élünk-e az életért? És mi az, amit tényleg tudunk ebben az életben? - Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.

A keleti pályaházba befutó vonatok mindennap hoztak vidéki fiatal embereket a fővárosba, akik azzal a szándékkal cipelték kézitáskájukat a Kerepesi úton végig, hogy itt megtelepednek, és lehetőleg irodalmi pályán keresnek hírt és dicsőséget. Szívdobogva és babonásan közeledtek a fiatalemberek a város közepe felé, amely abban a korszakban már nem a Szikszay féle vendéglőben volt, sem a Fiume kávéházban, hanem valahol a Nagykörúton abban a nagy kávéházban, amelynek címerében az amerikai sas lebegett.

Egyesek felvetik a kérdést, helyet kaphat-e Ted Hughes egy katedrálisban? Ugyanis első felesége, az érte rajongó amerikai költőnő, Sylvia Plath a hűtlen félrelépéseitől összetörve öngyilkos lett. Ekkor elvette azt a nőt, Assia Wevill-t, akit Sylviánál már jobban szeretett. Ám Assia szintén megölte magát, és magával vitte a halálba kislányukat is. - Sárközi Mátyás tárcája.

Mi pedig elgondolkodunk: ha már ennyire megengedő irodalmi közegben élünk, ahol bárki kedvére idézhet esztétikai céljainak megfelelően, Weiner Sennyey Tiborral a könyvhétre megjelentetjük a Fuharosokat saját nevünk alatt. De mivel lopott áruval nem szívesen ékeskedünk és kereskedünk, ezért inkább valami esterházyasabbat veszünk célba, talán a Semmi művészetet. Csakis azért, hogy olyan eszeveszetten posztmondernek legyünk, meg egyébként is unjuk már az egyetemen reánk tukmált hivatkozási kényszert, ezért ez egyszer istenigazából írók leszünk, jól bevált recept alapján. De majd amikor közeledik a siker, és a könyvhét szenzációjaként beharangozott kísérlet naggyá teszi nevünket, érződni fog, hogy ez semmi: bűvészet. - Sultanus Beatus tárcája

Sergio Ramos ezt viseli, minden meccsen rajta van, feleli magabiztosan a diák, mint aki egyetlen támadhatatlan válaszát adja hónapok óta. Ez lóg a nyakában, megcsókolja a meccsek előtt, miután leborul a földre, és a kereszt jelzi, hogy Istennek rúgja a gólokat, neki cselez, és amikor felemeli izzadt mellkasán a pólót, neki mutatja, hogy erős még, de a lányok mind azt hiszik: miattuk fontos a kockahas. – Sultanus Beatus tárcanovellája

​​​​​​​Nem vallok be túl nagy titkot, ha elárulom, hogy legjobb barátaim valójában halott emberek. Holtak, akik valami különös oknál fogva itt felejtettek nekünk néhány gyöngyöt, rongyot, kacatot, s mi tűnődve nézzük különös emlékeit mások életének. Sokan szeretettel mutatnak rá, hogy nézd, ő is imádta a jó bort, vagy a tengerparti lovaglást, míg mások meg saját gyarlóságukra találnak önigazolást, hogy lám-lám, ő is megcsalta az asszonyt, vagy fogyasztott bódító szereket. Hamvas írja valahol, hogy szerinte valójában kétféle magatartás van: a templomrabló és a templomőriző. – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele

 „A szenvedések értelme az, hogy olyan emberré kell lenni, aki ezt az iszonyatot kibírja." Hamvas Béla: Pythia.

A folyóirat nem alkalmazkodott kellőképpen a képi fordulathoz, a formatervezés új elvárásaihoz, nem vett tudomást a műfajok változó divatjáról. Nekem sem kellene látszólag még egyet rúgni a halálán lévő lóba, ha nem lenne állatorvosi, azaz intő példa a többi nyomtatott kulturális sajtóterméknek. Ha nem merülne fel a kérdés, hogy bízhatunk-e még a nyelvben, melyet „elöntött a rasszista beszéd”. Nem a balliberálisban vagy a konzervatívban, hanem úgy általában a normális, a néha kissé patetikus, máskor meg cinikus magyar nyelvben. – Sultanus Beatus tárcája

"...én nem járok templomba vasárnap,
Nem kulcsolom kezeim imára,
Nem tanulom meg mi van a Bibliába’;
Hisz van nékem saját utam.
Tudom, hogy Jézus szeret engem,
Tán kicsit jobban ahogy kértem,
Csak lóbálom kezem vasárnaponként
Zerelda Lee kisboltjánál,
És imádkozok hozzá egy csokijézusért,
Hogy jobb legyen ez a nyár..."
- átirat egy Tom Waits dalra.

És most újra, nem csak ötvenhatot, de negyvennyolcat is az MSZMP KB utóda, az MSZP KB szervezi. Az élet megy tovább, kokárdával, kokárda nélkül. Az aktuális politikai játékok előjele nem változtatja meg egy nép viszonyát saját történelmi múltjához. Kötelező, hogy ne változtassa meg. A nemzet válogatottan dörzsölt politikusai elmúlnak. A hősök túlélnek.

Nincsen lángoszlopunk, így azt is érdemes megfontolni, hogy a népköltészetet a lírában keressük-e. A népköltészetet, amely a népet, nemzetet, közösséget képes megszólítani, holott szinte ugyanazt teszi, mint az alanyi líra. Merthogy létezik ilyen. Ha nem is verseskötetek nyomtatott lapjain, talán a könnyűzenében. – Sultanus Beatus tárcája.

​​​​​​​
Moldova a politikusokról:
– A mai politikusok között egyetlen egy olyan sincs, akire szabad volna rábízni az ország ügyeit. Úgy fognak eltűnni a történelemben, hogy még a nevük zárójelben sem marad majd fent – és ez egyaránt vonatkozik bal- és jobboldali politikusokra.

​​​​​​​Koestler a hatvanas évek elején cikket írt József Attiláról, és a cikkhez néhány versfordítás is járult. Ez volt, a ma már 100000 internetes szócikkel rendelkező József Attila első angol nyelvű megjelenése. - Kabdebó Tamás rátcája.

1921. március 8-án született Romhányi József a versblődli és a blődlivers halhatatlanja. Emlékét rendületlenül őrzi a Mézga család, a Dr. Bubó, a Flintstone család máig ható sikere. A recenzió újra kiadott összes verseit vizsgálja. 

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
Minden vad bikának legvadabbikába. 

​​​​​​​A jelen szempontjából talán érdekesebb, hogy ezekben a lapokban gyakran az élet adja el az irodalmat. Pontosítok: a politika adja el a literatúrát. A politika keménydrog lett, míg az irodalom ebben a helyzetben egy gyengére sodort füvescigi, melyről utóbb elárulják: csak egy kiválóan ízesített vékonyka szivar. – Sultanus Beatus tárcája

„Te, barátom, tudod mivel megy a BKV?” – kérdi a mosolygós fiatalember egy pesti presszóban a szomszéd asztalnál. „Na? Mivel?” – vigyorog rá vissza cimborája: „40 deka parizerrel!” – nagy röhögés, mire a cimbora integet, s azt mondja: „Nahát! Azt hittem telefonosdobozba rejtett milliókkal!” – újabb röhögés. Megiszom a kávém én is, sétálok a napsütésben, a vasárnapi Pesten, és azon gondolkodom, hogy ez a magyar humor már-már olyan, mint a magyar irodalom. Egyrészt ugye – ahogy a közhely mondja – „senki sem értheti a magyarokon kívül”, másrészt csak most van – de most aztán nagyon – jelentése és jelentősége.  – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.

​​​​​​​Sárkány István megbocsáthatatlan stiklit hajtott végre. Egy vietnámi hadihírt egyetlen kis jelző erejéig megmásított. Mindent nyolc példányban kellett legépeltetnünk ellenőrzés végett, és ezekből a legfelső kópiát vitte magával a stúdióba a zengő hangú hírbeolvasó. Az ominózus jelző csak ezen az oldalon szerepelt, ceruzával betoldva. "Húsz halottat veszített az éjszaka folyamán az amerikai csapatokkal szembeszálló vietkong." Ez állt hét oldalon. A nyolcadikon azonban ez: "Húsz hősi halottat veszített..." – Sárközy Mátyás tárcája.

1975-ben, 35 éve halt meg Németh László. Sok. Sok is, kevés is ahhoz, hogy egyszerre döntsük el, száz év múlva is azt a Németh Lászlót látjuk-e, aki a népi írók zászlóshajójaként, a harmadik út teoretikusaként behódol a trükkös Aczélnak és csapatának, aki előbb elfogadja a véres kezekből a Kossuth-díjat (1957), később a SZU-beli jutalom (mert megérdemli) körutat, aztán mindent, amihez az alku segíti; vagy a héroszt, a legnagyobb magyar-magyar írót látjuk majd, aki évszázadokra előre tudta a magyar nép (nagybetűvel: a Magyar Nép) sorsát, helyét, lehetséges mozgási lehetőségeit a világban.