• „Én nem a lustáknak írok”

    Záhonyi András beszélgetése Mandics Györggyel

    Nyolcvanadik születésnapját ünnepli egyik legsokoldalúbb tudósunk és művészünk: matematikus, íráskutató, költő, műfordító, és még hosszan sorolhatnánk tevékenységeit. Felfedezéseivel nem egyszer kivívta a hivatalos tudományosság rosszallását, ám előadásain hallgatósága leesett állal figyeli okfejtéseit és izgalmas szellemi kalandozásait a magyar múltban.

  • Janáky Marianna

    „Minden jó könyv megduplázza a világot”

    Interjú egy könyvvel – Varga Melinda: A fásult kebelnek nincs költészete

    A vers alkalom
    tájak, emberek és érzelmek
    összefűzésére,
    akár egy digitális fotó,

  • Budai kávéházból erdélyi turnéra – az Irodalmi Szalon térhódítása a Kárpát-medencében

    ​​​​​​​2010 őszén jött létre egy neves, budai történelmi kávéházban az egyszerűen Irodalmi Szalonnak nevezett műhely, ami az elmúlt bő egy évtizedben Budapesten az egyik leglátogatottabb költészeti és alkotói találkozóhelyévé vált, irodalomnépszerűsítő munkájáért öt éve Highlights of Hungary-díjban részesült, az alapító, Juhász Anna irodalmár pedig idén Prima-díjat kapott. Az Irodalmi Szalon mára több mint kávéházi estek sora – január óta határon túlra utazik az olvasásnépszerűsítő misszió: klasszikus témákat és kortárs szerzőket bemutató Szalon-estekkel Erdélyben, Székelyföldön és a Partiumban is találkozhattak a nézők.

  • Ilyés Krisztinka

    Zsebtükörré zsugorodott

    „Amit az utamnak tekintek, annak csak egy szelete az irodalom, ami hozzásegít ahhoz, remélhetőleg, hogy más tekintetben is tudjak fejlődni, és talán mindeközben másoknak is ad valamit. Az irodalom számomra nem út, hanem útitárs, amire – így alakult – egy kicsit jobban tudok már támaszkodni, mint a zenére vagy a fényképezésre, és néha sokkal jobban, mint az emberekre.” – Bánkövi Dorottyával a pályakezdésről, első könyvéről, irodalom, zene és fotográfia viszonyáról, a női identitásról és teremtőerőről Ilyés Krisztinka beszélgetett.

  • Varga Melinda

    Az élőszóban több a spontaneitás

    Viola Szandra az Irodalmi Jelen állandó szerzője, költészet díjas alkotója nem ismeretlen az irodalmat kedvelők körében, versei, prózái, esszéi mellett rendhagyó performanszaira, irodalmat népszerűsítő művészeti projektjeire is sokan felfigyeltek.

    Öt és fél éve szerkeszti a Poétikon című irodalmi műsort a Karc FM-en, az adás vendége volt többek között Szőcs Géza, Ács Margit, Ágh István, Térey János és számos határon túli szerző és elsőkötetes alkotó. Nagy álma, hogy egyszer Irene Vallejo spanyol írónővel bebarangolja a görög tájakat, az Odüsszeia és az Iliász nyomába eredjen.

  • Mintha ugyanaz, pedig mindig más

    Beszélgetés Jenei Gyulával

    Költő, szerkesztő és tanár. A sorrend persze nem rögzíthető. Innen is, onnan is megéli az alkotást. A szolnoki szerkesztőséggel működő Eső egyre nélkülözhetetlenebb szín a kortárs palettán, ahogy Jenei Gyula kötetei is egyre markánsabb hangot képviselnek a maguk fanyar-kontemplatív, tárgyiasan szubjektív történetmesélő verseivel. A beszélgetésen jelen volt a költő, a szerkesztő, a tanár, hiányzóként csupán a felhőtlen mindennapokat jegyeztük fel.

  • A kert csodái – a kortárs író vidéki élete

    Varga Melinda beszélgetése Lőrincz P. Gabriellával
    A kritikarovatunkban Reisinger Attila Tanyavilág című kötetéről jelent meg a napokban Szabó Fruzsina recenziója. A könyv a 20. századi Magyarország tanyavilágába kalauzolja az olvasót, olyan fontos történelmi tragédiákról tudunk meg újat, mint a kulákság, a nagygazdaságok sorsa a kommunista diktatúra idején. Ennek kapcsán kerestük meg egy röpinterjúra a tanyavilághoz közel álló szerzőnket, Lőrincz P. Gabriellát, aki a Nógrád megyei Szandán él, az irodalom mellett a mindennapjait a kertészkedés, a gazdaság, a természet és a föld szeretete tölti ki.
  • Még tudom magamhoz a kulcsszót

    Fecske Csaba beszélgetése Kégl Ildikóval

    Nevét egyre többen ismerik az irodalomban, s nemcsak mint íróét-költőét, de mint lelkes és a szekértáborok közeledését állhatatosan előmozdító irodalomszervezőét is. Az „Irodalom a kertben” programsorozat megálmodója és létrehozója Miskolcon, de a Versszínházat is számos jeles vendég megtisztelte már. Kégl Ildikót barátja és költőtársa, Fecske Csaba kérdezte.

     

  • Varga Melinda

    Egy jó kritika a reggeli mellett a konyhában is beszédtéma lehet!

    A kritikaírás, úgy gondolja, nagy felelősség, hiszen sok esetben a kritikus determinálja az olvasói értelmezést. A friss kiadvány olvasottságát egy pozitív kicsengésű, de akár egy erősen bíráló hangú kritikai visszhang is növelheti.

  • Varga Melinda

    A kritika akkor jó, ha kiszivárog a lapokból

    A párbeszéd kéne álljon a közösségi irodalombefogadás középpontjában, s a párbeszédnek a kritikák adhatnak utat, vagy éppenséggel összegezhetik a már kibontakozó párbeszéde(ke)t. Ez az akár polemikus, de mindenképpen dialogikus folyamat vezethet oda, hogy továbbfejlesszük magunkat a világunk ingereire való reagálásban.

  • „Nem fűrészeljük egymás alatt a rudat”

    Beszélgetés Arany Zsuzsannával

    Ritka szerencse, amikor az ember szinte átintegethet interjúalanya ablakába. Arany Zsuzsannával egy kellemes nyárestén ültünk le a szomszédos otthonaink mellett elterülő parkba, hogy többek közt a Pardon – Az Új Nemzedék rovata Kosztolányi Dezső szerkesztésében 1919–1921 című kötet tanulságairól beszélgessünk, és mindarról, amivel az irodalomtörténész az utóbbi években foglalkozik.

  • „Még egy körrel mélyebbre vinni gondolataim”

    Kányádi Iréne beszélgetése Sipos Sándor képzőművésszel

    Kelet és nyugat határán van Erdély, attól függően, hogy honnan nézzük, ez egy diszkrepanciát kreál mind mentalitásban, viselkedésben, mind kulturálisan. Az ebben a régióban szocializálódott emberek sajátos karakterjegyeket örökítenek tovább... „Messze-e a messze? Csak az ökröm szarváig...” Keletről a balkáni, törökös/ottomán kultúra volt hatással, tehát a hedonisztikus, egyszerű élet, a természet közelsége mind, mind jegyei ennek a kultúrának. Nyugatról a fegyelem, szervezettség, technokrácia és pénzreválthatóság befolyását kaptuk. – Kányádi Iréne beszélgetése Sipos Sándor képzőművésszel.

  • „...semmi másra nem tenném ma sem az életemet”

    Villáminterjú Czilli Arankával Késsel és villával című verseskötete megjelenése alkalmából

    – Úgy tudom, többször részt vettél a Sárvári Diákírók és Diákköltők Találkozóján. Ezek szerint már egészen fiatalon része volt a költészet az életednek. Otthonról hozod a versek szeretetét, vagy más hatására fordultál az irodalom felé?
     

  • „Ne add fel a reményt”

    Villáminterjú Böszörményi Zoltánnal a Regál új megjelenése alkalmából

    Regál című regényed új kiadásának különös aktualitást adnak napjaink történései. Te magad milyen belső stratégiával vészelted át a menekülttábort, volt-e valami módszered, ami segített a talpon maradásban, túlélésben?

    – A menekülttáborban nincsenek stratégiák, hiszen a véletlennek teszi ki magát minden ottlakó. Célok vannak, de ezek megvalósulása is a véletlenen múlik. Ami a legfontosabb, soha ne add fel a reményt, még akkor sem, ha minden ellened szól.

  • Varga Melinda

    A valóságot a kezem melege formázza

    Beszélgetés Mirtse Zsuzsával

    Arra régen rájöttem, hogy valóban nem a történetmesélés érdekel elsősorban, hanem az, hogyan viszonyulunk mindahhoz, amit a sorsunk kimér ránk. Ahány ember, annyiféleképpen reagál ugyanarra a helyzetre. Mondok példát. Valaki megtudja magáról, hogy valamilyen betegség fogja meghatározni az életét. Nem hal bele, de bizonyos szabályrendszerhez kötötten kell a továbbiakban élnie. Van, aki ezen elkeseredik, van, aki rögtön elkezd számolgatni, tervezni, hogy mit lehet az adott rendszeren belül megtennie, elérnie. Azt hiszem, én a második típusba tartozom. Hamar alkalmazkodom helyzetekhez. Az is helyzet, amikor felmérem, hogy engem az érdekel, ami a történeten túl van. Hát akkor azt írjam, ami érdekel.

  • „Megjártam a poklot, de nem kárhoztam el”

    Beszélgetés Fecske Csabával

    Fecske Csaba költészete éppolyan sokoldalú, mint ő maga. A népies lírától az avantgárdon át a posztmodernig olvas és ismer szinte mindent a magyar irodalomból. A költészet mellett a barátságok éltetik, nemcsak Miskolcon, de országszerte nagyon sokan ismerik, olvassák. 1990-ben az élet „bepróbálkozott”, hogy kettétörje pályáját és őt magát – ám a sors nem tudta: ezt a költőt keményebb fából faragták annál, hogy feladja...

  • Szalai Klaudia

    „Szeretem a végleteket”

    „Nyár tengerrel és tűző napsütéssel, tél hatalmas hóval, hegyekkel” ­– vallja Varga Melinda, az Irodalmi Jelen vers- és interjúrovatának szerkesztője, számos fiatal költő, prózaíró mentora. Milyen szavakkal jellemezné önmagát a költő, s kik azok, akiknek a legtöbbet köszönhet? – erről is kérdezte Szalai Klaudia, az Instagram-oldalunk szerkesztője.

  • A kortárs kritikában a legbosszantóbb a személyeskedés

    Kis Petronella az Irodalmi Jelen legfiatalabb szerkesztője; az ifjúság lendületére szüksége is van, hiszen a kritikarovat szerkesztéséhez sok türelem és kötélidegrendszer kell. Rendezőnek készült, érdekli a színház, a francia nyelv, tavasszal érzi magát igazán jól, Csáth Géza azon műveivel foglalkozik doktori dolgozatában, amelyek a nagyközönség előtt kevésbé ismertek.

  • Az irodalmi produkció háttérembere, csak akkor tűnik fel, ha elbóbiskol

    Megmosolyogtató nyelvi vétség a szószaporítás, mint „titokban csempészi át”; „pokoli infernó”; „irreális csoda”, de szórakoztatóbb a logikai bukfenc, például „elkezdődik az ördögi kör”; „a bejgli koncentrikus körei”; „a nosztalgia betetőzése a novella végén csúcsosodik ki”; – Hudy Árpáddal, az Irodalmi Jelen olvasószerkesztőjével beszélgettünk a nyelv őrének fontos szerepéről, nyelvészeti és világirodalmi érdekességekről, Gómez Dáviláról és a hopi indián nyelvről, Aradról, Enyingről, Münchenről.

  • Diósi Mária

    „Érdekel, hogy miben hittek az őseim”

    „A művészek, írók egy jó része toprongyos, magatehetetlen, önmenedzselés terén már-már önsorsrontó figura” – Regős Mátyás írót, költőt, előadóművészt Diósi Mária kérdezte irodalmi szövegekről, kétségeiről, félelmeiről, valamint Lóri és a halott állatok című művének jövőjéről.