• Balázs K. Attila

    Anyánál

    Késő délután van, a nap már rézsút süti meg a ház fehérre meszelt falát. Anyám feje megmozdul, szemei kinyílnak, szétnéz lassan, jobb kezével hátrasimítja a homlokába hullott hajtincseket. Köhög. Köszörüli a torkát. A tornácról egyenesen az utcára lát, arra a poros, meglehetősen keskeny mellékutcára, amelyen most sem történik semmi, mint ahogy általában máskor sem. A vasárnapi templomba járók verik fel hallgatásából olykor, amikor a domb magasabban fekvő házaiból lejönnek, majd a szertartás után visszaballagnak, hogy folytassák az abbahagyottat. Néha egy pár autó és szekér.

  • Nagy Zopán

    Átjárások / Talált írások… Pelikán

    A dráma: nem dráma (és, ha tudjuk, úgy jól is van ez, mert a játékra koncentrálunk), hiszen a könyv sem (csak) könyv, a látszat sem látszat, a tények sem (csak) tények… A fogalmak pedig nem léteznek (önmagukban), a lények sem úgy; és az ember sem (mindig) ember, a definíció inkább az „emberkedő”… A világ nem világ(i): minden egy kicsit egyszerűbb, minden egy kicsit bonyolultabb (és fordítva – és végtelenítve)…

  • Harmadik Balogh Gyula

    Kolostor

    Csak egy hosszú hajú, csapzott alakot említenék még, aki anno csíkos cekkerrel járta az egyetem környékét. Valahányszor megszólított, nem pénzről vagy dohányról kérdezett, hanem arról, hogy szoktuk-e olvasni az Újszövetséget. Ha úgy adódott, elő is vette a sajátját a csomagjából. Úgy is neveztük egymás között, hogy a Jézus csöves.

  • Gáspár Ferenc

    Összhang 2–3.

    A fogoly megrettenve nézett rá, néhány csepp víz ráfreccsent a szemüvegére. A szemüveg lencséjében, mint egy tükörben, egy állatka képe kezdett kibontakozni. Az állatka éppen ott feküdt, ahová a kulacs lezuhant az imént. Egy skorpió volt az. A fényképész elsápadt, és hátrált néhány métert. Zavarában a távolba nézett, ahol az előbb a gólyák álltak. Most is ott lépkedtek, hosszú, pipaszár lábukkal mesebeli szörnyeknek tűntek, vagy gépembereknek egy rossz fantasztikus filmből.

  • Oberczián Géza

    Az eltűnt gyermek

    Etűd a Kisvárosi noir sorozatból

    A tanárok álmosító semmitmondása tovább ingerelte. Mintha senki nem ismerte volna a kisfiút, aki ide járt ötödik éve. Csak abban volt egyetértés, hogy lusta volt és haszontalan, általában nagyon utálták a tanárok. Még Erzsébet, a matematikatanár is, pedig nála kifejezetten jól szerepelt, csupa jó jegye volt, és a tanárnő el is gondolkozott, hogy indítaná tanulmányi versenyen, de a szülők tiltakozása miatt erről végül letett.

  • Debreceni Balázs

    Walter Wengraf írói tündöklése és bukása

    1941 farkasordítóan hideg telén hősünk végre a nagyközönség előtt is bemutatkozott. Debütáló kötetének (Wagner a Wehrmacht élén) hatalmas sikere volt, a goebbelsi propaganda feltüzelte vevők lelkesen vásárolták; a regényből később sikeres film is készült. Bár e művet Wengraf kizárólag irodalmi alkotásnak szánta, a Gestapo éber őrei legalább 300 embert vettek őrizetbe a regényből világosan kiolvasható „áthallások” alapos gyanújával.

  • Barta Zsolt

    Száz

    Mindent parancsra tettem, cselekedtem. ’44-től járőrszolgálatra osztottak be, örömmel fogadtam a parancsot, anélkül máig nem létezem. A folyó partján és a környező utcákban tettük a dolgunkat, igazoltattunk, és likvidáltuk a gyanús, gyakran papírok nélkül lézengő elemeket.

  • Mezey Katalin

    Kontyos Mariska

    Mariska tornyos kontyára kötött fehér nejlon kendőcskében a vasalóállvány mellett állt. Morgolódva vette le a férfi válláról a méltatlanná vált ruhadarabot. Lekefélte, vizes ruhával átdörzsölte majd nedves vászon alatt gondosan átgőzölte. A férfi ezalatt prüszkölve, fújtatva lezuhanyozott és evés vagy egyetlen szó nélkül bedőlt az ágyába.
  • Abafáy-Deák Csillag

    Halandóság

    Eltűntek a szerelmespárok Budapestről. Hiába áll a Szerelmesek Fája az Erzsébet téren, az már nem a fiatalok zarándokhelye. A fa körül felállított kerítésre a párok rákattinthatták monogramjukkal ellátott lakatjukat. Egy városi legenda szerint csak akkor marad szerelmük örök, ha a rácsra felerősített lakatok kulcsát a Dunába dobják. A lakatok óriási ütemben szaporodtak a kerítésen, és újabb lakatolási helyszín is kialakult a Lánchídon. Egészen a közelmúltig.

  • Petőcz András

    A festő

    A festő jól ismerte a tengerpartot. És pontosan tudta, hová akar utazni. Számára csak annyi volt fontos, hogy legyen napfény meg strand. Mással nem törődött a festő. Mert még fiatal volt. És nagyon akarta ezt az utazást. Jól akarta érezni magát.

  • Sárfi N. Adrienn

    Optimális stratégia

    Sokáig ült mozdulatlanul, kihúzott háttal. Most megvan, gondolta, és jókora, cirkalmas gyöngybetűkkel felírta a lapra:
    „Kilépni a sorból”
    „Kilépni a sorsból” – helyesbített.

  • Rakovszky Zsuzsa

    Piroska

    Dermedten álltam, szerettem volna ellökni magamtól, éppen, mert annyira vágyódtam a közelségére, de tudtam, hogy ez tilos, és nem értettem, hogyan tehet ki ekkora kísértésnek. Tudtam azt is, hogy nem bízhatok meg benne, mert egyszer már elárult – nem, nem is egyszer, hanem folyton és mindig, egy teljes éven át!
  • Bánki Éva

    Hogy egyem a szívüket

    Részlet az Összetört idő (Fordított idő III.) című regényből

    Gyűlölte a pillanatot, mikor az életben maradt gyerekeket meg kell fosztania a halál dicsőségétől, és át kell adnia a rabszolga-kereskedőknek. Semmi sem kárpótolhat az ilyen veszteségért. Csak akkor tapasztalhatod meg a legtökéletesebb odaadást, ha kioltod valaki életét. Anyád-apád sem szeretett annyira, mint a dicsőséges kiválasztottak, akik a haláluk óráján megajándékoznak a megistenülés pillanataival.

  • Rónai-Balázs Zoltán

    A legyőzhetetlen

    Csak ekkor jutott eszébe, hogy oldalra nézzen. Pedig az ilyesmi ilyenkor tanácsos. Hogy ki van még ott, az ágyban. Mert az nem mindegy. Látott egy másik takarót. Az erősen domborodott. Na, ki lehet? − vetődött fel benne, de úgy vélte, hogy ennyi információ jelenleg elég. Ő most egy Amundsen, egy Kolombusz, neki fel kell fedeznie a retyót. Ami ott lapul az ismeretlenben. Csak ne legyenek benne bennszülöttek. Az most nem lenne szerencsés.

  • Kántor Zsolt

    Extravagáns shopping

    Ép poétika, Op. 01.

    Azután még a piac. A hatalmas szervián paprikák és a zeller. A feszes bőrű paradicsomok és a karfiol megfagyott habja. A lila hagyma költészete. Héjról héjra veszed ki a papírpénzeket a bukszádból, mintha egy virág szirmait tépő kéz lennél örökké. A bicikliizzó mellett ott van a szemcsepp. Ebből is ecloga lesz.

  • Nagy Zopán

    Laboratorium Animae: Égi ábránd és egyebek*

    „Gazella” mű-iszik, mű-telefonál; fésű és parfüm, falra szögelt fekete ruha (szerintem fölösleges kellékek) a lokál-boldog(talan)ság félhomályában. – Majd „váratlanul”: egy véletlen hajkefe tüskéi mozdulatlanul szúródnak a bal mell ezüstvirág-hímzés netovább-mintájába.

  • Zimonyi Zita

    Kórusfesztivál

    Nyakába vette a világot: Salisburynél tette le a nehéz batyut és mellé önmagát. A szerencse mellészegődött. A Milford Hall Hotel & SPA-ban – az első helyen, ahol jelentkezett – azonnal munkát kapott mint takarító. Két ablakpucolás között leült pihenni, és levelet írt apjának. Mivel épp a templom látványa tárult elé, ha kitekintett, elújságolta apjának, hogy a katedrális gondnoka lett.

  • Dénes Anita

    Roncs

    Igazából nem tudom, miért éreztem azt, hogy nekem van igazam, hogy tényleg van ott egy hajó, amit anyám valamilyen okból nem lát. Azt hiszem, akkor lettem biztos benne, amikor megláttam a szemüvegében tükröződni. Az még kitelik tőlem, hogy az öböl vizére képzeljek egy hajót, de ezt – a tükröződést a szemüvegén – valóságosnak éreztem. Tudtam, hogy nem feszíthetem túl a húrt.

  • Péter János

    Bizonyítvány

    Akkor kell a témát felhozni, amikor a sör körülbelül aranymetszésig fogyott. Vagyis a fél liter úgy aránylik a megivotthoz, mint a megivott ahhoz, ami még az üvegben van. Múlt és jövő harmóniája, tapasztalat és perspektíva együttállása, mint az életkorunk, ő negyvenhárom, én meg negyvenegy vagyok. A cigijéből is volt még, a lehető legjobbkor tértem vissza a macskára.

  • Salánki Anikó

    Kilencven

    Messzire elkerülte a teret. Már régóta nem ment ki, a kiadók és a szerkesztőségek elfelejtették. Egyszer megtalálta a könyvét – a másodikat – egy antikváriumban. „Selejtezve” – ez volt belepecsételve, valami kis kerületi könyvtárból került eladásra. Megvette, aztán beledobta az első kukába.