Sárvár

A sárvári díjazottak írásai – Gál Soma rövidprózái

„Elé állok a vécécsészének. Az alkohol átlátszóan távozik el a szervezetemből. Csak a karmazsint hagyja egyre erősebben az emlékezetemben. Árnyékként csordogál végig bennem, tetőtől talpig. Úgy bánt, mintha a vérem folyna.” – Gál Soma írásai

 

 

Szabó Márton versei

„Téli sötétben az emlék úgy hagyom én el a várost
Ott hol a burka a csendnek a plexibe vész el
Úgy kaparom le a képet az égről a tollal
Lassan a szemnek a mozdulatához is ész kell” - Szabó Márton versei

 

 

A sárvári díjazottak írásai – Rálik Alexandra versei

„pedig tüzet raknék
négyzetrácsos füzetekből,
hogy egy bögre kakaóval
a sarokba kucorodjak
egy vaskos orosz regénnyel
olvadozó kezemben –
csak ne gondoljak arra,
hogy leginkább a te
karjaidban lennék” – Rálik Alexandra versei

 

 

A sárvári díjazottak írásai – Miklya-Luzsányi Eszter írásai

„Egy éve változott először láthatatlanná, s azóta minden nap, egyre tökéletesebben. Már csak néha lehetett észrevenni a körvonalait valahol a teremben.” Miklya-Luzsányi Eszter írásai

A sárvári díjazottak írásai – Makk Flóra verse

„A fény fehér
kövekre simuló ma
jó a mosoly

éhgyomorra” Makk Flóra verse

 

 

 

A sárvári díjazottak írásai – Kéri Tünde Klára írása

„Mikor beértünk a városközpontba, parancsnokunk nyugtalanul nézett körbe. Rengeteg ember gyülekezett a város főterén. Kezükben a középen lyukas, nemzeti szín zászló: kék, sárga, piros. Én erőteljesebben megszorítottam a Kalasnyikovot a kezemben, s vártam a parancsot.” Kéri Tünde Klára írása

 

 

A sárvári díjazottak írásai – Kemény Lili verse

„A vonaton majd nem gondolkozom,
a tájat se nézem, amíg Kisbaró
első házai föl nem tünedeznek.
És akkor majd kitalálom, hogy fábiós
szerzetes leszek, bizony, férfi” Kemény Lili verse

 

 

 

 

A sárvári díjazottak írásai – Győrfi Kata versei

„legyek nálad ahol még a nap sem süt
késődélutánra hogy vigyázzuk egymás unalmát
kisütjük a napot estére a konyhában megüt
a doh szellőztessük ki az egyedüllét összkomfortját” - Győrfi Kata versei

 


 

A sárvári díjazottak írásai – Gömöri Eszter verse

„Tüdejét emlékek feszítik szét
Mellkasában kattognak az elmúlt évek
A szájkosár bomlott szaga
És az anyatej fehér íze...” - Gömöri Eszter verse

 

A sárvári díjazottak írásai – Drenyovszki Andrea rövidprózái

„Ti hősök akartatok lenni. Harcolni akartatok. Minket, akik csak parancsra, dologra vártunk, mikor mit segíthetünk, sosem engedtetek dologhoz. Minden túl veszélyes volt. Bezzeg neked, Tizenöt évesnek már mindent lehetett.” – Drenyovszki Andrea írása

 

 

Tartalom átvétel

Feliratkozás hírlevélre

Név:
E-mail cím*: