Elsomfordálnak az orvoshoz, borítékban a doktor zsebébe dugnak néhány ezer forintot és már meg is van a betegszabadságos papír. Egyébiránt, ők élve és halva egyaránt dolgoznak s elvárják,hogy hozzájuk életképes, életrevaló  egyedek jelentkezzenek munkafelvételre. 
Viszont adódott alkalom arra, hogy Bölömbikánénak - bármennyire tiltakozott ellene -  orvoshoz kellett mennie.

Jelige: Krampacsek

Bimbó sztori

   Bölömbika úr és Bölömbikáné a rendszerváltás kezdetétől, saját tulajdonú üzleteiket vezették, melyekben néhány tucat alkalmazottat is foglalkoztattak. Amit elterveztek az eddig mind sikerrel járt, tehát Bölömbika úr boldog ember látszatát keltette. Tehette is, mivel bankszámlája ütemesen gyarapodott. A pénz gyűlt, boltjainak száma egyre több és több lett.
   A szerencse forgandóságából adódóan minden jó véget ér, de általánosságokat említve, folytathatjuk azzal is, hogy egyszer hopp, máskor kopp, az üzlet pályája, vagyis a pénz bevételének üteme meredeken zuhant alá. Bölömbika úr boltjai, haláltusájukat megvívván, csendességtől ölelve bezártak, stílusosan ábrázolva, törölközőik helyett, kulcsaikat dobták be. A maradék egy kereskedés húzta még valahogy az egykori, mázlival megrakott szekeret, ami mostanra inkább mondható zötykölődésnek, mint diadalittas vágtának. Bölömbika úr a hibát nem a világméretű gazdasági válságban látta, hanem dolgozóit okolta, bennük vélte felfedezni, hanyatlásának elsőszámú forrását. Szerinte azok hozzáállásával van baj, nem a magasabb árfekvésű termékeivel. Szemlélete sajátos vonalat képviselt, nemcsak üzletei iránt érzett szent elfogultságból fakadóan, hanem az élet bármely más területén is. Például, dolgozói előtt előszeretettel hangsúlyozta, ők sohasem szoktak dögrováson lenni. Szerinte a rákos daganat nem súlyos kórtünet, az olyan mint a megfázás, jön és ugyanolyan sebességgel távozik, mert tudniillik  mindennemű nyavalyát három nap alatt ki lehet kúrálni. (Ezt eddig miért nem közölték az orvosi kamarával? Heuréka, hát tudtukon kívül megreformálták a gyógyítás tudományát, ők az emberiség jótevői, nincs szükség hosszú, fájdalmas kórházi kezelésekre eztán!) Bölömbikáné véleménye a terhességről egyedülálló, az nem betegség, ebből kifolyólag nem értette, hogy az áldott állapotban lévő nők, miért nem dolgozzák végig várandóságuk idejét, mert ő maga, a kilenc hónapot kemény munkával töltötte, mégpedig a harmadik szemeszter végén, este hat órakor bezárta üzletének ajtaját s elment szülni. Másnap reggel kilenckor újból kinyitott és teljes erőbedobással termelte a hasznot. Elmúlt már az emberarcú szocializmus, profit orientált kapitalizmus vette át annak helyét, nincs idő a puhány nyávogásra. Nagyon jól tudják ők, amikor az alkalmazottak táppénzen sumákolnak, hogyan szokott történni az. Elsomfordálnak az orvoshoz, borítékban a doktor zsebébe dugnak néhány ezer forintot és már meg is van a betegszabadságos papír. Egyébiránt, ők élve és halva egyaránt dolgoznak s elvárják,hogy hozzájuk életképes, életrevaló  egyedek jelentkezzenek munkafelvételre. 
Viszont adódott alkalom arra, hogy Bölömbikánénak - bármennyire tiltakozott ellene -  orvoshoz kellett mennie. A vizsgálat eredménye, szigorú diéta lett. Gyümölcsökkel, salátákkal volt kénytelen biztosítani energia bevitelét. Étkezések után úgy kopogott és zörgött a szeme, mint ahogyan a laminált parkettára eső üveggolyó végig gurul a szőnyegtelen szobán . Ez nem csoda, mert bendőjét vacsorára két rúd kolbászhoz szoktatta, gyomrának erőszakos követelését viszont meg kellett oldania valahogy, növényi rostok mellett, számára táplálóbb elemózsiák bevitelével. Ezt a feladatot zseniálisan fundálta ki, saláta levelekbe bújtatta a vaskos rántott hús szeleteket. Kitűnő módja ez az önátvágásnak. A gasztronómiai tevékenység körülbelül ekképp nézhetett ki:
- Látod magam, ez szép zöld salátalevél, nyugodtan megehetem, szimpla egészség, ami nekem csak jót tehet!
Amikor a doktor elrendelte a fogyókúra végét, öröm ünnep gyanánt, uzsonnára egyenesen öt darab diós csigát, két kuglófot és három nagypohár tejfelt vágott be, amit a későbbiekben természetesen rendszeresített.  
Visszatérve bizniszükhöz, mint már néhány sorral feljebb írva volt, gazdasági okok miatt hagyott alább a megszokott növekedés. S kin lehet elverni a port először? Nyilván az alkalmazottakon. Bölömbika úr úgy vélte, biztosan munkavállalóinak szaktudása fakult meg az évek alatt. Fennmaradt boltja, elegendő bevételt emiatt nem termel.
Bevezetett szigorításokként, reggel nyitásra már ott voltak és ellenőrizték, ki milyen pontosan érkezik. Az irodájukból, biztonsági kamerák segítségével figyelték dolgozóikat, mit s hogyan ténykednek munkaidőben. Az elején ebédelni még hazajártak, de idővel az íróasztal előtt kuksolva fogyasztották el déli étküket. Ekkor még, záróra eljövetelével otthonukba indultak. Későbbiekben viszont már nem, teljes mértékben elhatalmasodott rajtuk az üzletben való ücsörgés és leskelődés. Boltlakóvá váltak. Számukra megszűnt a külvilág, pontosabban csak az üzlettel kapcsolatos árubeszerző utak jelentették nekik a nagyvilágot, kulturális igényük még egy árva könyv elolvasására sem jelentkezett, ha a rokonság meglátogatta őket, csakis a vállalkozásukról beszéltek. A tudatuk teljes mértékben korlátok közé szorult, magukon persze ezt nem vették észre, mert ők alkották, - véleményük szerint - a hibátlan,tökéletesen nagyszerű, a kor anyagi szemléletét előtérbe helyező ember mintapéldányát. Mellesleg, első pillanattól kezdve tipikus magyar vállalkozó jellemvonásait mutatták: szabadságot nem adták ki; azért nem vesznek fel plusz embereket, hogy odahaza bárki a farkát vakargassa kedvére, a fizetésnapot ameddig lehetett húzták, a munkaerőt végtelenségig nyúzták. Szóval  boltlakó életmódjukban éjjelenként kimutatásokat, táblázatokat készítettek a forgalom alakulásáról, egy nap hányan jöttek, honnan érkeztek, miféle rokonok kíséretében s mennyi pénzt hagytak a kasszában. Az eladótérben lévő mobiltelefon csengőhangját megváltoztatták, mégpedig oly módon, hogy ők maguk énekelték fel saját szerzeményüket, ezzel is serkentve a munkakedvet. Íme a mű:
Munkára fel/ adjátok a termékeinket el/ hadd legyen sok pénz/ a mi zsebünkben! 
Mentő ötletként,Bölömbika úr a dolgozóival,méretarányosan az árukészlettel együtt lemodelleztette üzletét s a makettek elkészültével, azok segítségével rendezte át boltját a forgalom növekedésének reményében. Átütő sikert nem hozott az átalakító hadművelet, ezért elindult a munkatársak szakmai továbbképzése. Ennek menete következőképpen zajlott. A bolt közepére kiállította, véletlenszerűen kisorsolt munkatársát s ez a kolléga, a többiek előtt ismertette valamelyik termék jellemzőit. Mindeközben kézi videó kamerával rögzítette a produkciót. Eztán a felvételt lejátszotta s a többieknek, muszájból ki kellett értékelni a látottakat. Bevétele jelentősen mégsem nőtt, pedig szorgalmasan forgatta kisfilmjeit.
Bölömbika úr új taktikai elem bevezetése mellett határozott. Egyik éjszaka az irodában, mikor felesége elszenderült a számítógép előtt, ő maga pedig elmélázott, agyába fényes gondolatszikraként ugrott be a megváltó megoldás: barátkozni kell a vevővel!
Másnap előterjesztette tervét.
- Mostantól nem elég szimplán és felületesen mosolyogni, szívből, mélyen fakadóan üdvözöljétek a vásárlókat. Mint bölcs tanácsadók, bizalmasan segítsétek őket. Baráti meleg szálakat tápláljatok irántuk, mert lehet, drágábbak vagyunk másoknál, de ha jó pajtásként kezeljük őket, akkor pénzük jelentős részét biztosan nálunk hagyják majd! A jelszó ezentúl, még alázatosabb közvetlenség!
A parancs az parancs, próbáltak a maradék dolgozók, főnöküknek megfelelni, vagy inkább túlélésük kedvében járni, nehogy idejekorán utcára kerüljenek. Különösen Gúnárosi kolléga akart élre törni. Egyedüli férfiként a cégnél, össze is szedte erejét, dicsfényének megkopott csillogását szándékozta helyreállítani, mert feljebbvalója, önbizalmát állandóan rombolta.
- Gúnárosi, te libapásztornak sem felelnél meg! szokta volt mondani összeráncolt szemöldökkel Bölömbika úr.
Nyári kánikulában meg folyton piszkálta izzadása miatt.
- Gunárosi, tartsa vissza verejtékét, mert ez nem jó fényt vett üzletünkre! 
Időnként persze dicsérő szavak szálltak ajkáról tova,de ez a ritka jelenségnek számított.
- Gúnárosi, azért nem vagy te akkora balfék, mint Karikásné! ( A fék szó helyett, férfi nemi szervet említett, csúnya beszéddel.)
Szóval Gúnárosi bratyizott, nem is akárhogyan. Rengeteg elektronikai terméket árultak, többek között elektromos mellszívó készülékeket is, tehát a lehetőség adta magát.
- Jó napot!- üdvözölte Gúnárosi a vásárlót, akin látszott, friss apuka szerepben tiszteleg. - Segíthetek?
- Jó napot! Mellszívó készüléket szeretnék! Tud tanácsot adni ezt illetően?
- Persze, bukjon a felesége melleire apuka! - s huncutul kacsintott hozzá, jelezvén, jól ismeri ő a férfi gondolkodást.
Egy másik, néhány perce apukává alakult illető szintén Gúnárosinál érdeklődött.
- Anyatej tárolásra keresnék alkalmas megoldást.
- A lehető legjobb helyre sodorta a sors, mert nálunk adottak a lehetőségek. A bemutató állványunk tele van tejtároló zacskókkal és műanyag speciális poharakkal -  itt Gunárosi hatás szünetet tartott s állát mutatóujjával dörzsölve, néhány másodpercnyi gondolkodás után, komoly arckifejezéssel szólalt meg . - Hmm... hiába a jó minőségű tejtároló eszköz, előtte minden esetben feltétlenül kóstolja meg a felhasználni kívánt tejet, mert ha pukizik tőle, akkor az anyuka szeles dolgot evett, babájának pocija fájhat majd tőle. 
A férfikolléga büszke volt és elégedett. Úgy érezte, ő közvetlen tudott lenni és a főnöke, ha hallotta volna, most elégedetten veregetné vállon ezekkel a szavakkal: látom, maradéktalanul betartotta a kiadott utasításaimat!
Az anyukák elé is bátran odakeveredett bratyi vitézzé avanzsált szakeladónk, mikor kiegészítő áruféleségeket tukmált rájuk. Mikéntjét az alábbi példa remekül illusztrálja.
- Tessék mondani, hígat tetszett székelni, vagy keményet? Híg esetében megfelelő a zsírtartalom, de ha száraz, akkor nem jó az összetétele, gyermeke nem képes rendesen tejet fakasztani önből. Viszont e gond megoldására kitűnő készítmények sorakoznak polcainkon!
Másik esetben, kolléganője elé furakodva, szoptatási tanácsot ekként adott.
- Kezét csókolom, kifelé vagy befelé fordul a mellbimbója? Lökje csak ki anyuka, hamarjában had birizgáljam meg, és ha gondolja, teljes szívóerővel még rá is cuppanhatok emlőire!
    Vannak olyanok, akik képesek kiigazodni, előnyt kovácsolva alkalmazkodni, ebben a cudar, kemény öklű világban, és léteznek oly egyedek is, akik alulmaradva, az örök vesztesek gúnyájában kénytelenek mutatkozni. Valami miatt nem léphetnek a kor gazdagságot adó útjaira, s ezen felül, még a szerencse se cimborál velük, több száz kilométeres körzetben meg sem közelíti őket.
Szegény Gunárosi, ő annyira meg akart felelni az elvárásoknak, a piacgazdaság és felettese diktálta szabályoknak, aminek megoldását teljes mértékben félre értelmezte, hogy végül is a biztos megélhetést kínáló mellbimbó állása miatt vesztette el állását.