A Tarr Béla Prológus című filmjére/filmjébe font szöveghálóval a 8 Égtáj írócsoport hagyományt folytat – és teremt újjá. E töredezett tradíció része valahány szerzemény: film, fotó, regény vagy novella, amelynek alkotói egy-egy művet kapuként, belépési pontként értelmeznek. A 3. réteg a továbblépéseké.

A Tarr Béla Prológus című filmjébe font szöveghálóval a 8 Égtáj írócsoport hagyományt teremt újjá. E töredezett tradíció része valahány szerzemény, amelynek alkotói egy-egy művet belépési pontként értelmeznek. A második rétegben az átlépés gesztusa testesül meg.

Attól a pillanattól nem voltam gyerek többé, de hogy mivé lettem, most se tudom. Talán csak valakivé, aki látta azt, amit senki más.

Végül csak a kisfiú maradt, ő, aki első este sírt. Ült a nappaliban, ette a csokit, nézte a tévét, gazellák rohantak gepárdok elől, D. a konyhában magyarázott, hogy többen nem jöttek el, pedig itt gyerekek vannak, karácsonyra családot kell nekik találni.

Azt gondolják, hogy a dolgok mögötti nagybetűs lényeg, ami rejtve van, és amit fel kell tárni, meg kell ismerni, az valami büdös nagy misztérium. És hogy a dolog, amelyet az ember szeme lát, eltakarja ezt a titkot. Az pedig nem jut eszükbe, hogy pont maga a dolog a titok.

Edit sírni kezdett, milyen ember vagy te, egy döglött galambbal mit akarsz elérni?

Mint egy hátára esett bogár. Kezei, lábai igyekeztek követni agyának utasításait: felkelni, felkelni! Hasztalan. Az ernyedt test végtagjai kimerülten hevertek az agyongyűrt lepedőn.

Úgy mondják, hogy onnan már nem jön le. Agyhalál. Vagy fagyhalál? Tudjafene. Mó-do-sult tu-dat-ál-la-pot. De mit tudnak ők Csabikáról?

Kiviszi a kacsát az ágy mellől a fürdőszobába, azután visszamegy, nyújtja a kezét, fektéből felhúzza a testét, behozza neki a szék karfájáról a mellénykét. Slájbi, mondja Ferenc, és ő először nem érti a szót, de azután megtalálja a ruhadarabot, ráadja.

Azért ültek motorra, száguldozták végig Közép-, és Kelet-Jáva szeszélyes útjait, ezért szálltak hajóra, vesztegeltek a nyílt vízen a rothadó rakomány mellett, hogy ezt a Naplementét a saját szemükkel lássák.

Csak az indult rohadásnak, ami a raktérben volt, de az már a várakozás második napján, a hallal együtt, amin már az induláskor is olvadozott a jég.

Aztán legközelebb már csak egyedül ül a férfi az útszélen. Néz maga elé, veri a rozsdás csöveket, de nem táncol senki. A rózsaszín bödön ott lóg a lámpaoszlopon, valami ázott kartonpapír van fölé kötözve, nem lehet kiolvasni.

Nem jó a cím, mutatja, és ujjával odabök. Egy emelettel lejjebb kellett volna mennem, próbálja artikulálni a szavakat. A Jézuska nem téved, mondja dacosan Lili. Igaz, anya? Olga a férfire néz. Most mit mondjon? Bólint. A Jézuska nem téved.

Kinyitom az ablakot, és miközben a tenger lélegzetét hallgatom, eszembe jut olyan sokféle gondolat. Hanuka és a fánkok, kiskarácsony, nagykarácsony, a vaníliás cukor és a mandula illata. Rejtettség és titkok, üvegcsengettyű és ölelések, csillagszórók és árvalányhaj, gyülekezetek, gyűlölködés, kirekesztés, vallások, háborúk, és vér.

Ede ült a szarkofágban. Az emberöltőt megélt, varázsszemes Orion rádión karácsonyi műsort hallgatott. Nem akart régi, giccses karácsonyestékről nosztalgiázni. Ha Zita eljönne, ő lehetne az angyal! – gondolta.

Sziasztok, Ádám vagyok Magyarországról, mondta az ember, és leült. Ibu Manit nagyot köhintett, mire a lányok felpattanva, egyszerre kezdték ordítani, hogy: „Weeelcome to ouuuur schoooool!” Aztán fél percnyi néma csönd következett.

A női mell puha. Bőrének felszíne selymes, meleg tapintatú. A női mell őszinte. Ha fázik, ha fél, ha boldog, sohasem hazudik. Nyílt. Látszik rajta a szívverés, el nem rejtheti. A női mell áttapintható.

A lábánál befőttesüveg állt, melyben aranyló folyadék bűzölgött. Persze, hát persze, hogy zavarta a ház nyugalmát. Annak ellenére, hogy csöndben volt. A hajléktalan férfi. De mégis zavart.

Éva átnéz rajtam, észre se vesz, én meg most látom, hogy nincs ruhám, még egy fügefalevelet sem érdemeltem ki, ez kínos, a kezemmel takarom, amit lehet. Ádám se hederít rám, ennyire nem érdekli, hogy itt a konkurencia?

Hallja nagyanyja hangját, aki kezében forgatja az almát, és közben hajtogatja, ezt szereti a fiam, hamarosan itthon lesz a fiam. Most sem kérdez rá, eddig hol maradt az apja.