Balázs az eddigi leghosszabb kapcsolatom, mindketten közel a harminchoz, akár meg is tarthatjuk, rendeztem el magamban a dolgokat. Régóta ismerjük egymást, de csak négy éve jöttünk össze egy bulin. Az egyre vadabb ritmustól és a szesztől felajzott táncolók között sodródtunk egymás felé, mint akik mindig útban vannak, akiket nem szív fel a társaság. A mi közegünk a szó volt, de a körülöttünk tomboló önfeledtség nem tartott igényt a beszédre. Így találtuk meg egymást, hasonló a hasonlót.

Adélnak eleinte hízelgett az állandó figyelem, de később zavarni kezdte, Ádám megváltozott viselkedésére sem talált magyarázatot. A veszekedés óta nem hozta szóba a költözést, de továbbra is a kanapén aludt. Futó rosszullétei is idegesítették, éjszakái nyugtalanok voltak, gyomorpanaszai sűrűsödtek, reggel hányingerek kínozták. Sejtette, hogy a fűszeres ételek okozzák, de Ádám piszok jól főzött, nem tette szóvá.