HELYSZÍNI

---

Budapesten és Kolozsvárott megszokott dolog a kávéházban, romkocsmában szervezett irodalmi, művészeti program. Ady városában, Nagyváradon csak rövid ideje ad otthont ilyen kezdeményezéseknek a Moszkva kávéház és nemrég megnyílt kerthelyisége.

 

 

 

 

Ady laptoppal – irodalmi romkocsma a Pece-parti Párizsban

Cégtáblája nincs, de népszerű

 

Bár Nagyvárad sétálóutcája tele van kellemesnél kellemesebb hangulatú teraszokkal, ahová be lehet ülni ebédelni, limonádét szürcsölgetni, sörözni, a művészember meg az egyetemista, úgy tűnik, mégsem az elegáns berendezést, a divatosan öltözött pincéreket kedveli.  Meleg nyári napokon egy jó koncert, egy alternatív színházi előadás, társművészetekkel kombinált versest közben jobban csúszik a sör is. Sok nagyvárosban megszokott a romkocsma, a kávéházakban tartott irodalmi est, sőt helyenként már ki is kopott a divatból, Nagyváradon azonban még újdonság. Ady kedvelt városában nem alakult ki ennek a hagyománya, mint Budapesten és Kolozsváron. Bár voltak ilyen próbálkozások az Astoriában vagy a Sanzonban, a két és fél éve működő Moszkva kávézó és az idén nyáron megnyílt Moszkva-kert nyitott igazából a művészetek felé is.

Dénes Adél, a kávéház közönségszervezője elmeséli, hogy a lokál tulajdonképpen egy spontán ötletből született. A tulajdonosok – Mostis Gergő és két társa – 2008-ban az Almával, egy kisebb kávézóval indítottak, ám az idővel túl kicsinek bizonyult koncertek és kulturális rendezvények számára, így aztán átköltöztek a rendszerváltás előtt a Tempo táncklubnak helyet adó, csaknem százéves belvárosi bérházba. A romos épületet maguk a vendégek tették otthonossá, így most is teljesen természetes, hogy egy festő, ha kedvet kap hozzá, felrajzol valamit a falra. Szájról szájra terjedt a híre, az első állandó kliensek a színészek voltak. Végre van hová beülniük előadás után, hogy kiengedjék a napi feszültséget, és egy sör mellett értelmes dolgokról beszélgessenek – mondja Kardos M. Róbert színművész. A kilencszázas évek elején pezsgő kávéházi élet, sajnos, ma már nem jellemző Nagyváradra. Felhígult a társadalom, mindenki rohan a pénz után, türelmetlenek, elfoglaltak az emberek. A Moszkvát megelőzően nem igazán volt kellemes hangulatú kávézó, talán még a Cyrano jöhetett leginkább szóba.

„Cégtáblánk most sincs, nem hirdetjük magunkat újságokban. Nem az a célunk, hogy az italakciók miatt jöjjenek be hozzánk a vendégek. Ide csak az tér be, akit nem zavar a romos fal, a színes bútor, és akit érdekel a kultúra. Nyakra-főre nyílnak Váradon olyan  kávézók, ahol tíz lejért lehet inni egy kávét és húsz lejért egy limonádét, bőrfotelekbe lehet ülni és műmelleik vannak a pincérnőknek, itt meg minden olyan egyszerű, kopott és suta, és mégis van közönsége. Otthonos, igazi, természetes” – indokolja a lokál népszerűségét a kávéház közönségszervezője. A Moszkva mellesleg idén nyárikerttel is bővült, amely a régi Park terasz (Promesse) helyén található, és amely ugyancsak nagyon közkedvelt az egyetemisták, művészek körében.

 

 

 

 

Alternatív programok, multikulturális közeg

 

Az elmúlt időszak kiemelkedő programjai közé tartozik az idei Költészet napjára szervezett Versbeszállás című műsor, amikor is hét színész hét különböző helyszínen szavalta a nagyváradi költők verseit, a poéták pedig az előadóművészekhez közel foglaltak helyet. A kádtól a sörösládán és a csocsóasztalon keresztül a létráig különböző extrém tereket és kellékeket használtak fel a költemények előadására.  Nem csoda, hogy a nagyváradi körökben rendhagyó irodalmi és színházi produkció óriási siker volt.

A könnyűzenei koncertprogramból kiemelendő együttesek és előadók: Tündérground, Jedam, KUMM, Byron, Grimus, Norzeatic, Lajkó Félix, Palya Bea, Bohemian Betyárs, Smarton Trio, Nagy János Quartett, Sárik Péter és Fábián Juli, valamint az olasz ZU trió és a louisianai  Drunken Catfish Rumblers duó. De táncházat, alternatív színházi előadást, borkóstolót, giccsvásárt, cserebere vásárt, kártyapartit, társasági játékokat is rendszeresen szerveznek.

Bottyán Andrea bútorkészítő és -restaurátor szerint sem a külsőségek miatt vonzó az új kávézó. Ott, ahol csak a külcsín számít, kényelmetlenül érzi magát az, aki lazább környezetre vágyik. Ide az egyetemistától a gyerekes anyukáig és kutyatulajdonosig mindenki szívesen jár. Szimpatikus, hogy a tulajok nyitottak bármilyen egyedi művészeti programra. Bíró Árpád Levente végzős gimnazista szemében a hely kicsit olyan, mint egy szociális háló. Mindenkit ismerünk valahonnan, vagy a színházból, vagy a filharmóniából. Nyitottságot sugároz a többnyelvűség, az alternatív színházi próbálkozások, és az sem mellékes, hogy új kapcsolatok teremtésére is kiváló helyszín a Moszkva.

Magyarországi és külföldi turisták érdeklődését is felcsigázta a hangulatos kávézó. Így a Budapesten élő, nagyváradi születésű Bereczki Enikő angol szakos tanár is szívesen jár ide. „Pesten rengeteg jó romkocsma van, de jólesik, hogy végre itthon is találok az ízlésemnek megfelelő helyet. Olyan emberekkel találkozom itt, akikkel tíz éve nem futottam össze, ami ezelőtt nem történt meg, mert nem volt olyan hely, amely összefogja a hasonszőrű, művészetekre is fogékony fiatalokat.”

 

 

 

 

Törzsasztal-estek – avagy van-e helye a művészetnek a kocsmában?

 

Megkérdeztük, hogy a Törzsasztal irodalmi estjei után hová ülnek be a költők, illetve nem tarthatnák-e ezeket a rendezvényeket a Moszkvában. Kinde Annamária költő, a Várad folyóirat szerkesztője szerint „ez a szép szabadság, amit ránk szabadítottak”, oda vezetett, hogy az embereknek idejük nagy részét a megélhetésre kell áldozniuk. Sok egyetemista dolgozik a tanulmányai mellett, kulturális programokra sem ideje, sem energiája. Az is tény, hogy ma Nagyvárad nem az, mint száz évvel ezelőtt. Az értelmiségiek közül nagyon sokan külföldön próbáltak szerencsét a rendszerváltás után. A várost ma nagyrészt első generációs váradiak lakják. A Törzsasztalok és egyéb irodalmi összejövetelek után a Cyrano vagy a Bihoreana terasz a színhelye a további, kötetlen eszmecserének. Kinde hangsúlyozza: ezekben a vendéglőkben Ady is megfordult. A Moszkvában szervezett, költészet napi Versbeszállás mindenképpen sikeres volt, lesz folytatása.

Szűcs László költő, a Várad és az Erdélyi Riport folyóiratok főszerkesztője egyedi helyként emeli ki a Moszkvát. De hozzáteszi: ahhoz, hogy valahol jól érezze magát az ember, nem kell feltétlenül verseket olvassanak a fülébe. Kindéhez hasonlóan a Cyranót említette, mint kellemes hangulatú helyet, ahová szívesen jár.

„A művészek többnyire szeretnek kocsmában időzni, s ha ők ott vannak, akkor a művészet sem lehet messze. Persze, a művész is inni és beszélgetni megy a kocsmába, úgyhogy többnyire hagyjuk is őket békében iszogatni. Azzal egyet tudok érteni, hogy be lehet hozni ebbe a térbe a kultúrát, de azért legyen arányérzékünk. El tudom képzelni a Törzsasztalt is ilyen helyen, de akkor azt eleve oda kell tervezni. Az viszont nem biztos, hogy jó, ha a drága költő legfontosabb versének hatodik sorába belecsörömpöl egy sörösüveg. Tehát óvatosan tudok igennel válaszolni erre a kérdésre. S persze, egy íróra ne azért legyenek többen kíváncsiak, mert kávéházban beszél s nem könyvtárteremben” – vélekedett a Törzsasztal-estek esetleges kocsmai helyszínéről.

A fiatalok ezzel szemben nyitnának a kocsmai irodalmi történések felé. Dénes Adél több hasonló rendezvényt is el tudna képzelni, mint a költészet napi produkció.  „Nekik és nekünk is jót tenne marketing szempontjából. Meg kell csípni az emberek fülét valami izgalmassal, és akkor jönnek és bármit befogadnak, ami megfelelően van találva. A mi közönségünkkel bármit meg lehet csinálni, hiszen maximálisan nyitottak. Váradon van ugyan magyar színház, vannak szervezett kulturális, művészeti és irodalmi dolgok, de olyan közösségi tér, ami laza és kötetlen, és lehet hajnalig borozni, művészekkel beszélgetni bármiről, nem volt eddig. Gyakorlatilag mindenre teret adunk és ez nagyon nagy hiánycikk volt eddig, ezért nagy sikerünk is van, de folyamatosan adni kell valami újat a vendégeknek. Még többet is elbírna ez a város szerintem”.

A megkérdezett vendégek zöme is egyetértett azzal, hogy irodalmi estet sokkal szívesebben hallgatna ilyen közegben, többek között azért is, mert itt könnyebben alakul ki beszélgetés a meghívottak és a közönség között. Ami a színházi előadásokat illeti, bár jóval kellemesebb a hangulat itt, mint egy kőszínházban, a jó produkció nem föltétlen helyszínfüggő.

Bíró Árpád Levente szerint nem biztos, hogy beszélhetünk Nagyváradon kávéházi irodalomról. Sajnos a város irodalmi élete nagyon provinciális. Sok fiatal nem itt, hanem Kolozsvárott vagy Pesten próbálkozik. A meglévő formák nem feltétlenül alkalmasak arra, hogy itthon tartsák vagy visszacsábítsák a fiatalokat, lehetséges, hogy új fórumokon kellene próbálkozni, mert a jelenlegiek nem elég nyitottak a pályakezdők számára.

 

 

 

 

 

Hol inna ma Ady Endre?

 

Hogy hova is térne be ma Ady Endre Nagyváradon, mit inna ott, mivel foglalná el magát? Erről különbözőképpen vélekednek a nagyváradiak.

Bíró Árpád Levente látomásában Ady laptoppal a kezében foglalna helyet a Moszkva egyik asztalánál, és olyanszerű hírportálokat olvasna, mint a Transindex, mert haladó gondolkodásúként biztosan nem kedvelné a Bihari Naplót.

Bereczki Enikő úgy látja, bizonyára meglepődne azon, hogy milyen a huszonegyedik század, de ő sem a külsőségeket részesítené előnyben, ezért valószínűleg a Moszkvába ülne be. Vodkát inna vagy valami nagyon erős italt, és nagy asztaltársaság venné körül – fűzte hozzá Bottyán Andrea.  

Kardos M. Róbert szerint Ady forog a sírjában, amikor ezt az elkorcsosult világot látja, és ha ma élne, bizonyára öngyilkos lenne, nem tudná elviselni ezt a sok primitív embert maga körül.

Ha a költő ma olyanokat merne írni, mint az Egy kis séta, bizonyára nem úszná meg három nap fogházzal. Sokkal rosszabbul járna, mint akkor: vagy kirúgnák a munkahelyéről vagy nem is közölnék az írást – vélekedett Kinde. Szerinte a Bihoreana teraszon lehetne ilyenkor nyáron megtalálni, mert ott nagyon finom borokat ihatna. De valószínűleg felderítené a többi kocsmát is.  

Dénes Adél a Moszkvát látná legmegfelelőbbnek a költő számára, ahol erős kávét, jó borokat, vagy konyakot fogyasztana, és bizonyára szerelmes lenne valamelyik szép lányba.  És egyúttal elárulta: édesanyja kedvenc költője Ady volt, ezért kapta ő az Adél nevet, a középiskolában pedig Lédának becézték. „Egy pesti barátommal sétáltunk nemrég a Körös-parton, meséltem neki a város nevezetességeiről, és egyszer csak azt mondta: Léda mutatja meg nekem Ady Váradját. Akkor kezdtem el gondolkodni, talán nem véletlen, hogy így hívnak, és székelyudvarhelyi születésem ellenére jelenleg Nagyváradon élek”.

Szűcs László arra világított rá: ma egészen más az újságírók életmódja, mint Ady korában, kevésbé éjszakai. Az általunk ismert Ady Endre ma nem élne Nagyváradon. „Nem hiszem, hogy sokáig bírná itt velünk. Ha mégis, hát oda térne be, ahol sokáig ülhet, dohányozhat, s bort ihat. Bizonyára nem valamelyik divatos helyet választaná. Túl zajosat sem.”

 

 

 

 

 

Nőcsalogatók – a férfiakra is kacsingatva

 

A Moszkvának a jövőben is prioritása marad az irodalom, szívesen szerveznének a Versbeszálláshoz hasonló programokat. Ady-, Villon-est vagy kortárs költők produkciója is jó ötlet lenne. Az irodalmat borkóstolóval vagy valamilyen társművészeti programmal szeretnék összekötni. De más vendégcsalogató attrakciókon is gondolkodnak, így elképzelhető, hogy a színészek szolgálják fel az italt a vendégeknek, illetve reneszánsz estet, dizájnvásárt, kiállításokat is terveznek.

Emellett a női vendégeknek is kedveskednének édes italkülönlegességekkel, a kávé mellé keksszel, muffinnal, a kismamáknak gyereksarokkal, mesedélutánnal, a lányoknak pedig hét végi programokkal. Meggyőződésük ugyanis, hogy ahová a szép nők járnak, onnan a jóképű férfiak sem maradnak el.

 

 

Varga Melinda