Strucctollal fellobogózott a világ,
kifürkészhetetlen benne a sors.

A jól szabott időből,
mint kabát belső zsebéből,
kihajol egy fénykép.
Fénylő kövekre hajtja fejét
az árnyék.

Részlet Böszörményi Zoltán Az irgalom ellipszise című kötetéből

Az Irodalmi Jelen az 1956-os forradalomra és szabadságharcra kortárs és klasszikus irodalmi művekkel emlékezik. Összeállításunkban Faludy György, Márai Sándor, Szőcs Géza, Somlyó György, Illyés Gyula, Böszörményi Zoltán, Nagy László, Száraz Miklós György, Hajnóczy Péter, Hegedűs Gyöngyi, Szabó Lőrinc, Tőzsér Árpád, Petőcz András, Vekov Károly, Deák-Sárosi László verseit, rövidprózáit, a forradalommal kapcsolatos értekezéseit olvashatják.

Kedvelt szavaimban magamban viszlek,
tervezek veled nyarat, új ölelést,
selymek ragyognak, a fény is felszisszen,
ha szomjas ajkam lángoló ölbe ért.

Kosztolányi Dezső felesége, Harmos Ilona már házassága előtt is foglalkozott írással. 1909-ben látott napvilágot – a Kereskedelmi Reklámvállalat jóvoltából – Mme Chaglon üzletei. Egy divatszalon rejtelmei című kisregénye. A mű azóta nem jelent meg, és az irodalomtörténet-írás is mostohán bánt vele. Ám nem is annyira szépirodalmi értéke miatt tarthat számot érdeklődésre a munka, mint inkább a 20. század eleji korszaktörténetről, a hazai női irodalmi hagyományról, valamint Kosztolányi Dezső életrajzáról való eddigi tudásunk kiegészíthetősége okán. A kisregény a 87. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában.

Mint elszabadult szörny,
a szótagra veti magát a
vers, magánhangzókba
harap. Hiábavaló minden.
A tűnő pillanat mentén
lassan elszivárog a nap.

Világ-
Megálló és úszó-
Öv
A sötétben

Eszteró István Haza a magányban című epigrammás kötete az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelent meg a 87. Ünnepi Könyvhétre. A közéleti verseket tartalmazó kötet nem mindennapi élményt nyújt az olvasónak jelen társadalmi helyzetünkről, a kultúránkról, anyanyelvünkről.

Verebek viszik apró csőrükben az időt,
készülő fészkükbe szórják.

Mindenség Ura! Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! – Damjanich János imája

A magány száraz gallyait égetik a kertben,
arcodra savas pernyéje hull.
Mint árva, ha éhes és kenyérért kebelre szorul,
még imádsz-e úgy?