• Arany Zsuzsanna

    „Ez már nem irodalom, hanem…”

    Kaffka Margit Hangyaboly című regényéről

    Kaffka Margit utolsó regénye, a Hangyaboly 1917 januárja és márciusa között folytatásokban látott napvilágot a Nyugat hasábjain, majd még ugyanabban az évben kötetben is megjelent, a laphoz tartozó irodalmi kör révén.

  • Széchenyi Ágnes

    „Sokat tudni és nem fitogtatni”

    Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső élete

    Az irodalomtörténet „életrajzi” műfajáról

  • Arany Zsuzsanna

    Mert igenis kell az a varázs, a csillogás…

    Előfordul, hogy eltűnik a varázs. Jönnek a szürke hétköznapok, hideg van, fáradtak vagyunk, morcosak, elegünk van mindenből. Már megint maszk, már megint felidegesítjük magunkat apró hülyeségeken, már megint próbáljuk megérteni a velünk goromba embereket, már megint lekéssük a buszokat-villamosokat. És mikor arra lenne szükség, hogy nyugodtak legyünk, kipihentek, kedvesek és viccesek, mert kitüntetett pillanat érkezik az életünkbe, addigra le- és kimerülünk, s csak sótlanul pislogunk bele a vakvilágba, a másik ember szintén fáradt szembogarába. Minek, minek?

  • „Nem fűrészeljük egymás alatt a rudat”

    Beszélgetés Arany Zsuzsannával

    Ritka szerencse, amikor az ember szinte átintegethet interjúalanya ablakába. Arany Zsuzsannával egy kellemes nyárestén ültünk le a szomszédos otthonaink mellett elterülő parkba, hogy többek közt a Pardon – Az Új Nemzedék rovata Kosztolányi Dezső szerkesztésében 1919–1921 című kötet tanulságairól beszélgessünk, és mindarról, amivel az irodalomtörténész az utóbbi években foglalkozik.

  • Arany Zsuzsanna

    Ferragosto

    Arany Zsuzsanna novellája őszelőre.
  • Mirtse Zsuzsa

    Mintha lélegezne mégis

    – Ne ordíts velem!

    – Nem ordítok, de ne kezdd már megint! Ne gyötörj! Miért nem tudunk mi kedvesek lenni egymáshoz, miért van benned ez az óriási harag, gyűlölet felém?

    –  Mert már nem szeretsz.

  • Varga Melinda

    A valóságot a kezem melege formázza

    Beszélgetés Mirtse Zsuzsával

    Arra régen rájöttem, hogy valóban nem a történetmesélés érdekel elsősorban, hanem az, hogyan viszonyulunk mindahhoz, amit a sorsunk kimér ránk. Ahány ember, annyiféleképpen reagál ugyanarra a helyzetre. Mondok példát. Valaki megtudja magáról, hogy valamilyen betegség fogja meghatározni az életét. Nem hal bele, de bizonyos szabályrendszerhez kötötten kell a továbbiakban élnie. Van, aki ezen elkeseredik, van, aki rögtön elkezd számolgatni, tervezni, hogy mit lehet az adott rendszeren belül megtennie, elérnie. Azt hiszem, én a második típusba tartozom. Hamar alkalmazkodom helyzetekhez. Az is helyzet, amikor felmérem, hogy engem az érdekel, ami a történeten túl van. Hát akkor azt írjam, ami érdekel.

  • Mirtse Zsuzsa

    Morzsalét

    Imre inge mindig patyolattiszta, vasalt. Kizárt, hogy nem egy asszony áll a háttérben, aki kiszolgálja az alkalmatlanságait, eteti a hangyáit, aki nem teszi szóvá, hogy. Ha szóvá teszi, akkor sincs semmi. Mi lenne. Ha nem tetszik, menjen el. Ne menjen el! Fogadja el. Így is, úgy is, mindenhogy is.
  • Kovács Újszászy Péter

    Levélszőnyeg egy emberélet talaján

    A természetben barangolva sokszor figyelmen kívül hagyjuk a talpunk alatt föl-fölszisszenő avart. Pedig úgy érzem, az avarban elpihenő levek sokfélesége behatóbb vizsgálatra érdemes. Mintázatuk, erezetük, színük legalább olyan sokféle, mint a bensőnkben lakozó világok. A Bölcsőmben magam ringatom egy ilyen sokszínű univerzum látlelete, levélszőnyeg egy emberélet talaján.
  • Mirtse Zsuzsa

    Tollruhádból kibontalak

    Amikor galambokat etetek, Burukot is látom bennük. Látom a gyerekkoromat, látom magam kislányként, aki értette még a madarak nyelvét, tudott olvasni a szemükből. Legalábbis egy galambéból biztosan.
  • Szabad lélek, kötött forma

    Beszélgetés Vesztergom Andreával

    Mára „védjegyévé” vált kitűnő szonettkoszorúit egykor Lator László szigorú tolla javította. A kötött forma nála fegyelmező erő, egyébként pedig képes sok mindent „csakazértis” alapon véghez vinni: legyen az félmaraton, hegymászás vagy nehéz versformában komponálás. „Civilként” gyerekekkel foglalkozik, nagyon is felnőtt módra. Rajzolni viszont csak koalát tud, mint mondja, azt sem jól. – Vesztergom Andreával beszélgettünk.

  • Boldogh Dezső

    Múltba kódolt kriptográfiák

    Vesztergom Andrea költészetéről
    Boldogh Dezső írása a hónap alkotója, Vesztergom Andrea költészetéről.
  • Vesztergom Andrea

    Csak emlékezz!

    Szonettkoszorú Christina Georgina Rossetti Emlékezz című szonettjére

    I.
    Emlékezz rám, mikor már nem leszek,
    Betűkbe forrt, de fennmaradt az elme,
    Megannyi évet ébren áttelelve
    Öleltek át a sürgető neszek.
    A bú között öröm: soványka kis keszeg,
    Bársony-álmon foszladó a kelme,
    Szétszakadt darabja egybekelne,
    Remény a nyár, mi réseket beszeg.
    A némaság a végső félelem,
    Mellyel annyiszor ha incselegtem,
    Visszatolt a súlyos ismeretlen.
    S ha lesz erő, mi innen eltörölne,
    A kőbe vésve lelheted nevem,
    Majd eltűnök messzi néma földbe.

  • Vesztergom Andrea

    Örök nyarak

    Örök nyarak

    A parton átmosott rozsdaszín amorfok:
    álmodtam róluk, hogy megannyi kőhal,
    lélekvesztett, papír kalózhajót fog
    az elfelejtett, régi úttörődal.

    Vetítőbe fűzött megsárgult szalag.
    Lehetne kép, de előhíva nem lett,
    mint a kert végébe elkotort salak
    ez is, több száz kópiányi mellett.

    Sarokba támasztott ócska drótszamár,
    csodálkozom, hogy el se lopta senki,
    lilás vintage-dizájn lett azóta már,

  • „Megjártam a poklot, de nem kárhoztam el”

    Beszélgetés Fecske Csabával

    Fecske Csaba költészete éppolyan sokoldalú, mint ő maga. A népies lírától az avantgárdon át a posztmodernig olvas és ismer szinte mindent a magyar irodalomból. A költészet mellett a barátságok éltetik, nemcsak Miskolcon, de országszerte nagyon sokan ismerik, olvassák. 1990-ben az élet „bepróbálkozott”, hogy kettétörje pályáját és őt magát – ám a sors nem tudta: ezt a költőt keményebb fából faragták annál, hogy feladja...

  • Vass Tibor

    A Szenti-medencében hallottam

    Fecske sörei
    Vass Tibor verse a hónap alkotójáról, Fecske Csabáról.
  • Némethi Lajos

    Árnyak és halál – a halál árnyékában

    Fecske Csabáról és Árnyűző élet című kötetéről
    Némethi Lajos tanulmánya Fecske Csaba költészetébe vezeti be az olvasót.
  • Fecske Csaba

    Szülinapomra

    Gyermekversek

    Előveszem jobbik eszem,
    fiamat elkényeztetem,
             az ám,
             lazán!

  • Szepes Erika

    Aki legyőzi ijesztő démonát, az időt

    Fecske Csaba Árnyűző élet című kötetéről

    Mindnyájan az időben élünk, csak nem mindig tudatosítjuk magunkban. Akkor riadunk rá, ha felfüggeszti szakadatlan folyását, és szorítása érhet fájdalmasan vagy gyönyörtelien – ezek a pillanatok mindenképpen kiemelkednek az idő megszakítatlan áradásából.  

  • Fecske Csaba

    Őszi napozás

    Őszi napozás

    a fáradt szeptemberi nap nyaldossa arcomat
    nyálával bearanyoz
    önmagam szobraként feszítek
    egy látogatók elől lezárt múzeumban
    lefulladó motor hangján zúg a légy
    kifogyott belőle a nyár
    ez a hang ébreszt szemhéjam mögé bújtam
    mint gyerekkoromban
    az elsötétített szobába nyári viharok idején
    elült a vihar de azóta is villámok alszanak párnám alatt
    madárszárnyak püpügése a csöndben lombsusogás
    amit megzavar az erőlködő test munkazaja