Nagyon szabad felolvasás – Totálszubjektív tudósítás a Kelemeni estékről

Háromesztendős lányom egy ideje így kiált, ha szerda esténként elhagyom nyolcadik kerületi hajónk fedélzetét: Apacika irodalmi estre megy. E napon azonban utánam osont édesanyjával, mert az áramszünet okozta tétlenség kiűzte őket a lakásból. Nagyon boldog volt, hogy apát megtalálta a budapesti szürkületben. Bárszékre ült az Apacuka Henry Rousseau-termében. Langyos vizet ivott, magyarázott, akár verset is mondhatott volna, hiszen a legtisztább költészetet műveli érthető- és halandzsakategóriában. Aztán meglátott egy-két szállingózó írót, akiket látásból már ismert, de sajnos mennie kellett, mert a füst fokozódott. Zokogva távozott… Apacukában maradt apacikája nélkül… – Novák Valentin írása.

Totálszubjektív tudósítás a Kelemeni estékről

Nagyon szabad felolvasás

Aztán összegyűltünk olyan lehettünk volna többen, de azért így se volt rossz számban. Megesett, hogy negyvenen hallgatták itt egymást, ám nem biztos, hogy színvonalasabbak voltak akkor a szövegek… A Kelemeni estékben az a jó, hogy a törzsközönségen kívül szinte mindig megjelenik valaki, egy rég nem látott ember, vagy egy újabb érdeklődő. Most Erdély Györgyöt (Erdély Miklós fiát) terelte hozzánk a kíváncsiság.

(Október 6-a lévén az aradi vértanúk emléknapjára is íródhattak volna szövegek, de végül, a meghirdetési és a felolvasási idő közötti rövidség miatt nem születtek ilyen művek.)

Elsőnek Habony Gábor sokkolt öt ál-haikujával. Ál-haikuk, hiszen nem szolgálnak meditációs célt, mint fölvezeti japános-magyaros szösszeneteit a szerző. A műfajválasztás és a fellépők közötti elsőség nem véletlen, Gábor siet valahová… Aztán Marczinka Csaba hozza a kötelezőt, s távozik egy kiállítás megnyitóra. Szétbombázott agyunk fő felelőse Rimóczi László, aki Payer Imrének ajánlott, s erősen imrésen előadott abszurdjával edzi a rekeszizmot. Majd a női blokk következik: Csepcsányi Éva (ő egy valódi „blokkot” dob hányaveti durcássággal az asztalra), Lárai Eszter, Győrffi Réka. Mindhárman jó versekkel-szövegekkel. A két előbbi, összebeszélés nélkül, a pedofília áldatlan mélységeit pedzi írásában. Ekkor Erdély Györgyöt szólítom, mert nálunk kisiskolás a rendszer, poroszosan hívjuk pódiumra a jelentkezőket. Erdély a haiku-rövidséget is alulszárnyalva egy ötszavas verssel rukkol, melyet tilos megtapsolni. Az így kialakult neoavantgard csöndet azonban meg kell törnöm, hogy Bánosi Györgyöt citáljam mikrofon elé, aki John Lennon szövegelések vicces magyarításait olvassa. Majd jómagam borzolom a kedélyeket az est leghosszabb részletével, bár ekkor még volt esély arra, hogy Szappanos kolléga megelőz… Egy regényszőnyeget göngyölítek, mely hosszúsága ellenére is, mintha szinten tartotta volna a derűt az elhangzás tíz percében. Payer mester következett, csodák csodája!, csak két verssel, melyből az egyik a Sántító kutya blues. Aluljáró hazánkból a már említett Szappanos Gábor röpít Szindbádja alvilágába, s recsitál a szerelem profán vértanúiról. Közben Boldogh Dezső is befut, de kézjeles kommunikációnkból felsejlik a látók számára, ma nem oszt meg velünk semmit.

A felolvasásokat programismertetők zárják. A REKLÁM HELYE: Payer Imre City Pub-beli főhadiszállásán fogadja Szőcs Gézát (október 12.), Bánosi Gyuri a Zaccban vendégli ma Batári Gábort (október 19.), s veszi górcső alá annak tudat- és világtágító űrregényét. Lesz még Kelemeni esték is a hónapban (október 27.), de hogy kit hívunk, titok. Most már tényleg vége! A figyelmet beszélgetések, a beszélgetéseket pedig italok oldják. Engem Erdély György invitál asztalához, ahol többek között kiderül (vagy mégsem), hogy mi is az a neoavantgard…

Reggel tolom Fannim a bölcsőde felé. Dohányfüst, vörösbor és nátha feszegette fejjel. Hirtelen kilép egy bérház kapuján Miszlay Gyula. Merengőn lépeget. Megszólítom. Nocsak. Örvendezünk. Épp a tegnap este jó hangulatán, érzésein tűnődött. Micsoda egybeesés! Néhány dicsérő mondat a kis hercegnőnek, aki pingvinjét babrálja, aztán elsiet. Mi is eltűnünk az Ybl tervezte bölcsőde épületében. Ki volt ez a bácsi? – kérdi lányom. Gyula bácsi, egy költő – válaszolom. Egy költő? Egy költő, apacika? – örül meg a szónak Fanni. Igen, lányom, egy költő, egy olyan, mint aki apával irodalmi estekre jár – s ráhunyorítok. Szerintem mindent ért, érezve ért, átlát…

Így gubancolódnak hát a szálak, így kereteződnek napjaink, életünk látszólag semmi dolgai…

Novák Valentin

A képeken: Fejlécben Szappanos Gábor. 1(balra):  Erdély György. 2(jobbra): Payer Imre. 3(balra):  Bánosi György)