Fecske Csaba

    Fecske Csaba 1948. március 10-én született a Borsod megyei Szögligeten, 1962-ben költözött Miskolcra. Huszonnégy évig dolgozott a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál különböző beosztásokban, eredeti foglalkozása öntőipari technikus.

    Szabó Lőrinc-, Pro Literatura-, József Attila- és Utassy József-díjas költő, író, publicista, meseíró.

    Évekig volt az Észak-Magyarország jegyzetírója, szerkesztette az Új Észak gyermekrovatát. Szerkesztője volt az Új Holnap irodalmi folyóiratnak, vezetője az Új Holnap Stúdiónak, amely fiatal pályakezdő irodalmárokkal foglalkozott.

    Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Széchenyi István Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának.

    2019-ben Pro Urbe Miskolc kitüntetést vehetett át.

    Első verseskötete, az Arcok holdudvara 1978-ban jelent meg. Azóta számos verseskötete (felnőtt- és gyermekversek egyaránt) látott napvilágot, ahogyan több interjú- és esszékötete is. Legutóbb 2019-ben Falun címmel jelentek meg versei.

  • Fecske Csaba

    Őszi napozás

    Őszi napozás

    a fáradt szeptemberi nap nyaldossa arcomat
    nyálával bearanyoz
    önmagam szobraként feszítek
    egy látogatók elől lezárt múzeumban
    lefulladó motor hangján zúg a légy
    kifogyott belőle a nyár
    ez a hang ébreszt szemhéjam mögé bújtam
    mint gyerekkoromban
    az elsötétített szobába nyári viharok idején
    elült a vihar de azóta is villámok alszanak párnám alatt
    madárszárnyak püpügése a csöndben lombsusogás
    amit megzavar az erőlködő test munkazaja

  • Fecske Csaba

    Vassolás – a költő, aki a nyelvben találta magát

    Szubjektív megjegyzések Vass Tibor munkásságáról

    2021-ben harminc éve volt, hogy megalakult az ÚB, vagyis az Új Bekezdés Művészeti Egyesület. Alapítója és működtetője az akkor 23 éves Vass Tibor. Emlékezetem szerint a következő évben találkoztam vele először Miskolcon, a Korvin Ottó (később Corvin) utcai buszmegállóban, a Napjaink (később Holnap) szerkesztőségéből jövet, vagy éppen oda menet. Minden helyi szerző, költő- és íróféleségek útja oda vezetett, vagy onnét volt kiakolbólítva.

  • Baráth Tibor

    „Ilyenkor már fáj az ősz”

    A József Attila-díjas Fecske Csaba melankolikusan, szinte szelíden néz szembe az elmúlással új kötetében, az Árnyűző életben. Nem a gazdagnak mutatkozó, örömöt harsogó élet talmi fénye uralja a kötetet, hanem a nyugodt, értékeket felismerő visszatekintés. Költeményei a számvetésversek hagyományába illeszthetők, jóllehet nem a bölcs (vagy annak kikiáltott) következtetések levonása a költő célja, hanem az önfeltárás, az írás általi megértés és a mélyebb összefüggések keresése.

  • Fecske Csaba

    Őszi kopogások

    szeles hideg az éjszaka nincsen csillag nem süt a hold sötét van mindenki maga birkózik a van és a volt
  • Fecske Csaba

    Halott tó

    nem a fellegekben járunk mint a madarak lapockává korcsosodott a szárnyunk kiűzetvén az Édenből