„Két könyv egyben” – állt Nagy Zopán könyvbemutatójának meghívóján, s e kettős kötetet keltették életre változatos hangeffektekkel a költő társaságában Kókai János és Monhor Viktória a Nyitott Műhelyben.

„Én emígy: három ismeretlen-arctalan, ököl-drabális aljas garázda bánt el velem azon (a kutyasétáltató, sokadik kocsmán is túl-mutató) éjjelen, a primitív lüktetésű forgatag szellem– és jellemtelen utcáján.”

„A férfi tüdejéből, torkából (a hajnali köhögés-szóló közepette) most először, meglepetésszerűen: articsóka trillája és kabóca cirregése keveredett, egyszeri, talán megismételhetetlen tónust hozva felszínre, hogy az majd, ismertebb hörgés-krákogássá ülepedve, monotóniába fulladhasson…” – Nagy Zopán vers/esszéje, 4. rész

(A bőr alatti fénytől áttetszik, serceg egy koponya,
melyben ott dereng, és már-már fölsejlik az egyed agya*…
Feslett-foszlott, kérgeire bomlott bőr-lebernyeg,
kőzet-ráncos „Mag”, ökölnyi mag, réteges cafat…) –

Korszakos vonzódásaim vajon kóros ok-okozatok,
vagy „csupán” az időből kiesett, hiányzó élet-szakaszom
feltárását (és foltozását) kísérelem?…

A Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztályának Bohár András Köre a héten ünnepelte a százéves avantgárdot. Felolvasóestjükön Szombathy Bálint, a szakosztály elnöke volt a házigazda.

Hívogató hang.
A képzelt kápolna harangja, vagy a képzett Káplárné hangja? –
Nem tudjuk. Most ezt sem.

A hasmenészeti körguggoldába most belelóg a nyaktekerészeti mellfekvenc…

Az utazó a napokban helyiekkel kirándult (mégis eltévedtek).

Helyszín: a Gdansk Könyvesbolt és Büfé. Nagy Zopán bemutatja Húsvétra készült fotómontázsát. A rá jellemző szűkszavúsággal. Majd felolvasások következnek. Ismét csak az ünnep és a tavasz jegyében

Nagy Zopán: Látens – „Regény”-kísérlet

Az esküvő (ma is) elmaradt! – A viszontlátásra hullámzó koporsó-lapok frissen-csapolva üdvözölték a felebaráti délutánt. S az elő-szelektáláshoz kipakolt fogalom-tárgyak sértődötten mocorogtak a kis placc mancs-kövezet árnyék-mintáin.

Bíró-Balogh Tamás írt jegyzetet a másod-, harmad- és negyedvonalbeli irodalom fontosságáról egy Békés megyei sztárköltővel kialakított kapcsolata alapján.

Az utazó a part felé szédeleg. A tenger (ma is) több-értelmű… - Az utazó (talán) megmerül…

Nagy Zopán Próza-Vers-Esszé-Montázs (Válogatott írások) című kötetének prózai „üres” oldallal kezdődő és szétrobbantott gondolatokkal kitapétázott lapjain Csepcsányi Éva kereste a rendet és a megértés lehetőségét.

Az utazó „tét”-lenné vált.
„Származott”, ám ez elfogadhatatlan és megoldhatatlan, megszokhatatlan káprázatként feszítette (máskor sehol-létekbe oldotta) mindennapjait.
„Természetesen”: „semmi sem biztos”.