• Németh István Péter

    „Annyi szélvész játéka”

    A vesztett éden dunántúli fái Kisfaludy Sándor Kesergő szerelem című művében
    Kétszázötven éve született Kisfaludy Sándor, Németh István Péter esszéje rá emlékezik.
  • Cs. Nagy Ibolya

    Tamási Áron debreceni útjai

    A város és vendége: 1929, 1933, 1943, 1954

    A Monarchia Szerbiának küldött hadüzenete után az európai országok gyors csatlakozása, hadba lépése, az augusztusban már megkezdődő harcok alapjaiban változtatták meg a székelyudvarhelyi gimnázium és diákja, Tamási Áron szokásos iskolai rendjét. Románia 1916. augusztus 17-én szerződést kötött az antanthatalmakkal, a Monarchia elleni román támadás vonzó jutalomígérete Dél-Bukovina és Erdély, tágasan értve, lehetőleg a Tisza vonaláig.

  • Rajcsányi Gellért

    Elsüllyedt Európánk kései krónikása – Cs. Szabó László elbeszélései

    Róma, régi napsütötte szeptember, a városjárásban megfáradva üldögélünk egy öreg templom udvarán szerelmemmel, gyermekeim leendő édesanyjával. Velem szemben a Tempietto, Bramante kicsiny, műremek kápolnája, az érett reneszánsz egyik legtökéletesebb alkotása. A templomban esküvő: díszbe öltözött, hangosan csevegő olasz famiglia sereglik az udvaron, zajlik az örök római élet az ódon falak között. Megkerülöm a Tempiettót: a násznépből egy fiatal anya szoptatja gyermekét a tövében. Körbenézek: mintha egy Fellini-filmbe kerültem volna. Vagy egy Cs.

  • Bollobás Enikő

    Viszonosságban a szövegértelmezés és az irodalomelmélet

    Hegyi Pál nagymonográfiája az amerikai fenségesről
    Hegyi Pál Az amerikai fenségesről – a puritanizmustól a metamodernig (Eötvös Kiadó, 2020) című monográfiája a magyarországi amerikanisztika egyik kiemelkedő teljesítménye. Nemcsak azért, mert az elméleti és a történeti irodalomtudomány harmonikus egységet alkot benne, de azért is, mert a könyvet strukturáló nagytézis nemzetközileg is új, mégis magától értetődően elfogadható.
  • Reményi József  – A Literary Portraitist – Essay by Bollobás Enikő

    (Találozásaim Reményi Józseffel, Bollobás Enikő esszéje)

    ​​​​​​​A scholar with a twin mission, József Reményi (1891-1956) worked in two directions and two languages, introducing American literature to Hungarians (in Hungarian) and Hungarian literature to Americans (in English).

  • Németh István Péter

    Levelek a Weöres- és a Hamvas-sétány kettős fasorából

    Hamvas Béla nevével Weöres Sándor kétkötetes Egybegyűjtött írások című könyvében találkoztam először. 1976-ban az Új Írás (11. számának) hasábjain leltem az első írásra Hamvas Bélától. A Jóisten uzsonnáját, az eperről. Ugyanúgy számban maradt a miniesszé szavainak az íze, mint a gyermekkori eperé, szamócáé. Az epret a mai napig tejföllel s kevéske kristálycukorral eszem. Olvasom, Dragomán György is!

  • Szurcsik József

    Turczi István és Vásárhelyi Antal kettős látása

    ​​​​​​​Egy könyvet tartok a kezemben, melynek címe – véleményem szerint – telitalálat.
    A két szerző egyik alapötlete, hogy kettejük kétféle szakmai területének kettősségére fókuszáljanak, a szerkesztésnek köszönhetően meglehetősen jól sikeredett: két fejezetben és két irányból közelítik meg egymást, pontosabban az egymástól eltérő, „kétféle” művészeti ágban készített alkotásaikat.

  • Tamási Orosz János

    „…menekülés, de most már hazafelé…”

    Suhai Pál visszanéző és összegző műveiről

    Mostanában, öregedőben, élénk olvasói mohóság születik bennem, amikor kézbe veszem valamely kortárs költő összes művét tartalmazó kötetét. Fellendülőben lévő kiadói gesztusnak nevezném ezt a kínálatot, ha gyakoribb lenne; mindenesetre örüljünk annak, ami megvalósul. Jelen esetben a Suhai Pál poézisét tartalmazó gyűjteménynek (Suhai Pál: Casanova visszanéz. Összegyűjtött versek. Napkút Kiadó, 2020).

  • Podhorányi Zsolt

    A romlás múzsái

    Művészet és sorstragédia a pilisi Beleznay-kastélyban

    „Minden az enyészetbe rohan”

  • Kovács Újszászy Péter

    Levélszőnyeg egy emberélet talaján

    A természetben barangolva sokszor figyelmen kívül hagyjuk a talpunk alatt föl-fölszisszenő avart. Pedig úgy érzem, az avarban elpihenő levek sokfélesége behatóbb vizsgálatra érdemes. Mintázatuk, erezetük, színük legalább olyan sokféle, mint a bensőnkben lakozó világok. A Bölcsőmben magam ringatom egy ilyen sokszínű univerzum látlelete, levélszőnyeg egy emberélet talaján.
  • Kovács Újszászy Péter

    Beúsznak a fényre

    Akár növényekről akár állatokról legyen szó, el kell ismernünk, nélkülük szegényebbek lennénk. Vannak dolgok, amelyekre élőlénytársaink segítségével tisztábban ráláthatunk. Őket figyelve érthetjük meg igazán, hiába várjuk, hogy elüljön a vihar. Jobb, ha ehelyett inkább megtanulunk az esőben táncolni, és a pocsolyákat kerülgetve vagy éppen azokban csobbanva gyönyörködni mindabban, amiből életre hívhatjuk a boldogságot. Nehéz egy állatot figyelmen kívül hagyni, és nem is érdemes. Az idők kezdete óta megihletik a művészeket, legyen szó festészetről, szobrászatról, zenéről vagy éppen irodalomról. Lukianosz szamarától kezdve, Albrecht Dürer rinocéroszán át, Camille Saint-Saën Állatok farsangjáig számtalan élőlénytársunk tette maradandóvá az emberek alkotómunkáját. Értekezésemben – a teljesség igénye nélkül – három kortárs erdélyi költő: Sánta Miriám, Muszka Sándor és Balázs Imre József verseiben vizsgálom az állatreprezentációkat.
  • Ilyés Krisztinka

    Epekedés egy más világ iránt

    képzelt interjú Veress Gerzsonnal
    Az irodalom általunk él. Az írás és olvasás ilyenkor eggyé válik, mégis azt érzékeljük, hogy lehetetlen lekaparni magunkról a felejtés alakzatait. Az emlékezéshez viszont nem elég neveket említeni; eszmékről és világlátásról van szó – azok a szerzők, költők és írók, akiket megelevenítek egy-egy verssorban, sokkal többet jelentenek egyszerű megemlékezésnél.
  • Fülöp Dorottya

    Jókai, a költő[1]

    Igen, jól láttad, kedves olvasó. Ebben a cikkben Jókai Mórról, a költőről, és nem az íróról lesz szó. 19. századi szerzőnket a köztudat elsősorban regényíróként tartja számon, pedig élete során minden műnemben folyamatosan alkotott. Drámáit jóval kevesebben ismerik, mint prózáit, a lírája pedig az életmű talán egyik legelhanyagoltabb területét képezi. A laikus olvasónak jórészt ismeretlen Jókai költői tevékenysége, az irodalomtörténet-írás pedig csupán egy-egy költeménnyel vetett számot –, sem a versek kritikai kiadása, sem a Jókai-költészet átfogó értelmezése nem készült el eddig.
  • Bakonyi István

    Gáspár Ferenc írói indulása: A strucc vére          

    Gáspár Ferenc a kilencvenes években kezdte el kalandregény-sorozatát, amelyben magyar történelmi témákat dolgozott fel. Ezek között elsőként 2001-ben jelent meg A strucc vére (Coldwell Kiadó). Kezemben a 2007-es negyedik kiadást forgatom. Önmagában is szép, hogy egy kortárs regény ennyi kiadást megért!

  • Ilyés Krisztinka

    Veress Gerzson életútja, avagy Gerzsongárdtól a Házsongárdig

    Veress Gerzson utolsó éveiben négy verseskötetet ad ki, s végül úgy dönt, hogy örökre kiírja magát az életből. „Gerzson, 1998. május 20-án, szerdán reggel hét és háromnegyed hét óra között öngyilkos lett. (...) Az Isten, árvaságra téve bennünket, és kivéve ma közölünk a mi édes fiúnkat, egyetlen gyermekünket, Gerzsont” – olvashatjuk Veress Dániel fiára emlékező nekrológjában.

  • Fülöp Dorottya

    „Miféle történelem kell még?”

    (Lászlóffy Aladár Bársonyok és Borgiák című kötetének történelemszemléletéről)
    Lászlóffy Aladár 2000-ben megjelent kötete, a Bársonyok és Borgiák a történelem eseményeit és alakjait rendeli kollázsszerűen egymás mellé, hogy folyamatosan azzal szembesítse az olvasót: minden jelenbeli pillanatban benne van a múlt összes pillanata. Az egyén kiszolgáltatott a történelemmel szemben, és akaratlanul is része egy kollektív, traumáktól terhelt sorsnak, amely folyamatosan felsejlik a jelenben: „Üzennek a régi nemzetekből / a történelmi reumák. / Esik. A fák dereka megdől, / de itt maradnak mind a fák.” (A történelmi reumák) Ezt az elgondolást Lászlóffy mikroszinten, az egyén saját életútjának értelmezésében is érvényesíti A képzeletbeli ásatás című regényében: „meggyőződésem, hogy életünk minden pillanatában feloldva ott van életünk összes pillanata.”
  • Praznovszky Mihály

    A fiatal Mikszáth titkai

    A pályakezdő Mikszáth életének első évei tele vannak rejtélyekkel. Néha már-már úgy érzi az ember, szándékosan csinálta. Egy időben elterjedt, hogy nem is Szklabonyán született, hanem Pelsőcön, ahová szülei éppen látogatóba mentek. Ráadásul ezt a téves adatot a könyvében 1911-ben közreadó Gyöngyösy László még azt is tudni véli, hogy e születés 1849. január 16-án történt. (Még szerencse, hogy a nagykürtösi matrikulában ott a pontos bejegyzés.

  • Kovács Újszászy Péter

    Él valaki, majd lejár örökre

    „Philip Roth óta tudjuk (én legalábbis nála olvastam), hogy csak az amatőr ír ihletettségből és lelkesültségből, a profi egyszerűen leül dolgozni.” Állítja Legenda a hallgatásból című esszéjében Antal Balázs. Mózes Attila dolgozott. Észrevett, látott és megélt, élményeit pedig regényeiben, novelláiban tette múlhatatlanná. Mózes tárgyakból épít történelmet, ez a történelem azonban nem a hősöké, hanem a névtelen embereké
  • Fülöp Dorottya

    Szandra May és Tom Vanguard megtörtént és meg nem történt kalandjai

    A Szandra May – Tom Vanguard történet legnagyobb ereje a szereplői szálak illékonysága és egymást elbizonytalanító volta, a szerepkörök folyamatos mozgása. Kinde Annamária költészetét erős asszociatív képek jellemzik, számos értelmezési irányból lehet közelíteni életművéhez. Szandra és Tom története sem szűkíthető le pusztán a fentebbi példákra, viszonyuk a felvázoltnál sokkal összetettebb és sokrétűbb. Ugyanakkor, úgy hiszem, ez a gondolatmenet hozzájárul ahhoz, hogy némiképp árnyaltabban láthassuk a problémát. Persze, még nagyon sok mindent kellene szisztematikusan átgondolni, hiszen ebben a költői világban olyan sok szereplő járja a maga útját, és vet fel az emberi létezéssel kapcsolatos kérdéseket... Megannyi szereplő, megannyi lehetőség, amelyek azt mutatják, hogy van értelme újra és újra kézbe venni Kinde Annamária köteteit.
  • Ilyés Krisztinka

    A vers egyszemélyes forradalma

    A lázadás nyelve sokszor a csend. Több költeményében a csend hatalmát bizonyítja: „született szólásutáni szabad vagyok / magyarul nevelem fel csendemet.