A nyúlcipőnek a sufni sarka, nekünk meg a hatalom áll jól; buktunk, ha az emberek rájönnek, hogy zokni van a bugyiban. Inkább kezdjünk el sírni, hogy így is túl kicsi, hogy a többiek még töketlenebbnek érezzék magukat. Azért használok ilyen hülye hasonlatokat, hogy átérezd mennyire zseniálisak voltunk, hogy ezt kitaláltuk. Néhány emberben halálos félelmet keltettünk, teljesen idióta terror-horror sztorikkal ... majd összeszartuk magunkat a röhögéstől, mikor kitaláltuk őket.

 Amerikai, Hetes

    Tegeződjünk. Szia. Kis tudású, magas intelligenciájú tagot kerestünk. Ez alapján választottak ki. Általában erre törkedünk, bármilyen poszt ürül. Aki helyett jössz, az meghalt. Innen nem mehet el senki, mert megbuknánk. Őt is likvidálni kellett, pedig jó életünk van, mindannyiunknak. Hatalom, anyagi javak, kurvák. Mindez azt kárpótolja, hogy nem lehet utódod. Viszont ha ügyes vagy a munkáddal többet segítesz a népünkön, mint egy kölyökkel. Mi az egész lakosságot kívülről befolyásoljuk, kollektív fajfenntartási stratégiákat kell kidolgoznunk, tulajdonképpen irányítjuk a többieket. Ezért nem mehet ki senki. Ha megtudnák, hogy az apró dolgokat eldöntő demokráciát csak sötételőnek használjuk magunk és a nép között, valószínűleg minden bajuk eredetét ránk fognák, és megölnének minket. Így szokott lenni rendszerváltáskor. Azért keresünk kis tudásúakat felvenni, hogy még friss legyen az agyad. A tapasztalat azt mutatja, hogy a konvencionális történelem ismerete alkalmatlanná tesz itt dolgozni. Itt megtanítjuk neked a valós történelmet, a munkásságunkat; azt viszont kötelező lesz teljességében ismerned és tudnod, hogy ne kövesd el ugyanazokat a hibákat. Itt a legértelmesebbek dolgoznak, de mi sem láthatunk mindent előre. Mindenképpen hatékonyabbak vagyunk, mint az a rengeteg, nagyrészt agyatlan, aki megszavazza, hogy mi a jó. Nekik demokrácia kell, mert ők túl okosak, hogy bárki vezesse őket. Hogy tudtuk mégis elérni? Szerencsével. Volt valaki, aki még a kezdetekben felismerte, hogy szüksége van a népnek egy láthatatlan irányító egységre az életben maradáshoz, amikor még csak egy pár közösség létezett; fenntartani pedig nem volt nehéz.
    Akkoriban sokat kellett harcolni: védekezni és teret meg függetlenséget nyerni. A fő cél az volt, hogy harcképessé tegyünk mindenkit. Még nagyban ment a háború, mert másoknak is esélye volt világuralmat nyerni. Speciális fegyvereket fejlesztettünk ki, de egy módszer vált be igazán, különböző erősségű mérgeket juttattunk az ellenség testébe.
Megnyertük a háborúkat, és ugyan nem irtottunk ki mindenkit, hosszú ideig félelemben tartottuk az embereket ... mindenki mást szerte a világon. Egyrészt a félelem miatt, másrészt az emberi természet miatt nem viselték tétlenül, hogy alul legyenek. Elkezdtek fejlődni és fejleszteni. Úgy érezték az akkori vezetők, hogy nekünk nincs erre ekkora szükségünk... főleg, hogy óriási energiákat emésztett fel addig is. A vezetők következő generációja örökölte ezt a gondatlan nemtörődömséget, hisz ennek a közepébe kerültek bele. Mikor mi ide kerültünk azon vettük észre magunkat, hogy, bár konkrétan támadásra nincs jel, ha az bekövetkezne, előkereshetnénk a sufni sarkából a nyúlcipőt, és lehet, hogy már azt se tudnánk, hogy kell felhúzni. A nyúlcipőnek a sufni sarka, nekünk meg a hatalom áll jól; buktunk, ha az emberek rájönnek, hogy zokni van a bugyiban. Inkább kezdjünk el sírni, hogy így is túl kicsi, hogy a többiek még töketlenebbnek érezzék magukat. Azért használok ilyen hülye hasonlatokat, hogy átérezd mennyire zseniálisak voltunk, hogy ezt kitaláltuk. Néhány emberben halálos félelmet keltettünk, teljesen idióta terror-horror sztorikkal ... majd összeszartuk magunkat a röhögéstől, mikor kitaláltuk őket. Ezek az emberek ész nélkül elkezdtek brutális kegyetlenséggel irtani minket, de olyan kevesen vannak, hogy tulajdonképpen százalékban szinte semmit sem ér; viszont a kegyetlenség miatt akkora a visszhangja, hogy amelyikőjükben egy kis “emberség” akad… így hívják a hülye beképzeltek, elfelejti, hogy tulajdonképpen ellenségek vagyunk; a többiek pedig a társadalmi nyomás hatására. Neked az lesz a feladatod, hogy mindezt újragondold, és a tapasztalatok után javítsd a rendszer hibáit.

– Hm. És mik azok a kegyetlen módszerek? Repülőgépet vezetnek a háló zsúfolt részébe, vagy egy kulcsfontosságú szerkezeti pontjába?

– Nem... széttaposnak, elégetnek élve, vagy valami óriási dolgot hajítanak rád.

– ...ez sok volt egyszerre, majd máskor részletesen tovább meséled. Mondd meg a neved, hogy könnyebben megtaláljalak.

– Hetesnek hívnak, még odakint tépte le a bal hátsó lábamat egy darázs. Hét lábon meg úgy járok, mintha riszálnám a potrohom. Részegen mindig ezzel szivatnak.