MARICI: Kitűnő tanuló mind a kettő. Jövőre felvételiznek az egyetemre. Tanárnak készülnek.
TREFF: Hát az tényleg fényes pálya.
MARICI: Hová menjenek? Nincs mindenkinek olyan protekciója, hogy fodrásznő lehessen.
Méhes György: Egy roppant kényes ügy (1983)
1916. május 14-én, 97 esztendővel ezelőtt született Méhes György Kossuth-díjas író, polgári nevén Nagy Elek, a második világháború utáni erdélyi gyermekirodalom atyja, a Nagy Mesélő, Erdély egyik legjelesebb színpadi szerzője és polgári írója.
Erdélyben rendkívüli népszerűségnek örvendett, de Magyarországon is ismert szerzőnek számított. Vitriolos tolla miatt azonban a kommunizmus utolsó, legszigorúbb időszakában háttérbe szorították és a kilencvenes évek káosza sem kedvezett a redivivusnak. De az elmúlt tizenkét évben mind Erdélyben, mind Magyarországon valóságos robbanásnak lehettünk tanúi, egy-egy Méhes-cím több tízezer példányban fogyott el, főműve, a Kolozsvári milliomosok című regény hónapokig vezette a sikerlistákat, és a legrangosabb irodalmi díjakkal is kitüntették.
Életműve hű tükre a 20. századnak. Nosztalgikus hangnemben mutatja be a II. Világháború előtti Erdély polgári életét és epésen, alig burkolt rendszerbírálattal a szocializmus torz világát.
Művei nem veszítettek aktualitásukból. A szocializmusnak görbe tükröt tartó hajdani kordrámáit újraolvasván rádöbbenhetünk: csak a rendszerek neve változik, a hatalom lényege, az emberek semmibe vétele nem. Csak a mesék világa szép − de Méhes György gondoskodott arról is, számtalan gyerekirodalmi művével, hogy legyen hová menekülnünk.
(Az életművet gondozó Erdélyi Híradó Kiadó közleménye)