„Korrupt elit” pizzával várta az érdeklődőket két politizáló, rendszerkritikus magyar regényének bemutatójára az Ulpius-ház Könyvkiadó. Mivel a pizzákról minden feltétet leloptak a korrupt politikusok, Para-Kovács Imre moderátori humorával ellensúlyozták a szocreál Marxim kocsma üres tésztáját. A rendkívül szórakoztató, korjellemző, karcos könyvvel jelentkező Szécsi Noémi hiányát viszont nem tudták feledtetni a parlamenti képviselők elszámoltatásáról népszavazást kiharcoló Seres Mária meghívásával sem.

Ulpius-gasztronómia és egyéb csemegék a pultokról

Az Ulpius marketingben nagyon erős, tessék csak a metróplakátjaikra, elektronikus reklámleveleikre, videós promócióikra vagy gyakori nyereményakcióikra gondolni! Többnyire népszerű vackot adnak ki, meg Nobel-díjasokat, és szerencsére valamelyest eladhatónak ítélt kortárs magyar Írókat is. Utóbbiakon buknak rendesen – a Kemál és Amál verseskötet 2004-es óriási buktája kissé visszavetette Kepets András elszántságát –, mégis gyakran fiatal magyar szerzők megjelentetésére költik a bestsellerekből származó bevételt.

Vándor Ágnes kommunikációs igazgató pénteki szépirodalmi könyvbemutatójukon próbálta sugallni, hogy ne populista vagy ezoterikus műveket közreadó cégnek tekintsük az Ulpiust, de ez ugyanolyan viccesen hangzott, mint mikor a könyvfesztiválon közölte, hogy ők általában értékes irodalmat jelentetnek meg. Bár lehet, hogy nem Fejős Éva, Verebes István vagy Gerlóczy Márton munkásságára gondolt, hiszen olykor valóban van néhány nívós kiadványuk.

Senkinek sem sikerült megírni az 1980-as évek kulcsregényét – sajnálkozott Para-Kovács Imre a szocializmus relikviáival díszített Marxim Pubban (régebben kocsma volt) –, Szécsi Noémi és Teslár Ákos regényei viszont a rendszerváltást követő évtizedek pontos lenyomatai. „Ezek a szuverén alkotók azt írták meg, amit maguk körül láttak” – tromfolt Vándor a korrupció és az értelmetlen megosztottság emlegetésével. De felcsigáz bárkit a politikai berendezkedés bírálata 2009-ben? Emlékszem, 1991. március 15-én még súlya volt, mikor néhány fiatal „Fasiszta geci a kormány!” feliratú transzparenst emelt fel a múzeumkerti ünnepi beszéd alatt. A pápalátogatáskor megverték és őrizetbe vették a „Ne jöjjön el a te országod!” címlapú Anarchista Újságot áruló rikkancsokat. Beperelték az Új Hölgyfutárt szent koronás grafikájáért, Bozóki Andrást még nem darálta be az államgépezet, sej, a mi fekete lobogónkat fényes szellők fújták. De elég a nosztalgiázásból, ki a Black Flag kazettával a magnómból!

Nagyon színvonalas szöveggel kell előrukkolnia annak ma, aki jelentős érdeklődést akar elérni ebben a könyvdömpingben. Szécsi Noémi Utolsó kentaurja nagyon jó, sok reklámmal sokakat rá lehet ébreszteni erre, ebben játszhat fontos szerepet a kiadó. Teslár Ákos, ha hagyta volna, hogy húzzanak a hét évig írt Nehéz kutyából (néhány száz oldalt), feszesebb, és leleplező erejéből mit sem vesztett könyvet tett volna az asztalra. A legaktuálisabb részek viszont talán azok, melyeket Móricz Rokonok regényéből és Babits Kártyavárából másolt ki szó szerint, a szerző elmondása alapján. „Korrupt vagyok és hazudós / magyar anya szült engemet…” – idézte a Bizottság dalát a Public Enemy-pólós Para-Kovács, a deklarált kiegyensúlyozottság jegyében mindig egyet jobbra, és egyet balra vágva a pártok felé. Szórta a poénokat, nagy önfegyelemmel magáról alig beszélt, s őszintének tűnő kíváncsisággal kérdezgette a kiadó által vendégül hívott Seres Máriát.

A nagycsaládos nyíregyházi háztartásbelinek sikerült 600 ezer aláírást összegyűjtenie népszavazási kezdeményezéséhez, hogy a parlamenti képviselők csak számla ellenében kapjanak költségtérítést. Seres élvezetesen ismertette küzdelme történetét, mindenféle pártszimpátiájú segítőit, az országgyűlési és médiareakciókat. Pár percig érdekes volt hallgatni, aztán lelkes bőbeszédűsége megadta a kegyelemdöfést az – egyik író távollétében – eleve felemás programnak. Röhögcsélve telt el egy óra a Marximban, bár vagy a kelletlen kiszolgálók értették félre a közönség etetését-itatását, vagy a kiadó nem akart túl nagy összeget költeni erre, de ez mellékes, könyvújdonságok megismerése szempontjából viszont teljesen időpocsékolásnak tűnt, sajnos. Söpörtem hát vissza a Vörösmarty térre.

Ahol simán elmaradt a Hangzó Helikon meghirdetett Radnóti-műsora. Varga Mátyás költővel az oroszlános kútnál Bödő Anita az életből ellesett, konkrét helyzetekben kifülelt mondatok „verssé” formálásáról beszélgetett a Hallásgyakorlatok kapcsán. Kíváncsi voltam, sikerül-e meggyőznie, mert a Beszélőben Márton László cikke elvette a kedvem a pannonhalmi bencés szerzetes töredékes foszlányaitól. Akinek füle van, az hallja, amit körülötte beszélnek, mégsem szerkeszti kötetbe és nevezi lírának. Egy-egy darab hatásos, persze, láttunk már ilyet másoktól is.

Se nem látott, se nem hallott viszont a gyermekpszichológus Ranschburg Jenő, annyira belemerült az olvasásba. Kicsivel odébb Esze Dóra igyekezett nyugton tartani gyermekeit Kirk O’Bain-kitűző nélküli kardigánjában.

Csalódottan tapasztaltam, hogy még mindig senki nem lőtte le György Pétert. Mikor jön végre el a kulturális forradalom?

Legnagyobb sor eddig Csoóri Sándor előtt kígyózott benyomásaim szerint, de még előttünk a teljes hétvége. Esőt mondanak, ám csak futó záporokat, ne riasszon senkit ez, szombaton a Könyvek Éjszakáján éjfélig lesznek nyitva a pavilonok.

Kép és szöveg: Klein László

Kapcsolódó oldalak:
Gerlóczy Márton, a csemegepultos: http://irodalmijelen.hu/?q=node/691
Ulpius-ház Könyvkiadó: http://www.ulpiushaz.hu
Marxim Pub: http://www.marximpub.extra.hu