Az idő jó, nyár van, finom kis nyár... - Gellért Oszkár 2.

Ebben az órában Babitsnak fogalma nem lehet, hogy kit fogad. Azt tudja, ki, mi, mennyit ér, azt is tudja, veszedelmes tollforgató, nem véletlenül ír háromszor is “melegen” a meglehetősen középszerű vagy az alatti gellérti poétikáról. Vélhetőleg úgy gondolja, intézi (és intézze) csak a Nyugat pénzügyeit, hajtsa fel a támogatókat, s ha igen, akkor mit számít, milyen költő.

Gellért Oszkár 2. 

 Az idő jó, nyár van, finom kis nyár...

 ...munkára való. Babits a 1933. évet végigbetegeskedi, nem utazhat az előhegyi kisházba, de '34-et május végétől lent tölti. A barátok, és akik a Nyugat körüli munkában napi kapcsolatban vannak Babitscsal, Esztergomba hozzák a kéziratokat, a korrektúrát, a híreket.

  Babits ballag lefelé, nem szokása.

  Tíz éve él nyaranta a kis esztergomi házban, állandó vendégei ismerik az utat, de most Ilonka megbízásából árvácskamagot hoz fel egy ismerőstől. Az asszony a veranda előtti frontot parkosítja, színesíti. Barátkoznak.

  Ebben az órában Babitsnak fogalma nem lehet, hogy kit fogad. Azt tudja, ki, mi, mennyit ér, azt is tudja, veszedelmes tollforgató, nem véletlenül ír háromszor is “melegen” a meglehetősen középszerű vagy az alatti gellérti poétikáról. Vélhetőleg úgy gondolja, intézi (és intézze) csak a Nyugat pénzügyeit, hajtsa fel a támogatókat, s ha igen, akkor mit számít, milyen költő. A mai világban is ismerhetünk hasonló felállást, a kapcsolati tőke gazdája, a pénzügyi szakember - egzisztenciális érdekből - automatice kineveződik írónak és/vagy költőnek, mert ha már ott él a csapatban, és látja, mert nem vak, megírni valamit nem akkora vasszisz, ír-költ rendületlenül.

  *

  Tehát az Esztergomba érkező Gellért Oszkár, tíz év sem telik el, közel sem a Tompa-féle megoldást választja. Olyan irodalmi önéletrajzzal áll elő, amelynek eredendő funkciója, hogy ártson.

  Nem a Gellért-családnak természetesen. Gellért irodalmi termékenysége ellenére inkább motorja, szervezője, “megfigyelője” a Nyugat körül zajló életnek. A Kortársaim névmutatója közel hatszáz nevet tartalmaz, ebből negyven a kapcsolódó külföldi irodalmárok száma. Gellért figyel, mindent megjegyez, mindent fejben tart, tudja, ha felbukkan egy tehetséges vidéki író-költő, felismeri, név szerint ismeri, ha egy irodalmi csoportocskából kiemelkedik az átlagosnál jobb dramaturgiai érzékkel bíró ismeretlen.

  Negyvennyolc, a kékcédulás választások után Gellértnek esze ágában sincs átadni Keresztury Dezső NM Kézirattárának a birtokában lévő, Nyugathoz kapcsolódó kézirat, dokumentum és levélhegyet A tárolt információhalmaz elegendő a kommunista váltás szerint működő irodalmi kánon megalapozásához. Ebben Gellért Oszkár, ha törik, ha szakad, részt akar venni.

  Ideológiai felkészültsége is megfelelőnek látszik. És hát - jegyezzük meg - elég laza ahhoz, hogy álmatlanságot okozó erkölcsi aggályok nélkül segédkezzen egy új Róma (láthatóan legalább ötszáz évre berendezkedő) bebetonozásában. Annyi persze megjegyzendő, Gellért legalább nem a KATPOL vagy az ÁVH felől érkezik a negyvennyolcat követő magyar irodalomirányításba.

  A helyzet analóg a Tompa Mihály által megélt élethelyzettel, bár fordítottan az.

  Egyik rendszer bukik, az érkező másik, mint az új asszony, szétver, átfestet mindent. Ledönteti a kéményt, elszámoltatja az embert, hogyan is volt az előző asszonnyal, “azzal a k-val, aki mindenben ellenedre tett, aki tönkretett tégedet!”.

  Az új rendszer a szakemberek közül kiválasztja feltétlen híveit, igyekvő szolgahadát.

  Az új rendszer Gellért Oszkárban - aki saját szavai szerint Budapest legjobban kereső újságírója a két háború közt - a lehető legjobb alanyra talál. Látszólag hiteles apró történetekbe ágyazva aranyozza vagy sarazza a választott alanyokat. Elsősorban irodalmárokról van szó, és minthogy húsz éven át a Nyugat szerkesztője, a Nyugat és holdudvara pártos szelekciója a feladat.

  Ki maradhat életben, kinek annyi, ki író-költő a marxista világszemlélet szerint, ki ellenség, miért ellenség, mennyire az. A feladatot jelentős szorgalommal és aprólékossággal, a megbízatásnak megfelelően elvégzi.

  A választás nem véletlen. Gellért Oszkár tizenkilences a Garbai-féle Forradalmi Kormányzótanács sajtófőnöke, ami lényegét tekintve Kun Béla leányvállalata. A tanácskormány bukása után üldöztetést szenved, néhány hónapig elnyomja őt a Horthy-fasizmus. Ez tény.

  A három T határzászlóit az irodalom olyan jelentős értői tűzik le, mint Moszkvából hazaérkező Révai József és Horváth Márton a helyi illegális harcos, a Szabad Nép (nem keverendő össze a vidék Szabad Föld című hetilapjával) szerkesztője, aki a későbbi Lobogónk Petőfi című tanulmánygyűjtemény szerzője. Horváth Márton pl. a következőképpen, nehogy félreérthető legyen: “Az európai proletariátusnak eleddig két zseniális költője van, Majakovszkij  és József Attila. (Nem lehetett véletlen, hogy ebből a JA-i zsenialitásból nővérének, a meglehetősen szerény elmekapacitású József Jolánnak is kitelt egy Kossuth-díjra.)

  Veres Péter - különösen, miután a kisgazdákat fortélyosan beviszi a Baloldali Blokkba - jelentékeny írónak számít. Kassák a tűrt-tiltott kategóriába tartozik. Gellért tudván tudva, hogy a halott Babitstól semmi néven nevezhető prevencióra nem számolhat a továbbiakban, de ha amennyiben egy-egy jól elhelyezett leleplező történettel megvilágítja a dekadenst, az avíttan polgárit, közben barátilag odahajol Kassákhoz, aki a változó világban még bármi lehet (Kassák a korszak sötét lova, Gellért tudja, lehet eső, lehet szél, Kassákkal kapcsolatban óvatos duhaj), pontosan megfelel az elvárásoknak.

  Az öreg, marcona Kassák kész életveszély minden vonatkozásban, de Babits Kassák révén is megkapja, ami jár neki a Majakovszkij-fronton. A történet összefoglalva a következő: Kassák 1930-ban Majakovszkij-esszét ad át Gellért Oszkárnak, aki örömmel fogadja és továbbítja Babitsnak. Babits, aki Gellért szerint egyébként is “süket” a modernista törekvésekre, nem látja meg a keleti fényben érkező megváltókat, többek között a következőket válaszolja: Csakhogy Kassák cikkét - mely szubjektív mondanivalóit keveri a dologba, nem irodalmi szempontokat követ, túl hosszú, s értékelésében sem egyezik avval a képpel, melyet én Majakovszkijról formáltam magamnak - nagyon erősen meg kellene kurtítani. Gellért Oszkár hozzáteszi: "S így nem kapott helyet a Szovjetunió proletariátusának legnagyobb költője a Nyugatban." Mert nem kapott, valóban nem. Gellért mossa kezeit.

  *

  Ötvenháromban már élnek az új klasszikusok, de Babits ártó szelleme ott lebeg a Révai kormányozta Írószövetségben, ébernek kell lenni tehát, mert az ellenség rendszerint onnan támad, ahol nem is várnánk. Az örök éberségnek köszönheti rövid életét az Új Hold és köre, akik szerkesztői helyzetmeghatározásukat “Babits után” címmel deklarálták. Talán nem kommunikáltak időben Gellért Oszkárral.

  Feltűnően gyakori, pontosan jellemzi a Kortársaim születésének szorongásos korát (negyvenes évek vége, ötvenesek eleje), hogy Gellért Oszkár minden lényegesnek látszó történetet az ő személyiségfejlődését definiáló vörös farokkal zárja. Legyen példa a Majakovszkij-fejezet: “Csak annak bizonyításául idéztem …, hogy érzékeltessem, én 1927-ben még nem jutottam el odáig - a költői kép mellett a forradalmi, eszmei tartalomig -, hogy a vízvezeték robot-munkáját az elnyomott osztály, Róma rabszolga-hada végzi.” De negyvenkilencre igen. A költői kép megtelt forradalmi tartalommal.

  Tehát a magyar “irodalmi jó” ("jó", hasznos irodalom) fogalmi rendszerének koordinátái pontosan meghatározva. Petőfi a forradalmiság, József Attila a proletariátus, Veres Péter (és a negyvenkettőben elhunyt Móricz Zsigmond, életrajzát már ekkor elfogadhatóra kozmetikázzák) a parasztság. Ők így együtt a forradalmi munkás-paraszt irodalom, belőlük, és a szovjet termelési regényekből rövid úton kinő, átveszi a hatalmat az utolérhetetlen, a kultúrát évtizedekre meghatározó, kinövéseiben a hetvenes évekig eléldegélő szocialista realizmus.

  Nyolc óra van. Az idő kellemes. Babits sétál a hegyről a meredek ösvényen. Babits mindig sötét öltözéket visel, mint egy pap, most is, fekete nadrág, fekete kalap. Esztergom, oral history: akár a postára - az előhegyi házhoz nem jár a kézbesítő -, akár a vonathoz ballag, a városvég gyerekei futva kísérik, mint a cirkuszos kocsit.

  Gellért Oszkár a hatórás vonattal indult a Nyugatiból. Hozza a gépbe szedett Az európai irodalom története korrigálandó fejezeteit, magával viszi a múlt heti, elkészült korrektúrát. Ekkor még ő maga se tudja, hogy mit hoz a nem túl távoli jövő. De minek is. Az ember a pillanat kihívásainak feleljen meg.

Onagy Zoltán

 Tovább: Gellért Oszkár megérkezik: http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/218

Előző: Babits leballag a vasútra mészárosa elé - Gellért Oszkár 1.