Egy idő óta rutinszerűen óvják az embereket a „csinált” hírektől, megtévesztő információktól. Ezért kötelességünk figyelmeztetni az olvasót, hogy a közölt hírek félretájékoztató jellegűek, felelősséget értük nem vállalunk, és a bennük foglaltak vagy a belőlük kiolvashatók nemhogy a szerkesztőség, de még a szerző véleményét sem tükrözik. – Hudy Árpád rendkívüli hírösszefoglalója.

Ötvenhat esztendős volt Hölderlin, és már húsz éve elborult elmével tengette életét a később róla elnevezett középkori lakótoronyban, amikor 1826-ban megjelent első verseskötete, amely lírai életművének felét sem tartalmazta.

A nyolcvanas évek elején találkoztam vele utoljára, Aradról utazván a szeretett szomszéd városba, Nagyváradra, ahová családi szálak fűztek, s kamaszkori, öröknek tűnt barátság.

Végy egy megfelelő házat, udvarral, vagyis békebeli udvarházat. Nem kell messzire menned, a Maros festői völgyében, jó félúton Aradról Déva felé, a Soborsin névre hallgató helységben, kőhajításnyira egy igazi királyi palotától, a főutcán húzódik meg szerény homlokzat mögött egy múltból visszavarázsolt, de a modern komfortigényt is maradéktalanul kielégítő épületegyüttes, hangulatos kertet s pazar teraszt övezve. Ez a repkény helye.

Ha minden jól megy, és Isten, akarom mondani a MI (vagyis a Mesterséges Intelligencia) is úgy akarja, éppen ma, 2018. február 6-án veheti kézbe a magyar olvasó az amerikai sikerszerző, Dan Brown legújabb regényét. Az angol nyelvű originál, az Origin tavaly október 3-án jelent meg, s alig egy napra rá több mint ötven fordításban dobták piacra világszerte. Az első félszázba a magyar nem fért bele – talán a labdarúgó válogatottak világranglistás helyezését vették figyelembe a promóciós guruk a különféle nyelvek és irodalmi könyvpiacok fontossági sorrendjének megállapításakor.

Álmos biztos nem lett volna, ha részt vesz az Irodalmi Jelen januári lapszámbemutatóján: annyiféleképp idézték meg a költők Arany Jánost, hogy csak úgy sziporkáztak az ötletes és lírai megoldások. Böszörményi Zoltán és Varga Melinda műsorvezetése mellett még sok személyes történet is előkerült a felolvasóktól.

Arany-ősz van – október elossziánosodott ugyan, de ez a ködös, „híves, borongó” idő illik a Nagy Szalontai emlékéhez.

„Itt aztán nyílt lánggal lép benzinraktárba a szerző. Mert a könyv harmadik, filmeket szakszerűen kiveséző részének – mi tagadás: abszolút negatív – főhőse Jancsó Miklós.” Deák-Sárosi László filmretorikai könyvét Hudy Árpád ismerteti.

Este van, este van, felhők szeme rebben.
Ó, vándor cipók a tölgyek alatt!
Kómosz s a szende múzsák elmaradoztak.

Hadd mutassam be az írott „elszólások” néhány díszpéldányát saját (évek óta sajnálatosan gyarapodó) gyűjteményemből is. A szalmaláng életű szókapcsolat a kérészéletű vagy a költőibb tiszavirág életű helyébe nyomakodik; korábban egyértelmű volt, hogy a szalmaláng önmagában jelöl nagyon rövid ideig tartó, gyorsan múló jelenséget.

A gyerekek többsége ma már nemcsak mobilon és számítógépen, hanem papíron is így ír. A tanár felírja a szöveget a táblára, a diákok pedig – gyakran az olvashatatlanságig egyenetlen, kusza betű-karikatúrákkal – bemásolják az ellenőrzőbe: „Hetfon delutan ot orakor szuloi ertekezlet”.

Kétszáz évvel ezelőtt, 1817. március 2-án született Nagyszalontán Arany János. A bicentenárium alkalmából a Magyar Országgyűlés és a Magyar Tudományos Akadémia a 2017-es esztendőt – március 2-i kezdettel – Arany János-emlékévvé nyilvánította. A magyar irodalom egyik legnagyobb alakjára annak a portrénak a néhány részletével emlékezünk, amelyet Szerb Antal rajzolt róla legendás irodalomtörténetében.

„Az ördög említése korántsem túlbuzgó keresztény retorikai fordulat. Ezt bizonyítja az a – mi tagadás, némiképp még ma olvasva is hátborzongató – feljegyzés, miszerint utolsó nemzeti királyunk, II. Lajos 1525-ben, vagyis egy évvel a katasztrofális mohácsi csata mezején bekövetkezett halála előtt ökörszarvas, gólyacsőrös, kígyófarkas Lucifer-jelmezben jelent meg udvarának farsangi ünnepségén.” – Hudy Árpád tárcája.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, de nem takarja hó a bérci tetőt. Pedig már egy hónappal a leghíresebb magyar versidő, szeptember vége után vagyunk. A hely viszont – felejtsük el most Hérakleitosz bölcs mondását a megismételhetetlenről – ugyanaz, mint jó százhatvankilenc évvel ezelőtt: a magyar szerelmi líra legszentebb ligete, a koltói Teleki-kastély parkja.

A grófi titulus eleve kétes a magyar irodalomban. (A románról meg a szlovákról nem is beszélve.) A régi népszipolyozók még úgy ahogy megbújhatnak dohos könyvtárak penészes lapjai között, a kutyát sem érdekli ma már, hogy ki-be rohangáltak rommá lőtt váraikban a két pogány közt.

Míg magyar katonák milliói véreztek az oroszok és az olaszok ellen – akikkel egy négyzetcentiméternyi területi vitánk sem volt – az ország keleti és délkeleti határait, a román irredenta által ötven éve nyíltan követelt Erdélyt védtelenül hagyták a politikai és katonai vezetők. És még az elkésett ellencsapást sem magyar, vagy legalább osztrák–magyar csapatok mérték a „hitszegő” Romániára: Falkenhayn tábornagy IX. német hadserege szabadította fel szeptember végén indított offenzívájával a megszállt magyar területeket.