Mayer Hella szelíd, mint a hóesés. Ártatlan szemekkel néz a világba, és mosolyog. A maga útját járja, teremtő erővel bír, gyakran a gyermekkort idézi, nem csak visszapillant a múltba, hanem jelenné varázsolja azt, mintha most történne valami, és ennek a történésnek mi magunk, nézők is részeseivé válunk. Hogy hol vagyunk ebben a titokzatos világban, néha csak sejtjük. Nem is a hely a fontos, hanem hogy vagyunk valahol, ahol otthonosan érezzük magunkat, amit az otthonunknak tekinthetjük.

Anya és lánya, mindketten nagy utazók. Elmúlt az a világ, amikor valaki a lábát sem tette ki falujából, sőt az országhatárt sem lépte át. Mindketten elhagyták szülőföldjüket, Erdélyt. Vándorok lettek, akik időnként vissza-visszatérnek oda, ahol napvilágot láttak, ahová gyermekkoruk köti őket, ahol felnőttként eszméltek.

szavak helyett hűs törésvonalak,
szelídre csiszolt élek.
egyszerű, befejezett a fényben,
erezetébe gyűlt a hallgatás.

Mayer Hella galériája