Irodalmi Jelen

JELIGE: KONOK SZÉKELY – MÉG VANNAK, AKIK IMÁDKOZNAK, NAPLEMENTE, IN MEMORIAM 1956

2010. február. 25. - 10:43

JELIGE: KONOK SZÉKELY

                                    Zarándokok!
                                    Ti konokok!
                                    Gyertek mindig, mindenkoron!
                                    Jöjjetek!
                                    Jöjjetek minél többen!
                                    Fogjátok, szoritsátok egymás kezét!
                                    És imádkozzunk szivből, együtt,
                                    Nemzetünk üdvösségéért!

                              MÉG VANNAK, AKIK IMÁDKOZNAK

– a csiksomlyói zarándokok tiszteletére –

                                    Még vannak, akik imádkoznak,
                                    Hisznek, remélnek, szeretnek,
                                    A Szent Kereszt alatt
                                    Pünkösdkor
                                    A Boldogságos Szűz Anyához
                                    Csiksomlyóra
                                    Zarándok útra mennek.

                                    Konok székelyek és csángók nyomában
                                    Az alföldiek Mária útján jönnek.
                                    Ezer éves történelmet viselnek mind:
                                    Békét, munkát, háborút és könnyet.

                                    Lelkükben hozzák a keresztény hitet,
                                    Ajkukról a Szent Könyörgés száll,
                                    Körülöttük visszhangzik a mart
                                     - és a fenyők tercelnek:
                                    Isten! Áldd meg a magyart!

                                    Áldj meg minket Isten!
                                    Adj hitünkért erőt!
                                    Reményünkért jövőt!
                                    Szeretetért családot, békét,
                                    Megtartó otthont és annak melegségét!

NAPLEMENTE

                                   Este a Nap már nem törődik velünk,
                                   Egy vöröset legyint, s elmegy aludni,
                                   De nyomasztó gondjainkat esténként
                                   Elfelejti magával vinni.

                                   Hiába kérjük: térj vissza Nap,
                                   Vedd le vállainkról sürű gondjainkat.
                                   Nem teszi meg..., csak viszi magával a fényt,
                                   De reggel már nevetve hozza ismét a Reményt.

                                   S a Reményben benne van minden:
                                   a ma, a holnap, a boldogság, a jövő,
                                   az akarat, a munka, az eszme, az erő
                                   és a bátorság, mely elárad bennünk,
                                   s nap mint nap rávezet, mit kell tennünk.

                                                  IN MEMORIAM 1956

(A kolozsvári emlékmű felavatására)

                                     A vértanúk kiöntött vére
                                     Máig a mi ereinkben kering.
                                     Tovább zubog, tovább feszit és kötelez,
                                     Hogy örökre tiszteljük elveszett eleink.

                                     E kapún a rabság és szabadság között
                                     Az emberiség léte óta jár át,
                                     De meddig dönti el még az ármány,
                                     Kinek járjon rabság és kinek szabadság?