Csak annyit konstatáltam utólag, hogy öreg fejjel gyáva lettem. Felriadva gyertyát gyújtottam. Az volt az érzésem, hogy valaki kintről rám sunyít, a zsalugáteren keresztül alattomosan figyeli minden mozdulatomat. Tán még a gondolataim után is spionkodik.

 
Igazán csak az emberről mondatik, lám, ravaszkodik, ökörködik, tehénkedik, megszarvasodik, kutyálkodik, gyesznólkodik, és amiképpen e fabulával int az bölcs, a maga elméjének kárára is majomkodik.
 

Az öregasszony sietve érkezett a paplakhoz. Bement a beteghez. Elmondta kétszer a Miatyánkot. Végezetül lehajolt a füléhez s belesúgta: ha segít, jó, ha nem segít, az is jó. A padre szeme felpattant az ismerős szavakra, véget nem érő kacagásban tört ki. Felszakadt torkában a tályog.

Ez volt az a pillanat, amikor a nagyanyámban feltámadt a félelembe ágyazott életösztön. Ránézett a gyerekeire, akik még jóformán föl sem fogták, hogy apa nélkül maradtak, és az jutott eszébe, hogy ha eztán majd dolgozni megy, nem tudja kire hagyni őket.

 Mr. Bbamba legújabb kezdeményezése, hogy az angol tudományosságban ezután az idegenszívű latinizmusok helyett inkább a gaelt használják, végképp megnyerte Mr. Green tetszését, és azonnal kiutalt másfél millió fontot saját keretéből az állatkertnek, hogy a javaslat megvalósításának első lépéseként bevezethessék a rúnajelek használatát az állatkerti eligazító táblák esetében.

A kisváros zárt világ, új hús, új alak nem vész el, éjszakai sötétben is szem előtt van. Az se tűnik fel, friss vőlegényei mind ugyanazt a két albérletet használják.

A labda volt az egyetlen, amin látszani kezdett az egész napos használat. A csillogó bőrfelületen előbb apróbb kopások, kicsi repedések jelentek meg, s a fehérsége is kezdett eltűnni: elhalványultak a feliratok és a csillagok, mintha tömörebbé és súlyosabbá vált volna.

Nem láttad, hogy a nővérke ereiben valósággal megfagyott a vér, mikor leelvtársnőzted? De az nem direkt volt, dünnyögte anyám, szegény nővérke, én csak zavaromban szólítottam úgy. Berzenceiné legyintett, jaj, drágám, nehogy már megbánd, nekünk most éppen az a jó, ha tartanak tőlünk!

 Ittam bikavért, édes muskotályt,
három vicces spicces törpe ide-oda járt.
Hordó hat akós, tokaji aszú,
igyuk még száz évig és ne rágjon meg a szú.
 

A karácsony és a karácsonyi alma. Szenteste délutánján kútba dobott, vízkeresztkor kihalászott piros Jonatán alma. A konyhaasztalt körülállva a petróleumlámpa fényében, annyi cikkre bontva, amennyien éppen, körben a piros héj, belül az átlátszó magház, mint a mise végén.

 
a kötéltáncosnő vére úgy folyt szét az álmon, mintha szent péter könnye lenne. ha hold nem volt,  csillag se legyen. kifogyott az ég kabátjából a remény cérnája.

Ha nem vagyok a városban, sokszor erről álmodom, hogy milyen is, ajaj, és utána tervezem, ha megérkezem, akkor rohanok oda, száguldok hozzá, mert kell, nagyon is kell nekem ez az ablak, az én ablakom, hogy lássak.

 
Jelszava volt:
Szellemesen!
Ne jöjjön vissza a
szelleme sem!
 

 
A közeljövőben jelenik meg Böszörményi Zoltán új prózakötete. Az író rövid történeteinek – párperceseinek – színtere ezúttal a brazíliai őserdők peremvidéke, ihletője Lénárd Sándor ott született önéletrajzi műve, a Völgy a világ végén.  Az alábbiakban két szemelvényt közlünk a készülő könyvből.  

Kényes pillanat volt: az alkalmi beszélgetőtárs minden különösebb erőfeszítés nélkül megmenthette volna. Utasíthatta volna, hogy szedje a sátorfáját és kotródjon. Még jobb lesz, ha félholtra issza magát. Csak ne várja meg itt a reggelt.

Bóbita, Bóbita Sándor: dalt fon az égi sugárból;
Szarva a Hold, maga fény, csillaga lélek-edény.
 

 
Végignézem, a szuszogásodhoz illesztem a mozdulatokat, kevés legyen az enyém, nehogy magamra emlékeztess.

Égi kar int: ide új Swift kell, keserű kacagású;
Abszurd lett a világ, ág-boga rákdaganat.
Hol van az Észak-sark? A jövő-gép? Hol van az Ember?
Sírunk, s gyomrunkat rázza a görcs röhögés.

Durva, de pontos. Bunkó, de érthető. Édesem, nem vette át az uralmat édes tested fölött a kiszorítottság pszichioeklektikája?

 
Az utolsó repülésünk, csak visszafelé. Bontják a jelenem, fosztják a jelened. Hallgatunk.