A mackós, kék műszálas kardigánt viselő trafikosnő felnézett az ajtónyitást jelző hangra. Tizenöt éve települt a térre, és ezidő alatt látott már egyet s mást, de a trafikba berontó símaszkos férfi cseppet sem volt bizalomgerjesztő. Tett is egy önkéntelen lépést a pult alatt tartott könnygázspray felé.

A vágy törvénye

Ragyás hiába húzta az arcára a szürke símaszkot, a metsző fagy még így is belemart a járomcsontjába. A puha járású férfi a hidegben rövid dzsekije zsebébe bújtatta a kezét. Legalább fél órája rótta az utcákat, amióta kilépett a füstös és borszagú ferencvárosi kocsmából.
Pénz nélkül nemigen volt hova mennie, a jeges szél pedig percek alatt kisöpörte belőle a fűtőanyagként is szolgáló kétszer féldeci rumot és azt a pár üveg sört, amit előzőleg elfogyasztott. Ráadásul a cigarettája is fogytán volt. A férfi arra gondolt, ha ez így megy tovább, még a sitten is jobb volna.
Ragyás valami meleg hely után kutatott a símaszk alól kilesve, de a szürkületben csak a hiányos vakolatú falak között verődött a tekintete. Szinte örömet érzett, amikor megpillantotta a tér sarkán a trafikot. Szerencséjére még égett bent a lámpa. Azonnal a bódé felé kanyarodott, s habozás nélkül benyitott.
A trafikok amúgyis vonzották, gyerekkorában szívesen csellengett körülöttük, és ha a tulaj nem figyelt eléggé, megfújt amit csak tudott: rágógumit, gyufát, cukrot, sőt egyszer egy gombostűre szúrt szarvasbogarat is. Ám a biztonságos hátsó polcokon tárolt matchboxokhoz sohasem sikerült közelférkőznie. Pedig nagyon szeretett volna magának egyet, különösen a bogárhátú autóért sóvárgott.
A mackós, kék műszálas kardigánt viselő trafikosnő felnézett az ajtónyitást jelző hangra. Tizenöt éve települt a térre, és ezidő alatt látott már egyet s mást, de a trafikba berontó símaszkos férfi cseppet sem volt bizalomgerjesztő. Tett is egy önkéntelen lépést a pult alatt tartott könnygázspray felé.
– Mit adhatok? – fordult a férfihez.
– Semmit – vakkantotta Ragyás. Melegedni jött, nem társalogni. A kocsmázás után amúgysem maradt egy vasa sem. Balhét sem akart, bár azt a belépés pillanatában felmérte, rajta kívül senki sincs a környéken. A nő nem tűnt ellenfélnek, a símaszk pedig végképp magabiztossá tette.
Ragyás alaposan körüljáratta a szemét a szűk bódéban. Szinte a mennyezetig telepakolták mindenféle holmival, apró csecsebecsével. Egy darabig a cigarettásdobozokkal megrakott polcot vizsgálta, majd a túloldalon, az átlátszó falú dobozkákba csomagolt autómodelleken akadt meg a tekintete. Ragyás hezitált.
– Adjon egy piros Marlborót és egy gyufát – szólalt meg hirtelen.
– Hatszáz forint – nézett rá a trafikosnő várakozón.
Ragyás kotorászni kezdett, majd a pult felé lódult. A trafikosnő késlekedés nélkül előkapta a könnygázsprayt, azonban a férfi sokkal gyorsabb volt nála. Elöntötte az indulat, mint verekedés közben mindig.
Teletömte a zsebét cigarettával, és a pénztárgépből is kiszedte, amit talált benne. Biztosra vette, az aznapi bevétel nagyobbik részét a trafikosnő elrejtette valahova, de keresgélni most nem volt ideje, ráadásul a szemét is alig tudta nyitva tartani.
Egy dolgot azonban semmiképpen sem akart a tarfikban hagyni. Lábujjhegyre állva épphogy le tudta emelni a felső polcról a bogárhátú modellt. Kivette a dobozból, aztán elkedvetlenedve forgatta egy darabig. Egyáltalán nem olyan volt, mint az emlékeiben. A sarokba vágta a kisautót.
A pult alól nyöszörgés hallatszott. Ragyás odébblökte lábával az ájult nőt, majd sietősen kilépett a sötétbe.