A Budapestre bolygó hollandi

A Futurspektiv2 című rendezvény másodszor hozza el Budapestre a flamand kultúra „valódi és virtuális” alkotásait és szereplőit.  Az A38-tól a Trafón át az ELTE Néderlandisztika tanszékéig számos helyen csöppenhetünk bele a flamand – azaz a belgiumi holland nyelvű – kultúra változatos műfajú produktumaiba. Mi az ELTÉ-re néztünk el a fesztivál kortárs irodalmi vonatkozására kíváncsian, ahol a Flamand Irodalmi Alap közreműködésével Koen Peeterst látták vendégül.

A Budapestre bolygó hollandi

Van abban valami szimpatikus, amikor egy író nem sajnálja az időt, és könyve idegen nyelvre fordításának megjelenése alkalmából elrepül a „célországba”. És az író lelkesedése értékéből mit sem von le, ha a vendégül látott alkotó, adott esetben Koen Peeters, szenvedélyesen szeret utazni. Valójában regénye, a Nagy Európai Regény is utazási élményanyagból született. A művet Varga Orsolya ültette át magyar nyelvre.

A hallgatóság érdeklődése is épp olyan dicséretes volt, a Néderlandisztika tanszék előadóterme zsúfolásig megtelt. A vendéget Gera Judit, a tanszék vezetője mutatta be, a résztvevőket Dr. Brenner Koloman, dékáni megbízott köszöntötte.

Koen Peeters, aki generációjának meghatározó írója hazájában, nem kevés iróniával elmondta művéről, hogy mivel oly régóta létezik a „nagy amerikai regény” műfaja, valakinek már fel kellett vállalni, hogy megírja a „nagy európai regényt”. De tréfán kívül: a könyvet valóban nehéz lenne másként meghatározni, vezérfonala ugyanis maga az európai utazás. Az ezredforduló idején tárul fel benne két menedzser, egy fiatalabb és egy idősebb élete: az idősebb üzleti utakra küldi a fiatalabbat, egészen pontosan harminchat európai városba, és azt kéri, a száraz üzleti jelentéseken kívül mindenhonnan írjon valamit a történelmi vonatkozásokról is. A múltból építkező regényidőben szinte észrevétlenül sodródunk vissza a második világháborúig, a mű központi kérdésévé válik a zsidó identitás és asszimiláció, valamint a Holokauszt. Ezért is szimbólumértékű mozzanat a történetben a folyamatos úton levés, a más kultúrákban való permanens megmerítkezés, a sematizáló fogyasztói társadalom és a múlt egyedi tragédiáinak kettőssége.
A beszélgetés során többször előkerültek a párhuzamok Primo Levi Periódusos rendszer című regényével, melyre számos mozzanatában reflektál Koen Peeters-műve. Még olyan ponton is, amit ő maga fel sem fedezett: a Levi-műben is fontos elemeként szereplő harminchatos szám zsidó misztikában betöltött szerepére Szántó T. Gábor, az író beszélgetőtársa hívta fel figyelmét.

Ha valaki azt gondolná, hogy Koen Peeters valami későhippi bolygó hollandi, aki hangsúlyozott zsidó identitástudattal és rojtos tarisznyával rója az utakat, az biztosan meglepődne, hogy egy, a megjelenése minden jegyében nyugat-európaian elegáns banki szakemberrel állunk szemben. Varga Orsolya, a mű fordítójának kérdésére az író el is mondta, hogy a regény nem kevés ponton önéletrajzi ihletésű, az üzleti világ szakkifejezéseinek elmélyült ismeretét is szakmájának köszönheti. Szántó T. Gábor firtatta azt az érdekes kérdést, hogy mivel a bank mint intézmény nem kis mértékben megtestesítője a regényben kritikusan szemlélt globális világrendnek, nem okoz-e ez Peeters munkahelyén meghasonlást menedzseri és alkotói lénye között. Semmiképp, mondta az író, nála ugyanis ez egyfajta „egészséges skizofrénia”, és – ez egyike volt a délután elhangzott igen értékes mondatoknak – mindenkinek joga van legalább két identitáshoz. És itt nem csak az íróember–civil lét kettőségére utalt, hanem az európaiság és a nemzethez tartozás harmóniájára.

Pontosan ehhez a kérdéshez kapcsolódik a regény legfontosabb – számunkra még annál is fontosabb – üzenete, amelyet Szántó T. Gábor összegzett igen érzékletesen. Itt Közép-Európában, mondta Szántó T., hajlamosak vagyunk vagy-vagyban gondolkodni önazonosság, nemzethez tartozás és nemzetköziség kérdésében. Hogy a más nemzetek megbecsülése, kultúrájuk befogadása nem zárja ki az egészséges identitást, hanem épp ellenkezőleg: megerősíti azt – nos, ez még megtanulandó lecke Európa ezen részében. Koen Peeters könyve azt igazolja, hogy ezek az értékek egymás nélkül nem léteznek.

A könyv magyarországi megjelentetésével kapcsolatban Boris János, a Gondolat Kiadó főszerkesztője elmondta azt a derűs adalékot, hogy a hazai könyvkiadás történetében talán először fordult elő, hogy a jogok megvásárlását a felek a Facebookon bonyolították le, jó barátja ugyanis a külföldi kiadó vezetője. A Koen Peeters művének is helyt adó Akcentusok sorozatot egyébként Gera Judit szerkeszti, a válogatásból a flamand irodalomra kíváncsiak a legjobb kortárs szerzőket ismerhetik meg.

Mint az író megszólalásaiból kitűnt, tényleg kevés városa van a kontinensnek, ahol ne járt volna. Bárhová utazik, mesélte, mindig vesz könyvet, és mindig az adott ország nyelvén, amit ő maga nem beszél. („Miért lenne érdekes az a nyelv, amit ismerek és beszélek?”) Már Budapesten is beszerezte a maga útravalóját: Konrád György Elutazás és hazatérés című kötetével integetett a közönségének az örök utazó, „kettős életű” író.

Laik Eszter