Mire ideér
a második hó
meg kell írnod
igazoló jelentésedet
az úristennek
honnan azok a véres
ujjlenyomatok a papíron

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

ébredéskor
az álomfoszlányokban
van egy táj,
hol az anyag nem
szégyennel impregnált,
s végre istent talál
az online magány,
az imádság

 
Bora, Debreczeny György, Jász Attila, Jakatics-Szabó Veronika, Jónás Tamás, Lackfi János, Ladik Katalin, Láng Eszter, Nyerges Gábor Ádám, Palman Zsuzsa, Papp Tibor, Pinczés József, Rónai-Balázs Zoltán, Tóth Erzsébet, Tőzsér Árpád verseivel és képeivel kívánunk Boldog Karácsonyt minden olvasónknak.
Pinczés József: Karácsony

Én, Antonio Pusic kapitány,
Születtem 1760 decemberének egyik éjjelén,
Úgy döntöttem, hogy elhajózom innen.
Hogy eddig itt éltem, az csak a furcsa véletlen műve.
Sose gondoltam, hogy ily hosszan
Időzöm majd Raguzában... 
Szegedi-Szabó Béla Győrffy Ákosnak ajánlott verse

 
Amilyen a bőr alatti réteg. De ezt már írtuk.
„Hát szóval ilyenek az emberek, az ilyen
emberek, mint én is, megtudom, milyen is
vagyok. Milyen?”

„(...) Mindenhol  / hiányod robbant szét / bútort, gondolatot, / a mániám vagy! Lettél // az, / amennyit nem érsz: / egy városnyi emlék, / így álltál nekem össze // végképp Budapestté.”- Hegedűs János versei
 Kapcsolódó: Komor az égbolt, de nem üres – Hegedűs János Csodavárás című kötetéről

 
 
Bánt,
hogy nem lesz létemnek
emlékideje,
amiben leélhetné,
miként múlik a semmim örökké.

 
Gyülekezik a sötétség bennem.
Alig bírom kivárni már,
hogy végre megszülessen.
És helyet adhasson a fénynek.
(Jász Attila)

Csak egy kavicsot
mozdítottál el
és beomlott szívem fala.
Most a szavak kőfejtőjében
fekszem
betemetve.

a messzenyúló víztükör, amelytől
boldogság fogott el annyi festőt,
meg költőt: ez a mediterrán tenger,
körben fasor, a víz színén vitorlák,
az éggel összeérő Nagy Kék,
kegyelmesen nekünk rendelt s adott.
Gömöri György versei

A Nagy Zöld növény - kinek két karját kifeszítettem -
Úgy emlékeztetett valakire, s nem tudtam, hogy őt
Most elvesztettem vagy megmentettem. Nem tudtam
Hogy ki feszít kit, és ki menti őt és ki engem?
Weiner Sennyey Tibor versei

„Óda egy műamforához!” – írjad majd
Távoli korokban az én partom
Nem lebomló múltjáról – te ott,
Egy másik élet messzi partfokán,
Melyet talán még ki sem mosott
Semmilyen tenger ember
Által megkevert örvényeivel.
Weiner Sennyey Tibor három verse

„Pápán tanultam meg jól lovagolni
volt még ott néhány régi tiszt
aki értette dolgát Közben néha
azért írtam verset is Volt egy olyan
érzésem hogy nem látom többé Zsennyét”
Lapunk rendszeres, Londonban élő szerzőjének három versét és a versekhez írott kommentárját olvashatják
 

 
Apám egy seggfej. Hiába szeretem, hiába szeretett, hiába volt neki anyu, a hűség bőre, hiába voltam neki én, a gyerekek gyöngye, hiába Mari, a lányok korallja, hiába Zsuzsi, a hegyek ködfelhői, hiába Árpi, a penge éle, hiába Péter, útközepén jelzőtábla -- ő most boldogtalan.

"...milyen könnyű! Kr. u. 2010-ben, reggel nyolc
órakor. milyen jó ez. mint az idő, mint te.
hallgatni akarok, hogy legyen annyi, ami
a figyelemhez elég. a mosatlan parton
kapaszkodsz, kéz-közön."
Ayhan Gökhan versei

 
hogy is tudná, hogy szellemet
folyamatosan szülni meg,
ez a beszéd, a száj, a szó
szép lassúságtól ihletett

hangzó ezüst, piros cserép;
beszélj!,
csöndből, létből sződd meg szavad:
téged magadnak visszaad
(Vasadi Péter)

 
Inkább éljek szar müzliken,
miktől a víz kiver,
s arcom kifestve,
mint egy rossz bohóc,
csüggjek rajta folyton, mint plusz kolonc
mindegyik este?
(Nyerges Gábor Ádám)

 
 
 fölöttem ott áll
a Göncölszekér
- és  vár még mindig vár

Hogy kerül a cipőm az asztalodra?
Fogalmam sincs, de figyelj, öreg,
dobj meg egy cigivel, hálám sírig üldöz!
Maradok nálatok vacsorázni, ne szabadkozz,
hogy semmivel nem készültetek, momentán
egy huncut vasam sincs kajára,
úgyhogy, nézzük a hűtőt, no csak, spagetti,
sajtok, felvágott, ez mind jöhet!

 
 
 
Fenyvesi Ottó kollázsverse