A magyar történelmi regény napjainkban reneszánszát éli, a legkülönbözőbb területekről érkező szerzők végtelen sokféle színezetben fogják meg a zsánert. Türelmes adatgyűjtés, rigorózus kutatómunka, elszabadult fantázia, a múlt mélységes kútjába való vakmerő alászállás és az élet végső kérdései: Osztrogonácz Miklóst kérdeztük nagyívű regényeinek titkairól.

A donaghmore-i kolostorban öt napot vesztegeltek, Cormacet ugyanis leverte a láz, Becsei pedig nem akarta magára hagyni. Eztán nyugatnak fordultak Enniskillen felé. Itt állt egy régi földvár, rajta kőtoronnyal. A katonák bizalmatlanul nézték, a környékbeliek azonban eléjük jöttek, és megérintették köpönyegük sarkát.

– Ugye tudod, hogy híre megy, ha valaki ilyen messzeségből érkezik, mint te? – sandított rá Cormac. – Készülj fel, hogy sokan ott lesznek, mikor a purgatóriumba ereszkedsz.

Csak jöjjenek. Tanúi lehetnek, miként emészt el a tűz…

„A Summer North Coming [A nyár északra jön] mind a szöveg, mind az illusztrációk miatt olyan könyv, melyhez mindenképpen érdemes visszatérni és elgondolkodni rajta. Bentley szavai egyszerűségükben is dúsak, Bartram illusztrációi pedig tele vannak olyan részletekkel, melyeket csak a sokadik olvasásnál fedez fel az ember.”

Nyár hajnalán
Három lány
Három létra
Három tele kosár

Dorothy (Dorottya) Bentley magyar származású kanadai író, költő, képregényrajzoló és volt újságíró. Eddig egy képeskönyve (Summer North Coming [A nyár északra jön], 2019), egy ifjúsági regénye (Escape from the Wildfire [Menekülés a futótűzből], 2022) és számos novellája, verse, cikke, képregénye és interjúja jelent meg. Jelenleg a Writers’ Guild of Alberta igazgatótanácsának alelnöke, illetve kreatív írást tanít Okotoksban. Az utóbbi időben kezdte el felfedezni magyar örökségét és a hazát, ahonnan szülei az 1956-os forradalom után emigráltak. Ebben az interjúban élettapasztalatairól és irodalmi pályafutásáról beszélgettünk.

Hegedűs Imre János képes arra, hogy ne csak saját – egyébként kiváló –, novelláit írja, hanem alárendelje magát egy-egy nagyobb ügynek is. Ilyen ügy volt a mártírhalált halt Moyses Márton életéről szóló, Az ötödik kerék című regénye is, de ezúttal – ha lehet egyáltalán ilyen összehasonlítást tenni (nyilván nem lehet) –, a székely fiúnál a magyar történelemre sokkal mélyebb hatást gyakorló személyről, Gróf Mikó Imréről írt életregényt.

Gáspár Ferenc 1957-ben született, magyar-történelem szakos tanár, újságíró, író. 2022-ben József Attila-díjat kapott. Közel húsz kötet szerzője, a történelmi regény műfajának egyik sajátos, megújító képviselője, akivel életpályájáról, az irodalomról vallott nézeteiről és műveiről beszélgettünk.

Banditól később elsodort az élet, ő szakközépbe ment az általános után, én meg máshová. Csak néha jutott eszembe, vajon mikor ír róla az újság, vagy mikor jelenik meg lila-fehér mezben a tévében. És amikor leérettségiztem, és még mindig nem volt róla semmi hír, már nem is jutott eszembe. Csak néha-néha álmodtam róla, és mindig ugyanazt. Az álom arról szólt, hogy megyek hozzájuk, a szoba-konyhás lakásukba, és hívom focizni, de ő nem jön...

A kötet szövegei nagyon érettek, nagyon összegző természetűek és érzetet keltők (ami novelláknál szinte fura, de persze jó értelemben – általában a nagyregény szokta ezt az érzetet sikeresen felkelteni), nagyon-felülről-grandkép-az-életről megvalósulásúak. Így aztán, ha azt mondom, jó könyv, és jó olvasni, keveset mondtam.

Még valamiféle robbanásra emlékezett, s utána sötét. Mikor magához tért, először azt észlelte, hogy nem tud mozdulni. Hogy az amúgy is omladozó ház, ahol megbújt, őrá szakadt, valószínűleg azért, mert észrevették, és visszalőttek rá. És ő beszorult néhány lezuhant tégla és deszka közé, és nem tud mozdulni. De jobb is, ha nem mozdul, mert akkor robban a bomba.

2001 óta jelennek meg Gáspár Ferenc regényei, amelyek majd mindegyikének van köze a magyar történelemhez. Főleg az ifjúságnak szánt művek kerülnek ki szellemi műhelyéből. Ám gyorsan tegyük hozzá, hogy már az első időktől kezdve több szólamon játszik, tehát óvakodnunk kell a beskatulyázástól. Történelmi regényei kétségtelenül új színt hoztak a kortárs magyar irodalomba, hiszen, ahogyan ő mondja, áltörténelmi regények.

Lásd, azt hittem balgán, én legalább e bazaltra
Szépen emelhetek annyit, mennyit a hit föl a hegyre.

Mondhatni, már az anyaméhben hatott rá az irodalom és a művészet szeretete. S talán nem túlzás a benyomás: arra született, hogy ezt közvetítse. Hírnévre, díjakra, vagyonra nem vágyik, viszont szüntelen dolgozik, ír, fotografál, járja az országot, és gyűjti az élményeket, amiből aztán megszületnek a művek… – Beszélgetés Németh István Péterrel.

Talán megbocsátja majd azt is, hogy e személyesebb hangú méltatáshoz még leveleiből is lopok sorokat, gondolatokat, amelyekben persze nincs semmi levéltitok, sőt, merem azt hinni: arra születtek, hogy közkinccsé legyenek. – Laik Eszter írása Németh István Péterről.

Birta-Székely Noémivel a fejlesztő irodalomterápiáról, a pedagógusok önismeret-fejlesztéséről, a versek esztétikai értékéről, az irodalom- és művészetterápia iskolai hasznáról beszélgettünk.  A novemberi hónap alkotójával készült anyagunk beharangozza a Pszichologosz nevű új rovatunkat is, amelyben az irodalom, a művészetek és a pszichológia viszonyával foglalkozunk.