• H. Nagy Kata

    H. Nagy Kata lírai emlékiratai

    kitakarva

    egy levágott fejű kerub hull az átvérzett hóba, domine non sum dignus.

  • Csornyij Dávid

    Végjáték

    Neked adom a tavaszt vászonszatyorban
    és Bohémia dédelgetett pusztulását.
    Szeánszunk innen is disszidált, 
    szimbiózissá alakult a csodavárás. 
     

  • Kovács Újszászy Péter

    Méregzöld

    Az utolsó színemlékem  egy méregzöld folt a kórház plafonjáról. Azóta keresem a zöld tapintását az utcára dobott kanapék kárpitján, a szeméttárolók simaságában, az ébredő fatörzseken.
  • Szabó Réka Dorottya

    Útközben

    mellkasból fejbe és vissza.
    útközben lefejtek magamról egy réteg bőrt.
    föld alatt csak én legyek. 

  • Böszörményi Zoltán

    A vers nem lett osztályharcos

    tér ágyán fekszik a teremtő semmi az álom
    ködbe veszett a sekély éj vére lobog ma elébed
    és hínár ring benne erek mosolyán libeg hozzád
    ezzel fűzd magad ódon egekhez emeld szemed énrám

  • Jászberényi Sándor

    Életközépi válság

    „Ó, meghalok, csak hadd lássam még egyszer az arcát, csodás, kígyózó hajfürtjeit annak a kurvának a régi időkből!” – Jászberényi Sándor versei.
  • Pethő Lorand

    Nyelekre dőlve

    uram ha mégis lennél hadd hulljon ránk a harmat nem kérünk tőled semmit csak testünknek nyugalmat
  • Lőrincz P. Gabriella

    Mária könnye

    Harmadnap reggelre éled a fény, És ott áll az angyal, van új remény, Sziklakő nincsen ott, Jézus él.
  • Varga Melinda

    Szakíts magadnak a fényből

    „Krisztus minden évben eljön,
    tavaly is itt volt, a karanténtavaszkor.
    Moha zöldje a bűnbocsánat,
    az ég megváltó kék,
    nézz fel rá, és szakíts magadnak
    a feltámadásból egy fehér csokorral.” – Varga Melinda versei.

  • Csepcsányi Éva

    A kereszt hétköznapokra

    Keresztes-tövises napokat jelez már a kalendárium, és pőre oltárok hirdetik: a bárány elindult.
  • Drávucz Zsolt

    Budapest 2020

    Különböző égtájakról zakatolunk a határozatlan ideig tartó mozdulatlanság felé.
  • Szabó Fanni, Erdősi Martin Zsolt, Ilyés Krisztinka, Bodon Gergely Dávid, Szeder H. Réka, Nagy Milán László, Lévai Alíz

    A négy elem

    Fiatal szerzőinket arra kértük fel, hogy olyan témát járjanak körül, amelyek segítenek elrugaszkodni a mindennapi rutintól, kizökkentenek a fásultságból, derűre sarkallnak, elfeledtetik a bezártságot, a tragikus életeseményeket, oldják a szorongást. 
    A négy elemről – földről, vízről, tűzről és levegőről – olvashatnak verseket tehetséges pályainduló és jó szakmai visszhangnak örvendő, elsőkötetes költőktől. 

  • Horváth Florencia

    Holnap viszik haza a telet

    Két állapot között a szélcsenddel ringatjuk magunk. Mert boldogok az üresek, mégis félelemmel telve vagyunk
  • Vörös István, Ladik Katalin

    Fúga az erdőn túlról

    Sárga virágok falából
    nézel rám a vakolat alól.

  • Szabó Palócz Attila

    kontinuumok térben és időben

    géniuszok hastánca a pásztázó lámpafényben, árnyékvetők csapódnak a hullámtörőkre, ziháló lelkek feszítenek a világ fölé pányvát, gesztushalmazokat őrölve az időnk vákuumcsomagolásába még tovább...
  • Lőrincz P. Gabriella

    Meztelen

    Blúza alatt ott ring Két apró alma-melle, Ingecskéjét, ha szél lebbenti, Mintha szíve verne.
  • Böszörményi Zoltán

    MINT SÁRGA SZÍNEN VÁRAKOZÓ SZEMAFOROK, MEGVILLANTAK A NARANCSOK

    Miért jutott eszembe ez a távoli kirándulás  a nizzai reptéren, ahol már kora reggel  tömött sorokban álltak az emberek, türelemért esedezve néztek egymásra, négy égtáj felé röpködtek, és hárompercenként szálltak fel az eső fürdette kifutópályáról a gépek, talán, mert tavaly január közepén kezdődött minden,  megfázva jártam Monaco utcáit,  érni kezdtek a gyümölcsök a fákon,  bizarr látvány,  a valótlanul kék ég felé kapaszkodó ágak között,  mint a sárga színen várakozó szemaforok, megvillantak a narancsok. Akkor még nem tudtam, mi vár ránk, mi lesz ezzel a világgal, 
  • Jenei Gyula

    Fekete, fehér

    az érkezés estéjén vendéglátónk gépkocsijával suhanunk az amerikai metropolisz útjain, de másnap délelőtt nyakunkba vesszük a várost. vasárnap van, szubtrópusi októbervég.
  • Fecske Csaba

    Halott tó

    nem a fellegekben járunk mint a madarak lapockává korcsosodott a szárnyunk kiűzetvén az Édenből
  • Lázár Balázs, Szabó Palócz Attila, Lennert-Móger Tímea, Keszthelyi György, Diószegi Szabó Pál,Oláh András

    Szépséghibás pillanat

    Az indiánok nem hagynak cserben minket

    a kofa már az aprót számolja tenyerembe,
    jó üzletet csináltam – győzköd veszettül,
    s esküdözik a fellegekre,
    úgy vágok zsebre mindent, mi visszajár,
    hogy bár füttyre áll a szám,
    cigimnek még itt gomolyog a füstje…
    angyalt mímel a foltozott üstre.