Könyvheti vasárnap

KÖNYVHÉT

Csaba testvér és fiatal költők távolságról, magányról és közeledésről – ízelítő az új kötetekhez kapcsolódó könyvheti beszélgetésekből.

Könyvheti vasárnap

Egy szerzetes Erdélyből

A Helikon Kiadó szerzői között osztatlan népszerűségnek örvend Böjte Csaba. A ferences pap, akit „Csaba testvér”-ként ismernek sokan, olyan éleslátással, türelemmel nyúl az élet fontos kérdéseihez, hogy az ember akarva-akaratlanul megőrzi szavait, elgondolkodik rajtuk.

Most megjelent könyvének már a címe – A család a szeretet bölcsője – elárulja, hogy egy napjainkban érzékeny területet vizsgál meg közelebbről. Méghozzá előítéletek és „kenetes közhelyek” puffogtatása nélkül. Bölcsességét, példáit, tapasztalatait főként a környezetében élő egyszerű, sokszor igen szegény emberek életéből meríti, akiknek családi életét gyakran felborítja az alkoholizmus, erőszak, munkanélküliség, a hétköznapok őrlő létbizonytalansága.

A család, a házasság viszont nem csak a szegényebb emberek között kerül válságba, sőt, sokszor inkább a jólétben élők körében. Ennek nem is feltétlenül a család és a házasság az oka, hanem az egyes emberek és a közöttük lévő kapcsolat. S végül a család – társadalmi és anyagi helyzettől függetlenül – nem a szeretet, hanem a széthúzás, félelem, erőszak, elfojtott indulatok, szomorúság „bölcsőjévé” válik a szereteté helyett.

Csaba testvér ezúttal sem állt meg a „fejcsóválós” sajnálkozás szintjén: új könyvében új utakat is nyit az élet sebeinek gyógyítása, a házassági konfliktusok kezelése és a családi nehézségek megoldása felé. Nem varázslatot, mágiát, „tutibiztos recepteket” kínál, hanem elsősorban nézőpontváltást, mely a szeretet szemüvegén keresztül láttatja a másik embert, a lehetetlen helyzetekben őrlődő, szintén szenvedő másikat.

Böjte Csaba szerint a legfontosabb, hogy ne okozzunk kárt, ne tegyünk rosszat másnak, bármilyen helyzetben vagyunk is. Példaként olyan, AIDS-ben szenvedő fiatalokat hozott fel, akik egy közös internetes oldalon ismerkednek egymással, és ott keresnek házastársat. Nehéz helyzetükből próbálják a legjobbat kihozni, viszont úgy, hogy nem tesznek ki mást a megfertőződés veszélyének. Szó esett a fiatal házastársak közötti konfliktusokról is. Elmesélte egy ismerős házaspár történetét és nehézségeit, majd rámutatott arra, hogy a nézeteltéréseknél nem abba kell kapaszkodni, kinek van igaza. Két autó – mondta –, ha összeütközik, az mind a kettőnek kár és veszteség, függetlenül attól, hogy ki volt a hibás. A beszélgetés végén még elmesélte, hogy állami gondozásban élő gyerekekkel felíratott sorrendben olyan dolgokat, amelyeket értékesnek tartanak. Első helyre sok gyerek az igazságot, jóságot tette. Csaba testvér viszont rávezette őket arra, hogy Jézus Krisztus a szeretetet rakta első helyre, és nem az emberi értelemben vett igazságot, tévedéseket, bűnöket nézte. Ha pedig szeretettel nézünk egy gyerekre, ő is egy életre szerethető embernek fogja látni magát.

Egykori és jelenlegi JAK-füzetesek: Deák Botond és Áfra János

Áfra János (Fotó: Jámbor Zsófia)

A József Attila Kör (JAK) két szerzőjével, Deák Botonddal és Áfra Jánossal Benedek Anna beszélgetett költői munkásságukról az Ünnepi Könyvhét vasárnap délutánján. Áfra János Glaukóma című, új verseskötete hatvan költeményt tartalmaz, amelyet hat ciklusra osztott fel a költő. Élettörténetnek nevezte a kötetet, belső zajlásnak és monológnak, mely a mindennapi helyzetekről szól. Lírai példaképeinek Marno Jánost és Borbély Szilárdot nevezte meg, elutasítja viszont, hogy a kritikusok eltúlozzák a „mester” pályatársak hatását. Áfra János e kötetének egyik célja – a szerző megfogalmazása szerint – az, hogy rávilágítson, miként lehet különböző életszituációkat megélni, átélni, belehelyezkedni más emberek állapotába.

Áfra után Deák Botond vette át a szót, és aktuális életérzéseként a magányosságot, a felszínes, rohanó emberi és szakmai találkozások közötti egyedüllétet emelte ki. A moderátor utalt arra, hogy valóban, az új verseiben egyfajta magánbeszélgetés, magánirodalom körvonalazódik, a magára maradottság hangulata lengi át a műveket, bár vannak, amelyek kilógnak ebből a sorból. Példaként felhozta azokat a verseket, amelyeket az Édes hazám című antológiába válogattak be Deák Botondtól.

A költő újabb versei gyakran utazásokhoz kötődnek – ennyiben rokonok Áfra János műveivel –, egy kószáló figura, egy távoli megfigyelő a lírai alanyuk. Deák Botond ezt megerősítette, mondván, a távolság tesz lehetővé egyfajta rálátást a dolgokra, viszont – sajnos – teret ad a másik ember félreismeréséhez is. A beszélgetést a két szerző egy-egy versének felolvasása zárta.

Csepcsányi Éva