-
Irodalmi Jelen
Nyár a pokolban – Noszlopi Botond versei
nézem az erdőt,
várom a tisztást,
tükörképem
lüktet a holdon. -
Irodalmi Jelen
Labdajátékok József városában – Dezső Márton versei
Ez én voltam mind.
Az a nap. Az a vakság.
Ettől még ez élet.
Ettől még szabadság. -
Irodalmi Jelen
kuporog. a tér – Hegedűs Gyöngyi verse Fodor Ákos emlékére
közülünk kivált.
kezdjük gyászbeszéd nélkül
a liturgiát. -
Simon Adri
A szellemnő indul – Simon Adri versei
Remegnek és szétesnek szembejövő klónjaink,
ahogy jöttek, elmennek, közben az égi óra ing,
féregjárat indul atommagok közepéből.
A szellemnő a gömbön át a mélybe szédül. -
Irodalmi Jelen
Palimpszeszt egy prostituálthoz – Vass Barna versei
Tanulható a lábujjhegyen
hordozott reggel is,
akár a telt pohár egyensúlyozása,
a súlytalanság a matracon. -
Irodalmi Jelen
Ma is Bábel – huszonöt éve hunyt el Sziveri János
1990. február elsején halt meg a modern kori magyar költészet egyik legfontosabb alakja, Sziveri János. Beteg volt, de csak a teste. A költészetét a fájdalom egyre kristályosabbá tette. Minden szava megtalálta a végső helyét és jelentését, amikorra elfogyott a világ körülötte.
-
Irodalmi Jelen
A lehelet alakjaiból – Keszthelyi Rezső versei
lelked nem támad újólag,
hisz’ nem fuvallat,
hanem csak hol volt,
hol nem volt suhanó születés. -
Irodalmi Jelen
A hónap alkotója – Sós Dóra: Az oneironauták tévedése – versciklus kaleidoszkóppal
Míg a megértés megsokszorozza a világot,
a megélés csak önmagát mutatja föl,
teljes egyszerűségében.
Az egyik viszonyít, a másik leválaszt. -
Irodalmi Jelen
Kettős kontúr – Hegedűs Gyöngyi versei
a hirtelen kitárt kar nem
akart magához ölelni senkit.
még magát sem,
nasztaszja filippovna. -
Irodalmi Jelen
Zárlatok – Kiss Anna Mária versei
fekete-fehér filmet
vetített a hold
éj lábai kalimpáltak
szürke zongorán -
Irodalmi Jelen
Szatír-ikon – Nagy Zopán versciklusa
Korszakos vonzódásaim vajon kóros ok-okozatok,
vagy „csupán” az időből kiesett, hiányzó élet-szakaszom
feltárását (és foltozását) kísérelem?… -
Irodalmi Jelen
A lépés ikonográfiája – Böszörményi Zoltán versei
A létezést az idő apróra tördeli,
türelmes virágok arca szűri át a fényt.
A tengerből páraoszlopok magasodnak
a málladozó ég felé. -
Irodalmi Jelen
Sejtjeimben a levegő – Kaliczka Patrícia festményei és versei
Én történek mindenben. A villamos elnyújtott remegése, a piros és fehér fényszórók, az ablaktól ablakig játszó menetszél pehelysúlya, a hideg-meleg keveredése. Nem bennem történt, hanem én történtem bennük.
-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Beszédes István: Kozmogónia
S a könyvoroszlánt neked majd kell úgy, valakinek
úgy kell majd megírnia, megrajzolnia szamárcsonttal
a homokba, vagy ollóban, kétágú kalligráf tollban végződő
kézzel, mondatokkal, hogy épp a végét járja -
Irodalmi Jelen
Bibinke és a késcirkusz – Vass Tibor verse
Minka játszásiból kapja meg a Czóbel-békedíjat.
Pislogok, miskolci korcsomában a léha,
léhűtő banda nőtagjait gusztálom,
oda húzódom, ha hatodnap is lére kényszerít. -
Irodalmi Jelen
Éjutasok – Géczi János és Varga Imre versei
Mi az, mi szótlanul,
történeteid nélkül
múlik? El? Feléd? Elfeléd?
Elfedéd? feledéd? félmúltadban. -
Irodalmi Jelen
Közeleg az emberfia – Verskarácsony erdélyi kortárs és klasszikus költőkkel
Hó ha hullana, lefutna orcájáról e földnek,
annyira hevültek ma körül a szívek. Ártatlan
tekintetek szaladnak az égre –: Jézus meg-
született?; valóban megszületett volna Jézus? -
Irodalmi Jelen
Decemberi hold – Csepcsányi Éva vers/képei
A csóré gallyak mint jajgató cigánylányok forognak ugyan
ki vetne ügyet rájuk a paplak eleji vén fenyők összehajolnak
zúgásuk kerek idegen honnan szállhatott magjuk a föld agg
mint a mondák mohó ágak marnak a Hold puha testébe -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Beszédes István: Forézia
mert elengedni nem tudja, vele távozik,
vagy ha szállni tud,
vele repül [forézia] el az innen számított másvilágba,
új vadak, új betűk stb. nyüzsgő kontextusába -
Irodalmi Jelen
Embernél ősibb – Hegedűs Gyöngyi versei
a madárról nincs közös tudás.
(téli madár. szárnyalásától üres
madáretetőkké zsugorodnak a házak.)
az angyalról nincs közös tudás.