Levelezésünknek és telefonhívásainknak folytatódnia kell, és folytatódni fog a túlvilágról, a „H TERMINLÁLÉN” túl is, mert bevallom Géza, hogy sohasem voltam képes mindent elmondani néked.

Amikor az állomásra vezető sugárúton robogtak, s a fiú a vezető melletti ülésen feszengve műanyagzacskóba csomagolt úti elemózsiáját szorongatta, és az anyja kétségbeesetten hallgatott a hátsó ülésen, az apa még mindig jónak tartotta az emberré válás kilenc hónapjáról kigondolt hasonlatát. A meghatódottság rájuk nehezedő csöndjét megtörve erről beszélt. Minél természetesebb búcsút akart, az ilyenkor meggondolatlanul könnyen, szinte orvul előtörő könnyek nélkül.