Nincsenek csodák… Még apró csodák sem… Csak a kíméletlen valóság… Ő nincs többé…Pedig nem ment el…Csak meghalt.

Soha nem tudhatja az ember…

Valami oknál fogva hosszú évekig bennmaradt a mobilom telefonkönyvében édesanyám vezetékestelefon-száma, még jóval halála után is. Egy napon nézegettem a névsort. Félve hívtam a jól ismert számot…Mintha bizony választ kaphattam volna! Gyorsabban dobogott a szívem…Izgatott voltam…Bbbbbrz! Már a harmadik csörgés… Nem is tudom, mit szeretnék jobban! Fölvegyék, és beleszóljon valaki? Vagy jobb, ha nem? Hátha legalább a hangjában tovább él a telefonhálózatban! Végtére is ugye, soha nem tudhatja az ember…
De nem… Mégsem… Nincsenek csodák… Még apró csodák sem… Csak a kíméletlen valóság… Ő nincs többé…Pedig nem ment el…Csak meghalt.
Maradt hát az üres csengés…Azért jó, hogy megpróbáltam…Hiszen soha nem tudhatja az ember…