VERSTÖRTÉNÉS 2010.08.09-08.15 - Tőzsér Árpád

Közben pedig egy zöld négyöves spárgalégy
iparkodik át a (kimondom) Tandori-
versfákon. Mintha korcs sarja az ókori
villámos Pegaznak, vad szárnyas lovaknak,
akiknek patái versforrást fakasztnak
lóversenypályából, kőből, semmiből is. –
Nézem: a légy miből? Int neki a kőris.

TŐZSÉR ÁRPÁD

A LÉGY

(avagy verstörténés 2010-ben)

Fölöttem kőrisfa s ércköltő. Térdemen
(azaz az ércszoborhoz képest érdemen
alul): könyv, még élő költőé. Valami
pultnak dől (a költő), versében hallani:
kortyolgat. Lóversenypályáknak fasorát
látja (lovak helyett) vágtatni. És odább
(olvasom): „...körmönfont... erőnek... tárgya légy”.

Közben pedig egy zöld négyöves spárgalégy
iparkodik át a (kimondom) Tandori-
versfákon. Mintha korcs sarja az ókori
villámos Pegaznak, vad szárnyas lovaknak,
akiknek patái versforrást fakasztnak
lóversenypályából, kőből, semmiből is. –
Nézem: a légy miből? Int neki a kőris.

A Pegaz a könyvről átrebben a fára.
Tárgya légy! Minek is legyek én a tárgya?
Kőrisen madarak s koraősz-szinek is,
s plusz most már egy légy is. Minek is? Minek is?
A Pegaz-maradék felváltva száll rá a
kőrisre s versfákra, talán azt vizsgálja:
mi a jó vers tárgya. Hogy melyik a fább fa.

A bélyegképen Tandori Dezső rajza látható