• Le Julianna Phuonghin 

    Éltél már tengerparton

    A családi albumok véletlen idegenjeinek tekintetében,
    a rémálmaid mélyén fekvő vagonok múltjában, 
    valahol két hibád közt,
    egy menthetetlen élet ködjében.
    Úgy keresed, mintha az életed függne rajta,
    úgy várod, mintha már évek óta keresnéd a
    sivatag közepén az oázist.
    És végül túlnő rajtad, mint egy burjánzó sejt,
    amin már nem lehet segíteni.
    Égből zuhanó galamrajok tépték le az utolsót.

  • Lackfi János

    Je suis

    a szavaimból élek, miközben norvég vonatok vágtatnak a sarkkörön, mutatja a webes kamera, alighanem jóval több  párhuzamosság adódik egy norvég ügyvéd és egy magyar költő között, mint elsőre gondolhatnánk
  • Petőcz András

    Pygmalion

    Ha félbehagytak is, akkor is akarlak. Félig kész szobortested érintésére vágyom.
  • Kopriva Nikolett

    Itt nincsenek fekete erdők

    az alföldi szél felszabdalta a tájat ledöntötte a falakat felkapta és elvitte az embereket
  • Demeter Arnold

    Mászófal az éj

    Mászófal az éj,  és benne a csillagokon először  a Holdig jutok, melynek udvarában  kóstolót tartanak. 
  • Czilli Aranka-Ágota

    Az idő, mint egy kinőtt takaró

    Kiröhög minket az idő, a feledés, mint egy szivacs, ellenünk dolgozik, anyácska, sápadó gyermekem, oldódunk lassan, mint vízben a rozsdás kések.
  • Lackfi János

    Harmadik

    s most életet és kibúvót keres sokmillió háziőrizetes. 
  • Magyar Eszter Csenge

    Boszorkánymalom

    A tetszhalott szabadulóművészeket vízbe dobják, a lelakatolt üvegládák falai mögött csontjaik rejtett puskacsövek, izmaik alatt lapuló vaskötelek.
  • Halmosi Sándor

    Beleállni a gravitációba

    Semmi biztatót nem mondhatok. Ami ebből a világból ténylegesen is látszik, az a legsötétebb anyag.
  • Czilli Aranka-Ágota

    Lecsupaszítva

    A halál – selyemmel bélelt koporsó –,  pótanyaméh: körülölel.
  • Lackfi János

    Eldobható

    Mi magunk is, mint borotva… E tanulságba botolva Csak ott álltam Talpig gyászban, Kis kesernyés félelemmel: Eldobható, ím, az ember.
  • Lakatos-Fleisz Katalin

    Vannak vidékek

    Hangtalan esik a délután, ablakkeret fényesül, angyalszárny rezzenti az üveget, szól a Vocalise.
  • Sütő Csaba András

    Koordináták eső után

    gondolta felüt egy régi  könyvet és újra azt olvassa csingó gondolta meglátogatja a régi gyerekkönyvtárat is  hóna alá vág néhány  delfinkönyvet egy-két  karl mayt és nemerét
  • Lackfi János

    FRAGILE

    Szokták mondani, milyen törékenyek a nők, ez persze klisé, nagyon kemény nőket ismerek, szikrázva pattan le róluk a kőbalta, nem érdekli őket a tekintély, a status quo,  megmondják a másik szemébe, ha később megbánják, akkor is, nem fogják megbánni, nem szokták,  inkább büszkék lesznek rá,  egyenes gerinccel,  akkor is győztesen, ha épp vesztésre állnak.
  • Acsai Roland, Lőrincz P. Gabriella, Pethő Lorand, Varga Melinda

    Anya csak éjjel sír

    anyák napi versek
    anya csak éjjel sír okát soha meg ne tudd vacsoráját szétosztotta az éhség gyakran ölni tud anya elrejti a kéket anyát néha megverik arra gondol szüntelen hogy fel ne keljen reggelig
  • Papp Vera

    A Rózsának nincs neve, csak szabásmintája

    Hozzám se érsz vele, más már 
    felkötött volna, megfojtott volna,
    te csak mesélsz arról, mi lesz velem, ha
    továbbra is kipeckelem szemem,
    és a halál balettruhája alá próbálok
    benézni. 

  • Farkas Gábor

    Ködbe ékelt messzeség

    Nem számolom, hány imát nem mondtam el, hány kezet nem fogtam meg; s hány mondatot, hány kérést halogattam? Nem érdekel. Nem számolom a sok bevett nyugtatót, a leöntött töményt, a kérdéseket, már az önváddal is óvatos vagyok, nem forszírozom, hogy ki mit vétkezett, mert bűnnél taszítóbbak az átlagok,
  • Lajtos Nóra

    Kukorelly70

    Kukorelly Endrének 70. születésnapjára
    Ki viszi át hátán a mindenséget?
  • H. Nagy Kata

    Kitakarva

    egy levágott fejű kerub hull az átvérzett hóba, domine non sum dignus.

  • Csornyij Dávid

    Végjáték

    Neked adom a tavaszt vászonszatyorban
    és Bohémia dédelgetett pusztulását.
    Szeánszunk innen is disszidált, 
    szimbiózissá alakult a csodavárás.