Bódult őszi fényekben úszott a belváros, amikor Böszörményi Zoltán Regál című kötetbemutatójának helyszínére, a Magyarság Háza felé haladtam a kettes villamossal, a Duna mentén. A Parlament elé érve mindig meghatódom. Egy budapesti lakosnak valószínűleg nem tűnik fel, beépül a tájba, az élet természetes része naponta elmenni előtte, ezzel szemben engem mindig valami transzcendens erő, nosztalgikus hangulat kerít hatalmába ilyenkor.

Sem eszmék, sem irányzatok, sem csoportok, sem iskolák – csak hangocskák, darabkák, törmelékek. Ha röviden kéne bemutatnom a kortárs költészetet úgy általában, ilyen megengedő mélabúval tenném. De nicsak, kifelejtettem valamit, ami oldhatja a bút: a karaktert. A költői figurát. A versszerző embert, a tollforgató halandót, akit a leírt szó örökkévalóságának hübrisze kísért.

ki az utcasarkon álldogál
a benső végtelen végein
a szélre vigyáz
körötte felszeletelt világ
ráhangolja a jelent a múltra
a többi napfény
máz
későn veszi észre
csak a lélek szunnyad
a papírlap szélein
semmi-vár

Azt akarom, szeresd a feletted
tétovázó felhőt, képzelődj
múlt nyarakról, légy bizakodó,

A Magyar Művészeti Akadémia különleges szépségű óbudai épületében, akadémikusok, köztestületi tagok és külföldi költővendégek jelenlétében zajlott Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című verseskötetének bemutatója.

Van-e a versnek jövője, a szónak fényűző fészke, mit gondolt erről Lászlóffy Aladár, Ady Endre, Faludy György, és hogyan látja Böszörményi Zoltán? – izgalmas versfelolvasással és pörgős válaszokkal találkozott az, aki az eső ellenére kimerészkedett szombaton délben a Vörösmarty térre, és meghallgatta Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című kötetének a bemutatóját. 

Mi köti össze az aradi anzikszot a hepehupás Szilágysággal, a szerelmi-erotikus lírát az erdélyi tájjal, Ady Endrét Villonnal, Szőcs Gézát Lászlóffy Aladárral és François Brédával, a kaszáló színésznőt miért nézik ufónak Székelyföldön, és hogyan lesz a pálinkafőzdéből agora – pálinkakóstolóval, székely humoreszkekkel és érzelmes lírai művekkel készül az Irodalmi Jelen folyóirat a Könyvek Éjszakájára.

Fellépnek:

A Böszörményi Zoltán verseiből Márton László válogatta kötet a szerző eddigi életművének hiteles lenyomata. A nyolc fejezetbe – Játék a széllel, A szerelem illata, Majorana homokórája, A vers nem lett osztályharcos, A dolgok síkos felületén, A lélek varázsbotja, El nem küldött levelek, Az elvarázsolt szilvafa – rendezett versfolyam tartalmazza a legjelentősebb műveket, reprezentatív képet adva a költő több évtizedes pályafutásának állomásairól, legfontosabb témáiról és elkötelezettségeiről, valamint változatos formaművészetéről.

Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című válogatott verseket tartalmazó kötetét június 9-én (pénteken) 12 órától a Vörösmarty téren található nagyszínpadon mutatják be!
12.30-tól a szerző az Irodalmi Jelen standjánál ( 3-as pavilon) dedikál!

Vasile Dan a jelenkori román költészet egyik kimagasló alakja 1948. május 8-án született Maroskecén (Chețani – Maros megye). A Nagyváradi Egyetem filológia szakán diplomázott. Az Arad megyei román kulturális élet kiemelkedő személyisége. Arca címmel 1990-ben irodalmi folyóiratot indított. Az elmúlt harminc évben a Romániai Írók Szövetsége aradi tagozatának elnöke. Számos rangos irodalmi díj kitüntetettje: a Romániai Írók Szövetsége díjazottja 1997-ben, 2000-ben, a Tudor Arghezi-díjat 2017-ben, a Mihai Eminescu-díjat 2020-ban ítélték oda neki.

A jelenkori magyar irodalom egyik legnagyobb kihívása minden kiválósága és sokszínűsége ellenére az, hogy megtalálja az olvasóhoz vezető utat. Míg Ady Endre versesköteteit húszezer olvasó, előfizető várta, egy mai magyar költő 3000–4000 eladott példánnyal már sikertörténetet ír, irodalmi „celeb”, akire mindenki felfigyel. Az olvasási szokásaink megváltoztak, a kultúrafogyasztói ingerküszöb más lett, verseskötetet izgalmasan bemutatni kész bűvészmutatvány.

Szeretettel várjuk Böszörményi Zoltán felolvasással, zenével, beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatójára, amelyre május 2-án 19 órától kerül sor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta Szalonjában.

A felkavaró művek alakítanak, formálnak, hogy legyünk bátrak, az irodalom segítségével megbontott komfortzóna a személyiségünket építi, bölcsebbé, spirituálisabbá és nem utolsósorban erősebbé tesz.

tér ágyán fekszik a teremtő semmi az álom
ködbe veszett a sekély éj vére lobog ma elébed
és hínár ring benne erek mosolyán libeg hozzád
ezzel fűzd magad ódon egekhez emeld szemed énrám

A szerző korábbi munkáiban is láttatta már – csalódott távolságtartással és empátiával egyszerre – az amerikai jóléti társadalom közelmúltját, bár igazából itt tér és idő jelentősége csekély, hisz minden, amit ebben a történetben látunk, ugyanúgy érvényes napjaink civilizált, fogyasztói miliőjére. Gyökértelenség, létbe vetettség, a lét elviselhetetlen könnyűsége… Izgató kultúrtörténeti összefüggéseket inspirál a kötet, ahogy összevetem pár olvasmányélményemmel korábban élt szerzőktől: a XX. és XXI. század korszakhatára szinte eltűnni látszik, sőt, néhány korábbi is. Föloldja őket a nyugati ember (mára minden égtájra kiterjesztett) elidegenedése, dekadenciája. Ha oda merünk nézni, akár még egyetlen szellemi impulzusként is láthatjuk az elmúlt pár száz évet.

Az ontologikus állapot, melyben a tenger hullámaihoz hasonlóan a lent és a fent, a mindenség ellensúlyra törekvése tükröződik, Sohár Pál több versében fellelhető. A gondolat ikaroszi szárnyalása a nap máglyája felé a költői cselekvés önmarcangoló aktusát szimbolizálja.