Bencze Mihállyal a véletlen sodort össze, lényegében egy közös barát, akivel egyfajta mester-tanítvány kapcsolatban voltam egy ideig – én akkor már neves költőként, tanárként, szerkesztőként Temesváron, ő pedig tehetséges egyetemistaként, aki Brassóból jött, és éppen léte értelmét kereste a versben. Ez sikerült is neki: hiszen pont a temesvári forradalom napján jelent meg az első verse nyomtatásban.

Végigcsókolni észbontó, drága tested,
a karcsú, csupasz, csíkok nélküli tigrist,
és bűvös, buja ágyékodba hatolni,
s lüktetni benned holnap hajnalig,
s reggel megint, és délelőtt, délben, este.

Dicsőség a magasban istenünknek,
megtettük, mire kértél, jó uram,
mögöttem ím a cepelő sereg,
s hozzuk, igen.