Végül csak a kisfiú maradt, ő, aki első este sírt. Ült a nappaliban, ette a csokit, nézte a tévét, gazellák rohantak gepárdok elől, D. a konyhában magyarázott, hogy többen nem jöttek el, pedig itt gyerekek vannak, karácsonyra családot kell nekik találni.

Azt mondjuk, hogy a szem a lélek tükre. Hogy van akkor, hogy ezeken a képeken is felfedezzük a lélek sokféle alakját? Szem nélkül. A mélységészlelésünknek köszönhetően tudunk pontosan mozogni, felismerni távolságokat, tárgyakat megfogni. Ahhoz, hogy végül mégis három dimenzióban észleljünk, bonyolult, magasabb szintű folyamatokra van szükség. Nem csak a szemünkkel látunk.

Bunus konzervál, tárgyai, mint a szardíniák, hol függenek, száradnak, akár szélharangok is lehetnek (Kék madár, 2004), hol egymás mellett fekszenek, egymáshoz simulnak. És nincs tartósítószer, nincs olaj, szent kenőcs, csak vasmarok.

Cătălin Gheorghe Hrimiuc a Bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait kerámia–üveg–fém szakon. A belső megvilágítású optikai kristályból készült szobrai az üveg eddig fel nem tárt rejtelmeit mutatják be; művei a világ számos magángyűjteményét, továbbá japán, holland, német, dán, francia, belga, kanadai, svájci és romániai múzeumok állományát gyarapítják.

Tölg-Molnár 1970-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, melynek 1987-től tanára. Az absztrakt művészet lírai jellegű, expresszionista ága jelentette számára pályáján a kiindulópontot (Jackson Pollock, Antoni Tapies és Arnulf Rainer). Eltávolodva a hagyományos táblakép-festészettől, geometrikus alakzatokhoz fordult visszafogott színvilágú, horzsolásos, karcolásos és csurgatásos faktúrájú műveiben.

Pinczehelyi alkotó módon kapcsolja össze a nacionalizmust és a patriotizmust. Nem akar viszályt és viszálykodást, és öniróniával tekint a magyarkodásra, a műveltséget lebecsülő magatartásra.

Szabadulni képtelen, szabadulni nem akaró, mert mindvégig magát szabadnak érző és tudó lélek tárja elénk önmagát, dilemmáit, látásmódját, a látvány tárgyát és alanyát. Mindvégig a megformáltság igézetében vagyunk, foglyok, ablak kitárva, menekülni lehet, elrepülni (Repülés), de a szem csak visszanéz, visszajár, akár egy hazajáró lélek.

Nem jó a cím, mutatja, és ujjával odabök. Egy emelettel lejjebb kellett volna mennem, próbálja artikulálni a szavakat. A Jézuska nem téved, mondja dacosan Lili. Igaz, anya? Olga a férfire néz. Most mit mondjon? Bólint. A Jézuska nem téved.

A Hegyvidéki Galéria csoportos kiállításának címe: Határ-esetek. A tudományban a határterületek és a határesetek a legizgalmasabbak, összetett és átfogó tudás kell, hogy értelmezni lehessen a jelenségeket a senki földjén. A kiválás is határ-eset. 13 (Utolsó vacsorára való utalás lenne?) művész alkotásait veszem szemügyre. Az alkotók közös vonása, hogy egyaránt MAMŰ-tagok. A MAMŰ mozaikszó, Marosvásárhelyi Műhely, ill. a MA születő MŰvek rövidítése. Kölcsönzött név, mivel 1978-1984 között Marosvásárhelyen működött hasonló elnevezésű művészeti társaság.

Nógrádiné Kiss Magdolna képeinek sajátossága, hogy bennük az eltűnés, az elanyagtalanítás, a transzparentálódás, az áttűnés, a szimuláció kap nagy szerepet. Azonos jelhordozó közeget látunk, a lépték alig különböző. Ebben a közegben a viselkedés formái változnak ugyan, mégis úgy érzem, a karakteres figurák mozgása, állása, tartása közös vonásokat hordoz és takar.

Kemény Judit innovatív személy, aki képes időlegesen kitörni, adekvát kifejezési formák keresésével és megtalálásával a kor adott keretei közül. Ennek ellenére a kortárs művészet perifériáján létezik.