MONDOM MAGAMNAK – Muszka Sándor versei
Szárnyat adott nékem az isten
Hogy jót a rossztól elkerítsem
S ekképp találtam.
MUSZKA SÁNDOR
MONDOM MAGAMNAK
Nevem
Mondom magamnak
Vigasztalóul
A vasmadár éneke
Visszaúton
Itt a farmon
Kíntorna dal
Fákban füvekben
Vízbe palackot
A népet amelyről családnevem kaptam
Zseniális írói és elmebeteg gyilkosai tették ismerté
Országukban nem jártam nyelvüket nem értem
Mégis valahányszor haldokló embert látok
Mindig dalolni támad kedvem.
Esik esik megyek haza
Hol nappal van hol éjszaka
Ragyognak rám a csillagok
Jaj de nagyon árva vagyok
Rajzolnak rám szamárfület
Neve nincs egy jó kerület
Gyalog csak mert itten taxi
„Nem érti maga hol lakni”
Ki tudja ezt korán későn
Fel vagy le mostan a lépcsőn
Lábam remeg mind a húr
Csíksomlyó ez Tordatúr
Esik esik megyek haza
Hol nappal van hol éjszaka.
Bízzuk a sorsunk a csillagokra
Az éj leple alatt míg újra álmodom
Felejtsd anyám el depressziódat
Fénye a napnak mint hulló korom
Úton vagyok viszek egy házat
Tájat gyerekkort s mindent mi vagy
Balgáknak kedvez tudom e század
Nem hagyhatom hogy hagyd magad
Ne bánd hisz látod mégsem hiába
Nem nyertek semmit a csörtető hadak
Vagyok ki bajban vigasztalóul
Újra és újra téged álmodlak.
Szárnyat adott nékem az Isten
Madarait hogy megsegítsem
Repülhetek mind született angyalok
Vagyok ki szállt már a nagy vizek fölött
Láttam hogy él a japán s görög
Jártam puszták hegyláncok felett
S alant a mély nem vonzott felvetett
S láttam a híres teremtett embert
Egymás szemébe vájni nem restelt
S láttam kiket úgy hívnak szentek
Nyíló virágra kaszákat fentek
Szárnyat adott nékem az isten
Hogy jót a rossztól elkerítsem
S ekképp találtam.
Visszaúton
Bálint Tamásnak
Jobb volna lenni akárki másnak
Hetediknek vadalmafának
Vágyakozáson és napok mocskán túl
Eltűnni végleg az éjszakában
Míg késik az oly régen várt hang
S kivezet innen
Madarakkal messzire szállni
Az elveszett hont megtalálni
Hol lehetsz s lehetnék
Vagy lődörögni mindent feladva
Mind ki bízvást mindig is tudta
Megéri végül.
Itt a farmon
Hol kezedre száradt a sár
Hol megőszült fejed a nagy álmodásban
És nem láttad soha a tengert
Itt a farmon
Hol harangok költik a megkésett hajnalt
Hol szerelmeken és napok mocskán túl
Békét kötöttél a múló idővel
(Itt a farmon
Hol barátaid nem látogatnak
Hol a nyomortól való félelmükön nevetsz
És magadon persze)
Itt a farmon
Hol hegyek árnyéka borult szívedre
Hol jégeső veri ha elalszol kertedet
Istened mása vagy.
Kedvesét várta a lány
Egy nap megjön talán
A vadvízi hajóst
Kit néki szánt a sors
Kedvesét várta a lány
Nyakán feszül a szíj
Az éj akár a sír
Húgy folyik le lábán
Nyelve kilóg lilán
Egy tölgyfa ágról lelóg
A hollók kivájták szemét
Döglegyek lepték ölét
A vadvízi hajóst
Kit néki szánt a sors
Várta a lány kedvesét
Húgy folyik le lábán
Nyelve kilóg lilán
Egy tölgyfaágról lelóg.
Szaladt míg szíve vitte és lába
Égett ezer fok sorvasztó lázban
S hitte lyukat lel a mókuskeréken
Elmondhatod ő volt ha kérdi
Ki holnapot mára elcseréli
Lerágott csontok mohó falója
Adott ha elvett hitte és égi
Aranyait nem félt felélni
Előre látta
Úgy megy ahogy jött s nem tudja senki
Fákban füvekben hallod beszélni
Elköltözött.
Ne higgy nekik parancsra élnek
Énnálam mindig otthonra lelsz
Friss vizű forrás örökkön éjem
Árát tudod nevemet ismered
Ne bánd hullámok le fel játékát
Az árapályt lesni gyereknek való
Ha villám rázná olykor az eget
Bort töltök dalunk elnyomja hangját
Erre az útra nem kalandból hívlak
- Nem vonzott kincs se távoli tájak -
Nőknek szerelmét s mást sem ígérek
Jöjj mert jönnöd kell csak így lehetsz
Vélem örökkön hajótöröttnek
Hol vízbe palackot senki sem dob már
A térképen jelölt helye sosem volt
S nem köt ki csónak partjainál.
